A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 1. szám - Az örökösödési osztály a közjegyző előtt. Az 1874: XXXV. törvénycikk 128. §-áról.

4 A JOG. kiadásai, az ugyanazon folyam mentén létező többi társulatok által eleve meghatározott kulcs szerint téríttessenek meg. Ekkor az egy folyam mentén létező társulatok által viselt teher némileg kiegyenlítődött volna, holott ma az nem lehetséges, mert mig egyes társulatok tagjai a maximális megterheltetés alapján évenkint és holdankint 2 frtot is kénytelenek fizetni, addig más, ugyanazon folyam mentén létező társulatok tagjai alig néhány krajcár évi és holdankinti fizetés mellett állhatnak fen, mi jelentékeny befolyással bir a tiszta földjáradékra s ez által a föld értékére, annak emelkedésére és csökkenésére. Az örökösödési osztály a közjegyző előtt. (Az 1874: XXXV. törvénycikk 128. §-áról) Irta : dr. KOVALICZKY ELEK, kir. közjegyzőjelölt, Eperjesen. Az 1874: XXXV. törvénycikk, mint közjegyzői alap­törvényben egy szakasz foglaltatik, mely újabban több köz­jegyző által oly eljárás alapjaként használtatik, melynek létjogo­sultságához szó férhet. A kérdéses szakasz (a 128-ik) következő­kép hangzik : »Orökösödési osztály megtételére a köziegyzőt az örökösök is megbízhatják oly esetben, a melynél hivatalos bírói eljárásnak helye nincs.« A fél a közjegyzőnél jelentkezvén, örökhagyó hagyatéki alapiratait bemutatja; tegyük fel, hogy minden a hagyaték tár­gyalásához szükséges irat, ugy a vérségi összeköttetés kimutatá­sára, mint a vagyon állapotra vonatkozók is megvannak. Ezen iratokból kitűnik, hogy örökhagyó után csak nagykorú s tudva­levő lakással biró örökösök érdekelvék, vagyis, hogy az 1868. évi 54. t.-cikk 560. §-ának sem a), sem b), sem c), egyedül csak é) pontjának esete forog fenn, utóbbi is azon eltéréssel, hogy a jelentkező örökös a hivatalos beavatkozás kieszközlésére a kir. közjegyzőhöz fordul. A közjegyző most — a helyett, hogy a jelentkezett fél meg­bízásából az illetékes hagyatéki bíróságnál kérelmezné a hagya­téki eljárás folyamatba tételét és az 1886. VII. törvénycikk alap­ján a maga javára szóló megbízást, a megbízás mellőzésével támaszkodva az 1874. XXXV. törv. kérdéses 128. §-ára, tehát a felek megbízása alapján törvényes következmények súlya alatt az összes örökösöket beidézi. A megjelent örökösökkel lefoly­tatott tárgyalás vezetése a közjegyző által ép ugy történik, mintha bírói kiküldött volna, tehát hagyatéki tárgyalási jegy­zőkönyvet vesz fel s a létrejött egyezséget bele foglalja ugy, mint birói megbízás esetén, munkáját pedig szintúgy honoráltatja, mint más rendes hagyatéki tárgyalás alkalmával. Az aláirt tárgya­lási jegyzőkönyv összes iratokkal s a hagyatéki kimutatással együtt — és ez jól megjegyzendő — az illetékes hagyatéki bírósághoz terjesztetik be, mely azután — ép ugy, mintha a közjegyző részére szóló megbízás az egész processust megelőzte volna, — a hagyatéki birtokátadó végzést meghozta. Ez az eljárás az, melyet szerény nézetem szerint kifogásol­nunk s de lege lata egyenesen törvényellenesnek kell tekintenünk, mert azon törvényszakasz, melyre a közjegyző fentebb leirt egész eljárását alapítja, nem értelmezhető máskép, mint hogy az örökö­södési osztály az idézés nélkül megjelent felek között közjegy­zői okiratba s nem tárgyalási jegyzőkönyvbe fog­laltatik és — a mennyiben az örökösödési ügy a hirdetményi eljárás szerint rendezhető — a szükséges okmányokkal felsze­relve, ezen közjegyzői okiratba foglalt osztályos egyezség az ille­tékes birtokbiróságnak és nem hagyatéki bíróságnak inutattatik be, vagyis hogy a kérdéses törvényszakasz alapján csak a hirdet­ményi eljárás szerint rendezhető az örökösödési ügy. Ezen állítás indokolásául a következőket hozom fel : Örökösödési eljárásunk kétféle : A ptrs. 560. §-án alapuló hagyatéki eljárással 'kapcsolatos tulajdonképeni örökösödési eljárás és az 1868. évi LIV. t.-c. 580. §-ában szabályozott hirdetményi eljárás. Hagyatéki tárgyalással kapcsolatos tulajdonképeni örökösö­dési eljárásnak csak a p t r. 560. §-á b a n körülirt birói beavatkozás eseteiben van s lehet helye, a midőn is a közjegyzői novella intézkedéseihez képest a tárgyalás vezetése kir. közjegyzőre bizandó. Csakis ezen megbizás, de sohasem a felek megbízása adja meg a közjegyzőnek a jogot, hogy mint birói kiküldött tör­vényes következmények terhe alatt az örökösöket idézhesse s hogy tárgyalási jegyzőkönyve s egész eljárása kellő érvénynyel bírjon, áll ez az 1886. évi VII. t.