A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 23. szám - Utóhangok a "numerus clausus" kérdéséhez

A J OG. 91 kívül eszközöltetik, midőn azonban itéletileg állapittatik meg a kárösszeg, akkor a kamatok az alaposnak talált kereset beadása napjától illetik meg felperest. Alperes fizetés helyett a megítélt követelésnek bírói letétbe helyezésére köteleztetett, mert felperesi követelés bíróilag letiltatván és mert válaszában a követelés leté­telébe felperes maga is beleegyezett. (22,152/1886 sz.) _ A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla az első bíróság ítéletét nem felebbczett azon részében, mely által felperes kereseti követelésének az első bíróság által megítélt tőkét és ka­matot meghaladó részével el lett utasítva, érintetlenül, egyebekben pedig helybenhagyja. Indokok: A ker törv. 472. §,-a szerint a szerződő felek jogaira és kötelezettségeire nézve a biztosítási szerződésben csak annyiban intézkedhetnek, a mennyiben erről a keresk. törv. II. rész 7. cím 2-ik fejezete sem intézkedik De arról, hogy a tüzkár-biztositási szerződés annak létre jötte után beállott vala­mely körülmény következtében mikor veszti hatályát ? a keresk. törv. a 485., 488. és 490. §-okban világosan intézkedik. — A keresk. törv. 484. §-a pedig jogot ad a biztositónak, hogy szer­ződésileg kiköthesse, hogy ezen szakaszban említett esetek be­álltával a szerződés hatályát veszti. Miből következik, hogy a felek az idézett §-okban foglaltakon kívül még más oly körülmé­nyeket, melyeknek fen forgása esetében a tüzkárbiztositási szerző­dés hatályát vesztené, szerződésileg megállapítani jogosítva nin­csenek s az ilyen szerződési kikötések a keresk. törv. 472. §. ha­tározott rendelkezése szerint hatálylyal nem bírnak. De az általános biztosítási feltételek 7. §-ában foglalt azon kikötés, hogy alperes kötelezettsége megszűnik, vagyis a biztosí­tás hatályát veszti, ha biztosított tárgyak rendelkezési jogosultsá­gában záloglás folytán változás áll be, nem oly intézkedés, mely a keresk. törv. 485. §. 1 — 5. pontjában, a 488. §. harmadik be­kezdésében, a 49.). § ában körülirt rendelkezés alá lenne vonható. Nem vonható ezen intézkedés a keresk. törv. 484. §-a rendelke­zése alá sem, mert ezen törvényszakasz intézkedése szerint jo­gosítva van ugyan a biztosító szerződésileg kikötni, hogy ha a biztosított tárgy tulajdona, illetőleg a tárgyhoz való érdek a szer­ződés tartama alatt másra megy át, a biztosítási szerződés hatá­lyát veszti ; de a végrehajtási zálogolás által, mely miatt alperes a szerződést hatálytalannak tartja, a biztosítottnak a biztosított tár­gyakhoz való tulajdonjoga a dolog természetéhez képest nem, de még a biztosított tárgyakhoz való érdek sem megy át másra oly módon, hogy a biztosított érdeke megszűnnék, mert a hitelező zálogjogával terhelt tárgyak a hitelezőnek kielégítési alapul szol­gálnak, a hitelező kielégítésével pedig a végrehajtást szenvedett tartozásától szabadul és így kétségtelen, hogy a biztosítottnak a biztosított tárgyakhoz való érdeke az ezekre vezetett végrehajtás által meg nem szűnik. — Az pedig, bogy a keresk. törv. 484. §-a nem azon esetről intézkedik, midőn a biztosított tár­gyakhoz a biztosítotton kivül még másnak is támad érdeke, a mi végrehajtás esetében előáll — hanem azon esetről rendelkezik, midőn a tárgyakhoz való érdek másra megy át, a biztosított ér­deke padig megszűnik — a keresk. törv. idézett §-ából két­ségtelen. Ezek szerint alperesnek az általános biztosítási feltételek a keresk. törv. 472. §-a értelmében hatálylyal nem biró 7. §-ára alapított kifogását figyelembe venni nem lehetett, hanem az első bíróság ítéletét a kár összegére, a kamatra és perköltségre nézve az abhan felhozott egyebekben pedig a fent előadott indokok alapján helyben hagyni kellett. (1836. évi december hó ll-én. 5,8jii. sz.j A m. kir. Curia (1887. május 20. 214/v.): Tekintve, hogy a kereset alapját képező biztositásnál a keresk. törv. 481. §. esete nem forog fenn, a mennyiben azon körülmény folytán, mely sze­rint a biztosított tárgyak egy része bírói végrehajtás utján lefog­laltatott, a biztosítottnak vagyis jelen esetben felperesnek a biz­tosított tárgyakhoz kötött érdeke megszűntnek nem tekinthető és hogy ennélfogva alperes mint biztosító ily feltételt a keresk. tör­vény 472 §-a értelméOen nem köthetett ki, hogy ennélfogva a másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. sta. Külföldön folyamatban levő per csak akkor állapítja meg a „perfüggöség" (litis pe dentia) kifogását, és az ott hozott ítéletet csak akkor lehet kifogáskép, mint „ítélt dolog" (res judicata) ellenTetni, ha a külföld illető állama és Magyarország közt ez iránt az államszerződésekben viszonosság áll fenn. A budapesti