A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 21. szám - A hozomány bizonyítása

A JOG nem volt elég az N'. a. levéllel alperest értesíteni, hogy az árú felett rendelkezhetik és a perben kijelenteni, hogy alperes az árút nála, t. i. felperesnél bármikor átveheti, hanem tartozott volna Kimutatni, hogy kérdéses egy vaggon lisztet alperesnek már elKüldötte, de ez azt elfogadni vonakodott és keresetlevelében is a szerződés teljesítés iránti készséget legalább megajánlani. Felperes azonban maga sem állította, hogy a lisztet alperesnek elküldötte ; a keresetlevélben, mint erre egyedül alkalmas helyen pedig a szerződésnek felperes részéről teljesítésére nézve kijelentés nincs; ez alapon tehát felperes a szerződésnek egyoldalulag csupán alperes részéről teljesítését nem követelheti. A in. kir. Curia (1887. május 5. l6I/v. sz.): A kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Azon okoknál fogva, melyeket a kir. itélő tábla felhozott, felperes keresetével nem lenne ugyan elutasítható, mivel oly esetben, mint itt is, midőn a vevő a felajánlott árú átvételét és a vételár megfizetését határozottan megtagadta, az <:ladó a vételár megfizetését keresettel követelheti és bevárhatja, ha vájjon a vevő ennek folytán az árú átvételére ajánlkozni és annak szállítását kívánni fogja-e ? -Mindamellett helyben volt hagyandó a másodbirósági elutasító ítélet azért, mert a becsatolt levelek mutatják, hogy a felek közt huzamosb ideig fennállott üzleti összeköttetés folyamában alperes mindig »Gizella«-féle lisztet vásárolt. Midőn ily élvezmények után alperes a C. alatti levélkében újból lisztet rendelt, de ki nem tette, hogy az melyik budapesti malom gyártmánya legyen, felperesnek lehetett ugyan kételye az iránt, vájjon alperes most is épen »Giztlla« féle lisztet kíván, de nem következtethette jóhiszeműleg azt, hogy egészen az ö kényére bizta volna, melyik malombeli gyártmányt küldjön ; ennélfogva felperesnek kijelentése a 2-/. alatti levélben, hogv »Haggenmacher«-féle lisztet fog küldeni, csakis ajánlatnak tekinthető, melyet alperes elfogadhatott vagy visszautasíthatott és minthogy alperes ezen ajánlatot el nem fogadta, felperes azonban az N. alatti levél szerint mégis csak »Haggenmacher«-féle lisztet bocsátott rendelkezésére, azon vételügylet, mely az A. alatti könyvkivonatban I88ö. évi szeptember 3-ról van elkönyvelve és meVnek tárgya ezen »Haggenmacher«-féle liszt volt, megkötöttnek nem tartható és ez alapon a vételár alperestől nem követelhető, stb. Azon ügylet, hogy a vasúton megérkezett árú a címzett felszólítása folytán ennek lakására szállittassék, fuvarozási ügyletet nem képez. Dózsa Sámuel ügyvéd által képviselt S. Sámuelnek, — szeraélvesen védekezett Sz. Simon elleni, 28 forint 80 kr. szállítmányi ügyében a makói jbiróság 1886. július 14. 2,388. sz. a. felperest keresetétől elmozdította : mert felperes a szállított petroleumos hordót a szállító alperestől mint kereskedő vette át s a fuvardíjt kifizette minden észrevétel nélkül. Az állított, alperes által tagadott s felperesileg nem bizonyított kárt felperes annak idején birói szemle utján megállapittatni elmulasztotta. A B. alatt felperes által »szemlejegyzőkönyv«képen becsatolt bizonyitvánv a birói szemlét nem pótolja. így felperes a ker. törv. 409., 410. §. kezderaényezézét és szabályait elmulasztván, a kár iránt alperes szállítót felelősségre joggal nem -vonhatja többé. Ezért tanubizonvitás szüksége nem forog fenn. A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta következő indokolással: Felperes keresetlevelében alperest szállítmányozónak állítja, :a szállítmányozónak azon ügylete azonban, hogy a vasúton megérkezett árút a címzett felszólítása folytán annak lakására szállíttatja, fuvarozási ügyletet meg nem állapit; ennek folytán a kereskedelmi törvénynek a fuvarozási ügyletre vonatkozó 410. szakaszának rendelkezése a keresetben érintett vitás kérdés eldöntésére nem irányadó. Ebből folyólag, habár felperes az árú beszállításáért járó díjat alperesnek kifizette, alperes a megbízottja által a szállított árúban elkövetett kárért a szállítási díj kifizetése után is felelős. Eunek dacára felperest keresetével elutasítani kellett, mert a szenvedett kár mennyiségére mi elfogadható bizonyítékot sem hozott fel; miután e tekintetben a B. alatti bizonyítványt kiállitóknak a bizonyítvány tartalmát netán megerősítő tartalmukra szolgálhatna bizonyítékul; csupán a kárnak ki által történt előidézésére vonatkozó bizonyítékokat ennélfogva mellőzni kellett. (1886. december 17. 