-cikk dacára is, csak a birói illetőleg gyámhatósági megbizás teszi a közjegyzői eljárást legálissá. A közjegyző által a fentebb kifogásolt eljárásban felvett jegyzőkönyv a birói megbizás hiányainál fogva másnak, mint a közhitelességet teljesen nélkülöző egyszerű magán osztályegyezségnek nem tekinthető, de korántsem közjegyzői okiratnak, mert annak kellékei nincsenek megtartva, egyszerű magánokirat tehát az, a melynek fölvételére a közjegyző az 1874. évi XXXV, t.-cikk 58. §-a alapján jogosítva nincs. Az sem áll, mintha az illető hagyatéki bíróság utólagos jóváhagyása által pótolhatná a hiányzó megbízást s ezáltal törvé­nyessé tehetné az eljárást, mert a bkóság ez által a ptr. 560. §-ában taxatíve felsorolt hagyatéki tárgyalás eseteit illetéktelenül szaporítaná. A közjegyző fenti eljárása által törvényes hatáskörén túlterjeszkedik, a hagyatéki bíróság jogkörébe nyul bele, mert a hagyatéki eljárás folyamatba tételének joga hozzá nem tartozik s kiteszi magát az 1874. XXXV. t.-cikk 126. §-ában körülirt jogorvoslatnak. A hivatalos birói eljárásnak esetei — melyek a 128. §-ban említtetnek — a hagyatéki eljárás eseteit kimerítik ugy, hogy azonkívül más esetekben csak azon hirdetményi eljárásnak van helye, melylyel a kötelező hagyatéki tárgyalási rendszerrel — a legalitás elvével szemben az ipso iure való s a mi magán jogunk­ban sajátlagos örökségszerzési elv van gyakorlatilag érvényesítve ; ezen eljárásra utal már magának a szakasznak szerkezete is. Az a bíróság pedig, melyhez az ily eljárással rendezni óhajtott ügy beadatik, helyesen és szabályszerűleg még a hirdetményi eljárást sem alkalmazhatja, mert mint hagyatéki bíróság arra a ptr. 580. i?-a értelmében nem illetékes, még ha a tárgyalási jegyzőkönyvet, mint osztályegyezséget el is fogadnók s eltekintenénk attól, hogy ez nem közjegyzői okirat. Mi következik ebből ? Az, hogy ezen eljárás, mint hagyatéki eljárás nem törvényszerű, mint hirdetményi pedig, még bizonyos elnézés mellett is, nem vihető keresztül, tehát hogy az egész eljárás hiába való s mindamellett a feleknek hasztalan időmulasztást s költséget okozó volt. Nem lehet tagadni, hogy a kérdéses eljárásban a hagyatéki eljárás megindítása iránti kérvény beadása s annak elintézésével járó idő s költség különbség mellőzve van, — s tán azt is lehet állítani, hogy a hirdetményi eljárásnál a jogbiztonság szempont­jából előnyösebb, — egy szóval mindazon előnye meg van, a mivel a hagyatéki eljárás a hirdetményi eljárás felett bir, csak egy főbenjáró hibája van, hogy nincs törvény, mely sanctionálná, vagyis jobban mondva egyenesen törvénybe ütköző eljárás s ez okból ha a célszerűségi szempontok mellette is szólnának, nem alkalmazható. Ezen érvek alapján hibáztatnunk kell a közjegyző ily eljárá­sát s illetve az 1874. évi XXXV. törvénycikk ily felfogását és hibáztatnunk kell még inkább a hagyatéki bíróságot, mert oly esetben hoz hagyatéki átadó végzést, midőn annak hozatalára jogosítva nincs. Konokság a polgári-peres és végrehajtási eljárásban. (A felsőbb bíróságok figyelmébe.) Irta : BOGNÁR MIHÁLY, Lengyeltótiban. Az 1868. évi LIV. t.-c. hézagainak pótlására alkotott 1881. évi LIX. t.-c. és az ebből kifolyó 1881. évi LX. t.-c, mint a végrehajtási eljárást szabályozó törvény, sok oly üdvös intézkedést foglal magában, mely a különben is végtelen hosszura nyúló igazságszolgáltatásunk alakiságából több esetben kizárja azon roszakaralu, alaptalan felebbvitellel járó húzavonásokat, melyek egyik vagy másik félnek kétségtelen kárára és boszantására irányulnak azért, hogy a kötelezettség teljesítése, vagy a követelés kielégítése minél továbbra elodáztassék. n.z 1881. évi LIX. t.-cikknek a felébb vitelről szóló általános szabályai meghatározzák azon eseteket, melyekben a polgári­peres és végrehajtási eljárásnál a felebbezés és felfolyamodás megengedhető, vagy kizárható s a mennyiben ezen felebbvitel bármelyik neme alaptalanul használtatik, mint konok perlekedés pénzbirsággal büntethető. Hasonlóan vannak külön intézkedések az alaptalan igény­keresetekre és a kielégítési sorrend megállapításánál, vagy vételár kiutalásoknál használni szokott alaptalan kifogásokra s felfolya­modásokra. Két egybehangzó Ítélet vagy határozat ellen, további felebb­vitelnek rendszerint helye nincsen s a mennyiben az ellen, a törvény világos értelme dacára, a biró vagv az ellenfél boszan-

Next

/
Thumbnails
Contents