A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 19. szám - A felsőbb forumok restantiái - A betudás (collatio) az örökösödési jogban. 4. r.

A JOG aláirt kérvényt nem saját nevében adta be, hanem azt csupán mint feljelentő meghatalmazott ügyvédje, ügyvédi ellenjegyzésével ,ta ,e'' tehát az eljárási költségek fizetésével nem terhelhető : az eljáró kir. törvényszék fentjelölt neheztelt végzését felebbezéssel megtámadott részeiben a kir. itélő tábla megváltoztatja és "r- R Samu ügyvédet az eljárási költségek megfizetésének terhe alól felmenti; ellenben nem felebbezett részeiben érintetlenül hagyja. (1886. március 23-án, 1,223. sz.) A m. kir. Cllría: A budapesti kir. itélő tábla végzése indokainál fogva helvbenhasvatik. ri887. január 19-én. 1886. évi 7,095. sz.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Habár méltányolandó az, hogy huzáuk törvényhozása az ügyvéd kizárólasro* tevékenységi körét évről-évre szűkebb korlátok közé szorítja, miuél fogva nem lenne időszerű épen a képviseletek terén a kínálkozó új tevékenységi kört az ügyvéd elől elzárni, mégis a biztosítási Ügynöki állomás az ügyvédkedéssel összeférhetlennek mondandó ki. A balassagyarmati ügyvédi kamara választmánya a kamarai ügyésznek 1886. évi május hó 7-én, 142. sz. a. beterjesztett jelentése folytán, mely szerint T István szécsényi ügyvéd az első magy. általános biztosító társaságnál Szécsényben ker. ügynöki állást vállalt el, továbbá T. István kamarai tag nyilatkozata s ennek folytán az ügyész által ismételten beadott vélemény alapján következő határozatot hozott: A kamara választmánya a biztosító-társaságnál vállalt ügynöki vagy kerületi ügynöki állással összekötött foglalkozást az ügyvéd ügyvédi hivatásával és állásának tekintélyével össze nem férőnek tekinti s ennélfogva az 1874 : XXXIV t.-c. 10. §-a alapján kötelességévé teszi T. István kamarai tagnak, hogy ezen határozat kézbesítésétől számított lő nap alatt vagy az ügyvédségről, vagy a bizt. társasági kerületi ügynökségről mondjon le s ezen utóbbi esetben állásáról leimentését a mondott határidőig a választmánynak bejelentse; ellenesetben az ezen kamaránál vezetett ügyvédek névjegyzékéből ki fog törültetni. Okok: A kamara ügyésze 1886. május 7-én, 142. sz. a. benyújtott indítványában bejelentvén azon tudomására jutott esetet, hogy T. István ügyvéd Szécsényben egyik hazai biztosító-társulatnál ügynökségi tisztet fogadott el, aggályát fejezi ki arra nézve, hogy az ily ügynöki hivatal nem oly természetű-e, mely az ügyv. rdts. 10. §-ában foglalt azon tilalomba ütközik, melynél fogva az ügyvéd saját vagy másnak nevében közvetve vagy közvetlenül nem folytathat üzletszerűen bármi oly foglalkozást, mely az ügyvéd ügyvédi hivatásával és állásának tekintélyével össze nem fér és ennélfogva a nevezettet a kérdéses alkalmazással összekötött foglalkozás természetének és körének előadására és a mennyiben azt a választmány az ügyvédi hivatással össze nem férőnek találná, vagy az egyik, vagy a másik állásáról való lemondásra felhivatni kérte. T. István ugyanazon évi június 5-én beterjesztett nyilatkozatában beismeri, hogy az első magy. ált. biztosító-társulat őt szécsénv-vidéki kerületi ügynökké nevezte ki és ő ezen megbízatást elfogadta; előadja továbbá, hogy fel lévén hatalmazva helyben és vidéken alügynökök alkalmazására, illetve kinevezés végett javaslatba hozására és ekkép a felekkeli közvetlen érintkezés az alügynökök által közvetittetvén, az általa elfoglalt állás inkább bizalmi és a társulat képviseletéből áll, mely tehát az ügyvéd hivatásával legkevésbé sem áll ellentétben, még a felekkel való közvetlen érintkezés esetében sem, mivel épen oly közvetítését involválja az ügyletkötéseknek a felek és a társulat közt, mint a milyen közvetítésre van hivatva az ügyvéd a felek és a bíróságok között és a mint nem összeférhetlen az ügyvédi állással — úgymond — valamely uradalom tulajdonosának képviselete igazgatói minőségben, holott az uradalmi igazgató a tulajdonos nevében ügyletek kötésére szintén hivatva van és a mint nem lehet incompatibilis a pénzintézeteknél elfoglalt igazgatói állás, épen ugy nem lehet az ügyvédséggel összeférhetlennek tekinteni a kerületi ügynöki teendőket, mikhez ügyletkötések nem annyira, mint azoknak csak közvetítése tartozik. A kerületi ügynökség hatáskörének ezen körülírásában a nyilatkozó implicite beismeri, a mi különben köztudomású is, hogy a kerületi ügynök biztosítási ügyletek közvetlen megkötésére jogositva van és ily teendőket teljesít. Bár a kamara ügyésze ezen nyilatkozatot