A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 22. szám - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 5. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 22. számához. Budapest. 1887. május 29-én. Köztörvényi ügyekben. A magyar királyi Curia döntvényei. (Polgári ügyekben.) 38. svam. Visszaütasitandb-e az 1881. évi LX. t.-c. /ip. §-a rendelkezésének ellenére a tárgyalás után azonnal meg nem hozott, ki nem hirdetett, hanem kézbesített végzés ellen j napon túl, de 8 napon bciúl beadott felfolyamodás f (6,438.1P. 886. számhoz) Határozat : Az 1881. évi LX. t.-e. 119. §-a rendelkezésének ellenére a tárgyalás után azonnal meg nem hozott, ki nem hirdetett, hanem kézbesített vészes ellen 3 napon túl, de S napon belül beadott felfolyamodás elkésés indokából viasza nem ntasifható. Indokok: Az 1881. cvi LX. t -c. 119. §-a azt rendeli, hogy a tárgyalás után a kielégítési sorrendet megállapító végzést az első bíróság azonnal meghozni és kihirdetni, a kihirdetett végzéssel meg nem elégedő felek pedig a felfolyamodás igénybe vételét azonnal bejelenteni kötelesek. Tekintve, hogy a felhozott intézkedések egybefüggésénél fogva múlhatatlanul szükséges, hogy a biró a tárgyalás után a végzést azonnal meghozza és kihirdesse ; tekintve, hogy az első biróság, ha a tárgyalás után azonnal végzést nem hoz, azt nyomban ki nem hirdeti, hanem a feleknek kézbesitteti, eljárása által a feleket az idézett §-ban biztosított azon előnytől, hogy felfolyamodásukat szóval bejelenthetik, nyilván megfosztja, azon kötelességük teljesítését pedig, hogy a felfolyamodást a kihirdetéskor azonnal bejelenteni tartoznak, lehetetlenné teszi ; tekintve, hogy valamint egyrészről a biró nincs jogosítva arra, hogy kötelességének elmulasztásával a jogorvoslat benyújtására a törvény által megszabott határidőt kiterjessze, ugy másrészről a végzés által jogaikban sértett felektől sem lehet megtagadni azt, hogy felebbviteli jogukkal, melyet a bírónak a kihirdetés elmulasztása miatt nem gyakorolhattak, a felebbvitel általános szabályai szerint élhessenek; tekintve továbbá, hogy a ki nem hirdetett, hanem kézbesített végzés kihirdetésének a felebbviteli biróságok által utólagcs elrendelése az ügy elintézését elodázná, a feleket pedig szükség nélkül költségekkel terhelné ; végre tekintve, hogy a többször idézett 119. §-ban említett 3 napi határidő nem a felfolyamodás beadására, hanem a végzés kihirdetésekor azonnal bejelentett felfolyamodás indokolhatására van szabva, ellenben a felebbvitel átalános szabályai szerint azon esetben, ha a végzés kézbesittetik, a felfolyamodás a kézbesítéstől számított 8 napi határidő alatt benyújtható : ezeknél fogva ki volt mondandó, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 119. §-a rendelkezésének ellenére, a tárgyalás után azonnal ki nem hirdetett, hanem kézbesített végzés ellen 3 napon túl, de 8 napon belül beadott felfolyamodás elkésés indokából vissza nem utasítható. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári ügyosztályainak 1887. évi április hó 19-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1887. évi május hó 13-án tartott teljes ülésben. 