5,698. sz. a.) Az osztályozási Ítélettel járó százaléko- illeték, mint a I Itömeg tartozása a csődvagyonból fizetendő, de a hitelezők köreteléséből nem vonható A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. tábla az e. b. ítéletét megváltoztatja és folyamodó kérelmének helyt adva. az eljáró bíróság által az osztályozási ítélet után kiszabandó illeték fedezésére 1884. évi 4,165. sz. végzéssel birói letét napló 105. cikk alatt birói letétbe helyezett 2.134 frt 62 krban foglalt folyamodónak 32,771 frt 4Í krnyi követelése után visszatartott 324 frt 71 krt és letéti kamatait folyamodó részére kiadatni rendeli. Mert az 1880. évi 20,792. sz. a. kibocsájtott pénzügyminiszteri rendelet utolsó pontjának, valamint az ezen rendeletben hivatkozott illetékszabás 48. t.-c. D) pontjának azon rendelkezése, mely szerint a tömeggondnok azon osztályozási Ítélettel járó százalékos illetéket személyes felelősség terhe alatt még a csődhitelezők kielégítése előtt befizetni köteles, csak akként magyarázható, hogy a kérdésben álló illeték mint a csődtömeg tartozása a csődvagyonból fizetendő ki, következőleg ezen illeték hitelezők követeléseire aránylag felosztható és a kifizetés alá kerülő követelésekből levonható nem lévén, folyamodó abbeli kérelmének is hely adandó volt, hogv az osztályozási illeték aránylagos részének fedezetére követeléséből szabályellenesen levont és birói letétbe helyezett 327 frt 71 kr. részére kiadassék. A magyar kir. Curia: A másodbiróság végzése indokaiból annyival inkább helybenhagyatik, mert B. E. hitelező az osztályozási Ítélet után járó kincstári illetéknek az egyes csődhitelezökre esett osztalékokból leendő kifizetése ellen 4,165/84. sz. mint az ezt megelőző 3,675/84. sz. jkönyvben tiltakozott és ezen vitás kérdésnek eldöntését kifejezetten az e tekintetben később hozandó birói határozatnak tartotta fenn. (1887. április 19-én. 309.) Bün-ügyekben. Személyes szabadság elleni vétsécr elkövetése az illető hivatalnak által saját ügyéhen eszközölt letartóztatás folytán. Az ipolysági kir. törvényszék (1886. október 8. 1,882. sz. N Bertalan hontmegvei szobi járás szolgabirája ellen B. Mihály panaszára a btk. 193., 472. és 475. ij-aiba ütköző bűntett és vétségek miatt folytatott fenyítő eljárás megszüntettetik és elrendeltetik, hogy jelen végzés jogerőre emelkedése után Hontmegye közigazgatási bizottságával közöltessék. Okok: A vámosimkolai helyettes körjegyző 1884. évi június 8-án Írásbeli jelentésben arról értesítette panaszlott szolga birót, hogy ugyanaz nap délelőtt E. István, M. József és B. Mihály az utcán oly dalt énekeltek, melyben panaszlott szolgabíró kanásznak, egy más egyén bojtárjának, a törvénybiró pedig kutyájának neveztetett. Erre panaszlott szolgabíró 1884. június 9-én 2,650. sz. a felhívta a csendőrséget, hogy E. Istvánt és társait kisérjék be hozzá, mely felhívás folytán a csendőrség június ll-én E. Istvánt és B. Mihályt éjjeli 10—11 óratájban elfogta, kezükre bilincset tett s a helyett, hogy őket egyenesen Szobra, a szolgabíró elé kisérte volna, előbb egy más egyén letartóztatása végett Tergenvére vitte s csak június 12-én, délután 4 órakor adta át Szobon a szolgabírónak. Itt a szolgabíró által mindketten elzárattak, majd június 14-én kihallgattattak, kihallgattatásuk után ugyanaz nap szabadlábra helyeztettek; a szolgabíró pedig a felvett jegyzőkönyvet további eljárás végett a v.-mikolai kir. járásbírósághoz tette át, hol az eljárás 1886. évi április 3-án 785. sz. a. kelt végzéssel megszüntettetett, minthogy N". Bertalan szolgabíró panaszát visszavonta. Ebből látható, hogy a helyettes körjegyző oly tény elkövetéséről értesítette panaszlott szolgabírót, mely tény a btk. 262. §-ában meghatározott vétség jelenségeivel bírt s mely vétség miatt, miután a btk. 270. §. 2. pontjának esete fenn nem forgott, a btk. 268. §. értelmében csak is a sértett fél indítványára volt a bűnvádi eljárás megindítható. Panaszlott szolgabíró tehát a szabályoknak megfelelőleg akkép járt volna el helyesen, ha a körjegyző jelentésében foglalt tény alapján megfelelő inditványnyal az illetékes bírósághoz fordul s oly ügyben, melyben önmaga volt a sértett fél, minden hivatalos intézkedéstől tartózkodik. Figyelemmel azonban arra, hogy ha egy tisztviselő oly ügyben jár el, melyben saját személyénél fogva érdekelve van, egymagában véve ez a btkv. súlya alá eső cselekményt nem képez, ugy másrészt arra, hogy a fenálló szabályok szerint a bűnvádi eljárás köréhez tartozó előnyomozást a törvénvhatósági tisztviselők oly esetben is teljesíthetik, midőn csak a sértett fél indítványára indítható meg az eljárás s hogy a szolgabírónak,