A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 1. szám - A törvénykezési szünetről szóló törvény revisiója - Az ugynevezett közérdekű vizi társulatokról

A J OG. egyes törvényekben le voltak téve s kormányrendeletek vagy a felsőbb hatóságok eljárása, valamint a hosszas gyakorlat °által voltak szentesítve. Ezt az elszórt anyagot gyűjtötte össze és rendezte, valamint a szükséghez képest kiegészítette a vízjogi törvény társulati része, miből megmagyarázható az is, hogy vízjogi törvényünk társulati része egymagában csaknem oly terjedelmes, mint a törvény többi összes része. Nézetünk szerint nem lett volna szükség arra, hogy vízjogi törvényünk társulati része oly hosszadalmas és részletes legyen^ mint jelenleg, de ha meggondoljuk, hogy hazánknak igen nagy része mesterséges eszközök alkalmazása által biztosítandó az árvizek pusztításai ellen s ha továbbá látszik, hogy törvényhozásunkban s a kormányban nagy hajlandóság mutatkozik oly intézkedéseket is a törvényhozás útján létesíteni, melyek még a legalkotmányosabb országban is a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartoznak, akkor ezen legkevésbbé sem csodálkozunk. A vizi társulatok ugyanis autonóm testületek, melyek mindenikénél legalább korábbi tapasztalataink szerint nem mindig feltételezhető, hogy a kormány rendeleteit végrehajtja, a kormány tehát részletes törvényes intézkedések által kívánta azt elérni, hogy j ezen társulatok egyöntetű működése és az ez által célzott eredmény biztosítva legyen. A társulati működés kezdete főleg a Tiszamentén már I régebbi idők óta konstatálható, de ez is, mint minden fejlődési \ processusnál, az egyesek kezdeményezése által létesült. Az egyén j vagy kisebb körben együtt működő több egyén természetszerűleg nem lehete tekintettel az ugyanazon folyammentén lévő összes i egyének érdekeire, hanem saját érdekeit tartva szem előtt, másokra való tekintet nélkül, saját területét védelmezte. Az eredmény kevés költséggel jelentékeny volt s mi természetesebb, hogy a példa utánzásra találva, csakhamar különösen a Tisza mentén számos kisebb társulat alakult árvíznek kitett területei megmentésére. Ezen század közepén már több ilyen társulattal találkozunk, melyek úgyszólván minden hatósági felügyelet nélkül keletkeztek és állottak fen. A mint azonban ezen kis társulatok csak saját érdekeiket tartva szem előtt a folyam ármedrét töltéseikkel összeszorítva s a területeiket az ár ellen biztosítva másokat segítettek jobban elárasztani, az egész Tisza mente feljajdult és sogélyért esengett. Körülbelől arra az időpontra esett ezen segélyért való kiáltás, midőn a magyar kormány átvette az ország ügyeinek vezetését s eredménye az is lett, hogy a törvényhozás a tiszaszabályozási munkálatokra már 1869-ben nagyobb összeget szavazott meg s azóta is folyton kisebb-nagyobb összegekkel mozdítja elő a Tisza folyamának rendezését. A pénzbeli segélyen kivül, mely ugyan nem az egyes társulatoknak adatik, hanem a Tisza folyásának rendezésére fordittatik, de közvetve mégis a Tisza menti területek árvizmentesitésére hat ki, a törvényhozási intézkedések egész sorával találkozunk így a speciális törvényeket nem említve, keletkezett az 1871 : XXXIX., az 1874: XI., az 1879: XXXIV., az 1881 : LII., az 1882 : XXVI., s végül a Tiszavölgy speciális érdekeit felölelő 1884 : XIV. t -cikk. A kormány befolyásának fokozódása a társulati ügyekre s az egyes vizi társulatok teendőinek a folyam általános viszonyainak az összes többi társulatok érdekeinek is szemelőtt tartásával történt meghatározása, az árviz ellen való védekezés elleni teendők egész sorát állította előtérbe; mert a mint az egy folyammenti árvizes terület összeségének érdeke tartatott szem előtt, többé nem volt megengedhető, hogy egyes társulatok oly védmüveket létesítsenek, melyek talán saját területeiknek védelmezésére látszólag elegek, azonban a Jolyammcnti többi hasonló társulatokra károsak lettek volna. Azon körülmény továbbá, hogy a Tiszamentén mindenütt társulatok keletkeztek s területeiket védelmezték, az összeszorított árviz nagyobb nyomása következtében csakhamar igazolta azt is, hogy a védtöltések első építésénél erre senki sem számított, s hogy ennek következtében az árviz sok helyt tetemesebb rombolásokat okozott. A töltések tehát csaknem az összes tiszai társulatoknál újabban építtettek, azok több helyen nem is az ereded töltésvonalon építtettek, hanem az általános árvédelem igényeihez képest belebb vagy kijebb helyeztettek s az építésnél^ bizonyos méretek voltak megtartandók, akár volt erre a illető társulat különleges viszonyaiból kifolyólag szükség, akár nem. A mint tehát egy folyó egész völgyeinek igényei lettek az egyes társulatok által teljesítendő munkák méreteire és létesítésére nézve irányadók s a mint e miatt a társulatok az önvédel[ men és saját érdekeiken túlmenő létesítményekre voltak kötelezhetők, önként felmerült a kérdés, hogy hol kezdődik azon határ, meddig egy társulat saját különleges érdekein túlmenő kiadások ! teljesítésére nem kötelezhető. Sok tanulmány és tapasztalati adatok szerzése után végre a kérdést a tiszavölgy ármentesitéséről szóló 1884: XIV, t.