A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 18. szám - Minő akadályok merülnek fel a gyakorlatban a csődtörvény 87. §-a alapján elrendelendő letartóztatás foganatosítása körül?

A JOG. 155 nyárnak száma s nagy valószínűséggel állitható, hogy a kétszereződés vagy tóbbszörösödés itt is meg fogna történni s igy elkerülhetlcnné lenne, hogy a járásbíróság személyzete, mely most két bíróból, egy aljegyzőből és két Írnokból áll, még egy bíróval, egy telekkönyvvezetővel és két írnokkal szaporittassék, vagyis a bírósági személyzet száma ötről kilencre emeltessék. Hol fognak ezek lakni ? Igaz ugyan, nekem is van róla — bár csak magán — tudomásom, hogy az itteni közbirtokosok közül kettő ígéretet tett, alkalmas hivatali helyiség, két vagy három, de nem kileuc lakás építésére. Ha pedig csak 3 -4 lakást emelnek, azokból az áthelyezendő vagy kinevezendő hivatalnokoknak nem jut. Az absolut uralom alatt egy ideig Tornaija már volt bírósági székhely, de akkor is nagy lévén a lakáshiány, a hivatalnokok a szomszédos községekben laktak s minthogy a város közönsége megfelelő lakásokat kimutatni nem tudott, a kormány a bírósági székhelyet a járás szélén fekvő, mintegy 3,000 lelket számláló Putuok városába helyezte át. Készséggel elismerem, sőt hangsúlyozom is, hogy a tornaaljai járás közönségének jogos igénye lehet arra, mikép járása kerületén belől intézhesse telekkönyvi ügyeit s meg legyen azon kényelme, hogy ne kelljen minden apró-cseprő telekkönyvi ügyben a törvényszék székhelyére költséges és fáradságos utat tenni ; tudom hogy a hivatalnok van a közönségért s nem megfordítva, de a közönség kényelme mellett az állam tisztviselői is igényelhetik, hogy lakbé rilletményeikért társadalmi állásuknak megfelelő lakásokban, ne pe dig lyukakban lakjanak. Igényelhetjük mi, különösen falusi tisztviselők, hogy lakbérilletményeinkért, nem pedig annak kétszerese vagy háromszorossáért kapjunk tisztességes lakást, a kikre gyermekeinknek távoli neveltetése sokkal súlyosabb terheket rak, mint az iskolákkal, nevelőintézetekkel biró nagyobb városban lakó tisztviselőkre. Ha figyelembe veszszük azt, hogy e kis község közbirtokosaira s közönségére a kényelmen kivül mily anyagi haszon járul a fent elszámolt hivatalok itteni központosításából, azt hiszem, hogy — bár eddig törvény nem intézkedik — meg lenne követelhető, hogy az állam a tisztviselők részére lakbérilletményeikért oly lakásokat biztosítson, a milyeneket az 187'J. évi XXXVI. törvénycikk állandó elszállásolásoknál katonatiszti lakásokul meghatároz, illetve magát a hivatkozott törvény 25-ik §-ában megjelölt eljárásnak alávesse; vagy a mennyiben épen csak a helyi viszonyok gátolnák a járás közönsége telekkönyvi hatóság iránti igényeinek teljesülését, a járásbirósági székhely I'utnok városába helyeztessék át. Borsodi József, tornaijai kir. járásbiró. n. Épületes dolgok a lugosi kir. járásbíróságnál. (Igazolás.) Popp Lajos kir. járásbiró urnák a »Jog« 12-ik számában súgója által tollba mondott s védelemnek nevezett öndicsőitésére megjegyzem : a) személyemre vonatkozólag, hogy ámbár a jogot nem az ágyú-dörgések és puskaropogtatások közt tanultam, mégis birok annyi bátorsággal, hogy a valóért és igazságért vele is, házi miniszterével is szembeszálljak; sőt a kartársaim ellen megkezdett hajsza s ezeknek kénytelen-kelletlen nyilatkozatai után kész is voltam már magamat, mint a »Jog« 9. számában megjelent cikk szerzőjét is megnevezni, de minthogy Popp ur kijelentette, hogy a cikkírót blindre is ismeri: fölöslegessé vált magamat e lapok t. közönsége előtt névszerint is bemutatni. De ha Popp urnák és házi titkárának tetszik velem még közelebb is megismerkedni, ám nem bánom, találkozhatunk még SzabadkaPhilippinél. Klikkről is beszél Popp ur. Erre csak azt jegyzem meg, hogy ha a közvéleményt s a nagyközönséget Popp házi titkára s hivatalokba jutott rokonaik képezik, az ügyvédi kar pedig és általában az értelmiség a klikket: akkor, de csakis akkor igaza van, hogy csak a klikk nincs megelégedve a járásbíróság s a törvényszék jelenlegi vézetésével, a dolog érdemére nézve kijelentem, hogy mindazt, a mit e lapok 9-ik számában írtam, ma is fenntartom. Fenntartom t. i. azt, hogy a lugosi kir. járásbíróságnál botrányos mérvet