39. szám. Bekebelezett adóssággal terhelt ingatlan vevője az adásvevési szerződésben kötelezett vételár-részletek fizetését mindenkor jogosan és feltétlenül megtagadhatja-e azon oknál fogva, mert a bekebelezett adósságok az eladási szerződés kelte után az eladó által nem töröltettek ? (6,932., 6,933. P. 3,347-1P. 1877. számokhoz.) Határozat. Oly adásvételi szerződéi alapján, melyben az eladott ingatlanra zálogjosilag bejegyzett adóssás: iránt a szerződő felek nem intézkedtek, azon esetben, ha birólag megállapítható az, hogy az eladó az eladóit ingatlant tehermentesen köteles a verőnek átadni és a vevő kimutatja, hogy a vételár megfizetése által ismételt fizetés veszélyének Tan kitéve, az eladó a vételárnak vagy a vételárhátralékának feltétlen fizetését saját kezeihez mindaddig nem követelheti, mig a bejegyzett zálogjog törlését nem eszközli. ISizonyos körülmények között azonban, nevezetesen akkor, midőn a vevő a zálogjoggal terhelt ingatlant már birtokolja, k'r. vetélheti az eladó a vételárnak birói kézhez való letételét és a biró a feuforgó viszonyok tekintetbe vételével kötelezheti a vevőt, hogy a vételárt, mindamellett, hogy a zálogjog fennáll, birói kézhez fizesse le. Indokok: Ha valamely ingatlan iránt a tulajdonos és a vevő között az ingatlan átruházásának feltételeit, különösen azt, hogy az ingatlanra bejegyzett adósságokat az eladó vagy a vevő fél tartozik-e törleszteni és hogy a vevő tekintet nélkül a fennálló bejegyzett adósságokra, a vételárt az eladónak megfizetni tartozik, tüzetesen meghatározó szerződés jön létre, az a felek között minden a szerződésben szabályozott kérdésre nézve törvény erejével bír és a netalán felmerült vitás kérdést a biró a szerződés szerint köteles eldönteni. Másként áll a dolog, ha a szerződő felek akár tudatlanságból, akár a kellő óvatosság hiányából elmulasztják meghatározni azt, hogy az ingatlanon fekvő adósságokat a vevő átveszi-e. vagy pedig azokat az eladó törleszti. Az osztrák polgári törvénykönyvnek az ideigl. törv. szabályok I5rt. §-a által a telekkönyvi rendelettel való egybefüggésénél fogva hatályban tartott 443. §-a szerint az ingatlan dolgok tulajdonával az ingatlanon fekvő bejegyzett terhek is átvétetnek. Értelmezi ezt a 928. §., mely szerint az ingatlanon fekv ő adósságokért az eladó mindig szavatol. Ebből kétségtelen az, hogy csak az ingatlanra bejegyzett szolgalmak s ezekhez hasonló egyéb terhek mennek át feltétlenül az új tulajdonosra, ellenben a mi az ingatlanra bejegvzett adósságokat illeti, azokra nézve a fölebb idézett 443. §. csak a jelzálog új tulajdonosa és a jelzálogos hitelezők közötti jogviszonyt állapítja meg, ellenben az eladó és a vevő közötti jogviszonyt nem érinti, hanem azt a 928. §. akként szabályozza, hogy az ingatlanon fekvő adósságokért az eladó mindig szavatol.Ebből az következnék, hogy abban az esetben, ha a szerződő felek az adásvételi szerződésben az iránt, hogy a szerződés tárgyát tevő ingatlanra bejegyzett adósságokat a vevő tartozik megfizetni, nem intézkednek, az adósságokat mindig az eladó fél köteles fizetni, illetőleg ha a vevő fél azokat törlesztette, tartozik a törlesztésre fordított összeget a vevő félnek megtéríteni. Lehetnek azonban esetek, hogy a felek a vételárt az ingatlan valódi értékéhez képest csekélyre szabják épen azon okból, mivel akaratuk az volt, hogy a vevő az ingatlauon fekvő adósságokat is a magáéból törlessze. Ezen esetben a nyilvánkönyvekben bejegyzett adósságoknak megfelelő összeg a vételár alkatrészét képezi. Ha tehát a felek ilynemű akarata bíróilag megállapítható, a vevő, a ki az ingatlanon fekvő adósságokat a maga felelősségére és veszélyére tartozik törleszteni, feltétlenül kötelezhető arra, hogy a készpénzben meghatározott vételárt az eladó korábbi tulajdonosnak megfizesse. Ellenben fordulnak elő oly esetek is, a melyekben a szerződő felek a vételárt az ingatlan valódi értékének megfelelő öszszegben állapítják meg, a melyekben az iránt, hogy az ingatlanra bejegyzett adósságok a vételár alkatrészét nem képezik, kétség fenn nem forog. Ily esetekben kétségtelen marad az, hogy a vevő az eladónak többet mint a vételárt nem köteles fizetni, — hogy az eladó a vevőnek a vételár egyenértékét, tehát a tehermentes birtokot