-cikk s ' ennek alapján a vízjogi törvény társulati része oldja meg, a , mennyiben elismeri, hogy léteznek olyan vizrendező (ármentesitő) társulatok, melyek az ugyanazon folyammentén létező többi társulatok s az egész folyamvölgy biztonsága érdekében a saját különleges érdekeiken túl is kiadásokat kénytelenek tenni, s ezen társulatokat a törvény »közérdekü társulatoknak* nevezi el. A törvény ezen határozmánya következtében különböző jogviszony fejlődik ki az egyes társulatok, de főleg az államkormány és a közérdekű társulatok közt. Az előbbi jogviszony kevésbbé bir anyagi befolyással a társulatok életére s azért annak fejtegetését itt helyszűke miatt mellőzzük is, az utóbbi azonban közelebbről érinti ugy a társulatok beléletét mint az állam pénzügyeit. A közérdekű társulattá való nyilvánításnak, mi mindég a közmunka- és közlekedési miniszter által a szomszédos társulatoknak, a Tiszánál pedig a közp. tiszavölgyi bizottságnak meghallgatása után mondatik ki, közvetlen következménye, hogy az ilyen társulat tekintet nélkül saját különleges érdekeire, az árviz elleni védelmi munkálatokat akként tartozik végrehajtani a mint azok a nevezett miniszter által — mindig a folyammenti összes társulatok érdekeire való tekintettel — előre meghatároztattak ; ellenben a törvény azon biztosítást nyújtja ezen társulatoknak, hogy a mennyiben a miniszter által elrendelt munkálatok költségei, egy a törvény által meghatározott maximális megterheltetésnél is magasabbra rúgnának, a társulati tagok a törvény által meghatározott kulcs szerinti összegnél többet fizetni nem kötelesek, hanem azt az államkincstár fizeti. A vízjogi törvény által megállapított jogviszony tehát az, hogy a közérdekű társulat mindazt teljesíteni i köteles, mit a közlekedési minister a törvény alapján elrendel, holott más nem közérdekű tá rsulathasonlóteljesitményekre nem, vagylegalább nem ugyanazon arányban kötelezhető, ezzel szemben azonban a közérdekű társulatokviszont követelhetik, hogy az államkincstár bizonyos maximális terheltetésen túl a költségeket fedezze. E maximalis megterheltetés kiszámítása a vízjogi törvény 115. §-ban meglehetős nehézkes. Ezen szakasz szerint ugyanis, ha a közérdekből fentartandó társulatnál a kiszámítandó befektetett alaptőke meghaladja azon összeget, a mely a társulati alakulás alapjául felvett vizszin alatti ártér új kataszteri tisztajövedelme húszszorosának 60%"a és azon társulatnál, melyhez később magasabban fekvő ártér is vonatott be, ennek kataszteri jövedelme husszorosának 20%-a együttvéve kitesz, akkor ezen több; letet vagy az azután befektetendő alaptőkét az állam viseli. Azon társulatoknál, melyek még ezután alakulnak, a legmagasabb teherviselés kulcsa a szabályozás által elért értékemelkedéshez képest külön eljárás szerint állapítandó meg. A közérdekű társulat önként soha fel nem oszolhat s hogy a most említett kedvezményt igénybe vehesse, igazolni tartozik: 1. hogy az ártér műszakilag fejlesztetett; esetleg a meglévő ártérfejlesztési munkálat a kormány által elfogadhatónak találtatott; 2. hogy az igy fejlesztett ártér minden része, beleértve az újonnan bevonandó érdekeket is, a költségekhez aránylag hozzájárul. Hogy azon társulatok, melyeknek fentartása a folyammenti összes érdekeltek javára szolgál, vagy melyek bizonyos létesítményekre az összeség érdekében kötelezhetők, e kötelesség terheit egész összegükben önmaguk egyedül nem viselhetik, az természetes és a törvény azon felfogása, hogy a bizonyos összeget meghaladó költségek viselése másra hárittassék, az igazságnak teljesen megfelel, de hogy e terhet a törvény mi okon és alapon háríthatta az egész államra, midőn az adózók legnagyobb részének semmi érdeke sincs abban, hogy egy folyammenti társulat a folyammentén lévő többi érdekeltek javára áldozatokkal is fentartassék, azt nem tudjuk. Nézetünk szerint az igazságnak sokkal ; megfelelőbb lett volna, ha a törvény akként intézkedett volna, i hogy egyes társulatoknak az összeség érdekében teendő nagvobb