követő véleményében a panaszlott által előadott ügykörrel biró kerületi ügynöki állást nem tartja feltétlenül olyannak, mely az ügyvéd hivatásával és hazánkban, hol a szabad ü g y v é d k e d é s megengedése mellett majdnem 5,000 ügyvéd él és legtöbbje nyomorog, ezen állás tekintélyével feltétlenül össze nem férne és bár méltányolja a választmány a kifejezett nézet inditó okát, hogy hazánk törvényhozása az ügyvéd kizárólagos tevékenységi körét évről-évre szűkebb korlátok közé szorítja, minélfogva nem lenne időszerű épen a képviseletek terén a kínálkozó új tevékenységi kört az ügyvéd elől elzárni; mégis tekintve, hogy a bizt. társasági ügynökök által kötött ügyletek elbírálása a kereskedelmi bíróságokhoz van utalva s ennélfogva az, a ki ily kereskedelmi ügyleteket köt, kereskedelmi ügynöknek tekintendő : a választmány a biztosító-társulatok által szervezett kerületi ügynökséget a társaság igazgatóságának alárendelt és a kereskedelmi törvény rendelései alá tartozó ügyletek kötésére irányuló keresked. megbízotti minőségűnek, e téren való működését tehát, melylyel a biztosító felek toborzása összekötve van, oly üzletszerű foglalkozásnak tekinti, mely az ügyvéd ügyvédi hivatásával és tekintélyével össze nem fér; ennélfogva a nevezett kamarai tagnak ezen üzletszerű foglalkozásban való meggátlása, illetve attói eltiltása, az ügyv. rdts. 10. §-ának tilalmán alapul. (1887. január 9-én, 8/p. sz. a.) A in. kir. Curia kiivetkező határozatot hozott: Az ügyvédi kamara választmányának határozata az 1874 : XXXIV. t.-c. 10. és 19. §-aiból merített indokolásánál fogva helybenhagvatik. (1887. április 28-án, 2,480. p. sz. a.) A magyar királyi pénzügyi közigazgatás bírósági döntvényei. 34. szám. A gyógyszerészek által kiállított számlák esnek-e számlabélyeg alá? (A 3,U5—fc6. számhoz.) Határozat: A gyógyszerészek által kiállított számlák számla-bélyeg alá esnek. A bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok hivatalos összeállításának kiegészítő részét képező illetéki díjjegyzék 84. tétel B/2. pontja értelmében, számlák, jegyzékek, kimutatások, vagy hasonló iratok, melyek a kereskedők és iparüzők által saját üzletükből származó követelések iránt egymásközt vagy más személyek részére kiállíttatnak, különbség nélkül, vájjon azokban a kiegyenlítés bizonyittatik-e vagy sem, és vájjon a kiállítók azokat névaláírással ellátták-e vagy sem, ha ölj forintról nem nagyobb összegről szólnak, ivenként 1 kr., különben pedig ivenként 5 kr. állandó bélyeg alá esnek. Az ugyanazon díjtétel 3. pontja szerint továbbá oly számadások, melyeket valaki saját vagyona kezeléséről vezet, vagy melyek oly személy által, ki nem kereskedő, nem iparűző, egy harmadik személynek ez utóbbi irányában tett követelések felöl átadatnak, számlák, kivonatok, stb. nem tárgyai a bélyegilletéknek, ha a támasztott követelés kielégítésének elismerésével nincsenek ellátva. A mennyiben ezen feltétel beáll, a bélyeg a vétbizonyitványokra szokott határozatok szerint alkalmazandó. A kérdés tárgya tehát első sorban tulajdonképen csak az lehet: vájjon a gyógyszerészek által ebbeli foglalkozásukból származó követelések iránt egymásközt vagy más személyek részére kiállított számlák a bélyegilleték tekintetében a fennebb idézett 84. díjtétel B) 2. avagy pedig 3. pontja alá tartoznak-e? A kérdés elbírálásánál ismét első sorban csak azt kellett megvizsgálni, vájjon a gyógyszerészek a kereskedők és iparűzök közé sorolhatók-e ? E tekintetben a pénzügyi közigazgatási bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy míg a korábban fennállott 1872. évi ipartörvény szerint (1872. évi VIII. t.-c. 105. §-a /) pontja) a gyógyszerészet az ipartörvény alá nem tartozónak mondatott ki, az 1884. évi október 1-én életbe lépett és az 1884. évi XVII. törvénycikkben foglalt új ipartörvénynek 183. §-ában felsorolt azok közt a foglalkozások közt, melyek az új ipartörvény rendelkezései alá nem esnek, a gyógyszerészet már nem foglaltatik benn; az ugyanazon törvénycikk 10. §-ában felsorolt azon iparágak közt pedig, melyeknek megkezdése és gyakorlása engedélyhez van kötve, a h) betű alatt a mérges anyagok és gyógyszerek készítése és a velük valamint a gyógyszerfélékkel való kereskedés is fel van ugyan említve, de ez alá a foglalkozás alá a szoros értelemben vett gyógyszerészek nem sorolhatók. Ily körülmények közt csakis a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. t.-c. XVI. fejezetében a gyógyszerészeti ügyre vonatkozólag foglalt határozmá nyokat kellett irányadóul venni, mely törvénycikk 128. §-ában