kir. keresk. és váltó tvszék: Az 1886. fal. 19-én 36,181. sz. a. hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes Cz. W. H. a Párisban 1886. jan. 2-án 6,000 frankról és Párisban 1886. jan. 2-án liá frank 55 ^cent-röl kiállított két váltó alapján mint elfogadó a kereseti 6,17ó frank 68 cent váltóösszeget s ennek 1886. jan. 4-től járó ű° 0 kamatát, 6 frank 68 cent óvásdíjat, 83 frank 63 cent váltóilletéket, 45 frank 31 cent költséget és a fordítási költséggel együtt összesen 66 frt 90 krban megállapított perköltséget felperesnek 3 nap alatt végre­hajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Habár az A és B< a. váltóknak a 2- . a. íté­let alapját képező hasonösszegü két váltóval azonossága a váltók egyező tartalmánál és azon oknál fogva, mivel felperes nem állí­totta, hogy részére alperes a kereseti váltókhoz hasonló más váltókat fogadott volna el, kétségtelenül kitűnik, mindamellett azon körülmény, hogy alperes a kereseti váltók alapján a szajna­melléki ker. bíróságnak Párisban 1886. márc. 22-én kel: 2' . a. ítéletével ezen váltók összege megfizetésében elmarasztaltatott, az 1886. juj. 19-éu 36,181. sz. a. hozott sommás végzésnek hatályon kivül helyezése indokául nem szolgálhat, mert alperes az által, hogy felperes a váltókat ezen tszéknél mint alperes jelenlegi lak­helye szerint illetékes bíróságnál újra beperesitette, nagyobb előny­ben részesült annál, melyet az 1881. LX. t.-c. 3. §. előirt eljárás eredményezhetne, miután a beperesités által alperesnek alkalom szolgáltatott a követelés ellen netán fenforgó érdemleges kifogásai érvényesítésére. Tekintve tehát, hogy netaláni kielégítés esetében az eredeti váltók alperesnek visszaadaudók és így alperes azon hátránynak, hogy a követelés kifizetése után a 2\. a. Ítélet alapján ellene a francia bíróságok által végrehajtás foganatosittassék, kitéve nincs s tekintve, hogy ebből folyólag felperes követelése érvényesítésére nézve, viszonosság fennállása esetében is a 2\ . a. ítélet alapján végrehajtást kérni jogosított ugyan, de kötelezett nem lenne, a sommás végzést, miután ennek kieszközlése által alperes jogsérel­met nem szenvedett, hatályában fentartani kellett. A budapesti kir. iléíötábla: Tekintve, hogy Magyarország és Franciaország között ezen országok bíróságai által hozott ítéle­tek végrehajtására nézve államszerződés nem létezik és hogy ezen államok biróságai között az iránt viszonosság létezne, alperes nem bizonyította; tekintve, hogy ily körülmények között, ha a hitelező követelési igényének hazai bíróság által akar érvényt és ennek alapján kielégítést szerezni, szükséges, hogy a hazai bíróság előtt, (melyre nézve a francia bíróság ítélete nem létezik) az adóst külön perelje ; tekintve, hogy e szerint alperes részéről e perben a 2-/. alattira alapítottan az ítélt dolog (res judicata) vagy a per függő­sége (exceptio litis pendentis) iránti kifogás hatályosan fel nem hozható ; tekintve másrészről, hogy a perköltség fejében a felperesi ügyvédnek saját fele ellenében megállapított összeg a teljesített munkával és felmerült készpénzkiadással arányban áll, a kir. ítélő­tábla az clsöbiróság ítéletét ezen és annak azon indokainál fogva, mely a 2 /. alatti Ítéletben érintett váltóknak a kereseti váltókkal azonosságára és azon körülmény kifejtésére vonatkozik, hogy alperes azon hátránynak, miszerint a kereseti követelés ellene kétszer behajtassák, kitéve nincs, helybenhagyja. A m. kir. Curia : A budapesti kir. tábla ítélete helyben­hagyatik. (1887. május 18. 209/v.) Bűn-ügyekben. Ha a személyes szabadság megsértésének vétsége bilii^ek alkalmazása mellett követtátik el, ez sanyargatásunk veendő és a tiitt e szerint minősítendő. (Bfk. 193., 195. §-ai.) A nyíregyházai kir. törvényszék (1883. évi június hó 7., 2,923. sz. a.): C. Zoltán vádlott az özv. B. Józsefné sérelmére el­követett s a btk. l9j. §-ba ütköző s ugyanezen §. szerint minő­sülő személyes szabadság megsértésének vétségében vétkesnek mondatik ki és ezért a btk. 92. §-ának alkalmazásával fogház büntetés helyett főbüntetésül a btk. 27. §-ában jelzett célra for­dítandó 100 frt és behajthatlanság esetére a btk. 53. §-a alapján 10 napi fogházra átváltoztatandó pénzbüntetésre ítéltetett, stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás során kihallgatott tanuk bemondásával és vádlott beismerő vallomásával beigazol­tatván, hogy vádlott 1882. év folyamán özv. B. Józsefnét letar­tóztatta s őt bilincsekbe verve, zárka hiányában, egy bika-ólba elzáratta, honnan azonban sértett alig 2 — 3 órányi elzárás után a bika-ól ajtaját kinyitva, vádlott tudta nélkül megszökvén, a kezén lábán lévő bilincscsel Nyíregyházára jött s a rajta elkövetett cse­lekményt feljelentette.

Next

/
Thumbnails
Contents