öltött a hátralékok száma ; hogy ezek feldolgozására kir. törvényszéki birák és jegyzők kisegitőkül lettek kirendelve; hogy téli időben, hóban és esőben a sok tárgyalásra beidézett felek százanként kénytelenek a járásbíróság udvarán is várakozni, mig rájok kerül a sor ; hogy az ügyvédi kar ezeket az állapotokat eddig birkatürelemmel nézte. Mindezt határozottan fenntartom, de fel lehetek mentve minden további bizonyítás terhe alól, azon okból, mert Popp ur a »Jog« 12. számában mindezt nyíltan, vagy hallgatag beismerte, sőt állitásom igazolására maga sorolt fel tényeket, statisztikai adatokkal illusztrálva. Csak két dolgot vesz tagadásba; azt, hogy vásári munka kerülne ki a járásbíróságtól s hogy bűnügy nem évült el egy sem. Ez igazolást igényel részemről. Megengedem, hogy nem az egész járásbíróságtól kerül ki vásári munka, de tény az, hogy Popp ur mindazon hivatalos ügyekben, a melyekre hivatalos nyomtatványok nem állanak rendelkezésére egy egész halmaz mintát készíttetett magának házi titkára által s hogy ennek és csak ezek segélyével sikerült neki rövid idő alatt oly sok hátralékot feldolgozni. Es mert ő e mintákat néha megfordítva és eltévesztve szokta alkalmazni: bűnbánóan beismerem, hogy helyesebb kifejezéssel nem »vásárh<, hanem ezen értelemmel »rn i n t a s z e r ü« munkájáról kellett volna szólanom. A másik kérdést, hogy van-e, vagy nincs elévült bűnügy a kir. járásbíróságnál ? csak egy részletes vizsgálat deríthetné fel. Elvégre is Popp ur szorgalmát cikkemben én egy szóval sem kifogásoltam, sőt nem kifogásolhattam, mert tudom, hogy folyton négy kézzel dolgozik; nem is erről volt szó, hanem arról, hogy miért kellett a hátralékok ily nagymérvű felszaporodását s oly sok törvényszéki tagnak, mint segédmunkásnak kirendelését Popj) ur kinevezéséig bevárni, holott ily segély kirendelése már sokkal előbb, mikor t. i. a baj kezdetét vette s folyton nagyobbodott, hivatalos uton sürgettetett — eredménytelenül ! Ez persze csak az ő és rokonszellemének a titka. Ks ha már Popp űr jónak látta a bíróság régi tagjairól s a régibb kinevezéseknél elkövetett hibákról megvető módon nyilatkozni, csak nem feledte el talán, hogy maga is Lúgoson mintegy 10 évig volt aljárásbiró s hogy maga is a kir. bíróságok első szervezése, tehát lő év óta ül a bírói széken ? Egy dolog bizonyos, az, hogy Popp ur most annyira el van foglalva az ügyek rendezésével, oly ügyesen és szellemesen vezeti a kir. járásbíróságot, hogy bátran felírhatná ajtajára azt a nevezetes mondatot: »Lasciate ogni speranza voi chi intrate Irodalom. Külföldi büntetőjogi lapszemleSs^j^tíjfííy I. A törvényszéki csarnok (Der GencElssaal. Zeitschrift etc. herausgegeben von Dr. F. v. Holtzendorff) XXXIX. kötetének második füzete következő tartalommal jelent meg: »Eszrevételek dr. Sander W. és dr. Richter A.-nak a bűntett és elmezavar közti összefüggésről irt müvéről.>< Dr. Limán berlini tanártól. »Jogi jav, jogilag védett érdek, vagy subjectiv jog«. Adalék a bűntett tárgyának tanához. Kessler hamburgi ügyésztől. — »Alsó és közép Sziléziának fiatal korú bűnös leánygyermekek számára berendezett központi intézete*. Thümmel Konrád lübeni járásbirótól. - A füzetet több, nagybecsű könyvismertetés zárja be. A harmadik, negyedik kettős füzetet dr. Riedel E. nyitja meg egy nagyobb szabású értekezéssel »A közokiratokról^. — Ezt követi dr. Domisch értekezése arról, hogy magánvád eseteiben az eljárás költségei mikép lennének legcélszerűbben behajthatók. — »A hivatali bűncselekmények lényege s azok beosztása«. Mevestől. »Auguszt Geyer.« Nekrológ Renató Manzatotól, Velencében; olaszról németre fordította Teichmann. — »Francia jog szerinti helyzete a nemzetközi úton kiszolgáltatott egyéneknek«. Zographos Györgytől. — Több érdekes közleményt találunk a második rovatban is "Különfélék a büntető igazságszolgáltatás teréröl« cím alatt. A füzetet könyvismertetés zárja be. 5-ik füzet: »A bajor büntetőjogszolgáltatás eredményei 1887böl« dr. Fuld Lajostól. — »Adalék a jogos önvédelemhez*'. Dr. Sommerladtól. — »A jegyzőkönyv az osztr. bűnvádi eljárásában". Seefeld Károlytól. Ez után következik a könyvismertetés. II. »Büntető Jog T á r a« (Archív für Strafrecht; begründet durch Dr. Goltdammer) XXXIV. kötetének 3-ik s 4-ik