A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 16. szám - A kereskedelmi könyveken nyugvó birói lletőség és bizonyitó erő különösen a ppdtts 35. §-ának 2. bekezdése, a 175. §-a és a kereskedelmi törvény 81. §-a

62 A J ÜG. értelmében való kifizetésre volt jogosítva, az által, hogy a C. a. szerint alperes a 373 frt 35 kr. vételár hátralékot nem sorozott C. 9. alatti, hanem első sorban a C. 10. és 11. a. bekebelezett követeléseinek törlesztésére vette fel, a jogérvényes sorrendi megállapítást egyoldalúlag meg nem változtathatta és habár felperes a sorrend megállapításánál részt nem vett, tekintettel arra, hogy ezen sorozott és kielégítést nyert követelések ingatlanát mellékjelzálogilag terhelték, a sorrendi végzés az ö jogára kihatott és alperes felperes kárára attól eltérő kielégítést nem követelhetett. Ezek szerint alperesnek fennebbi követelései már 1884. évi július 23-án teljesen kielégítettnek lévén tekintendők, az azok biztosítására nyert zálogjog is megszűnt, miért is a kereseti kérelem értelmében a törlés elrendelendő volt, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Habár valamely üzlet eg.\másntán másokra lett ráhúzva, az által, kinek neve alatt eredetileg megkezdetett, de ezen átruházás az iparhatóságnál bejelentve nem lett, hanem az üzlet dacára az új lajstromnak, még mindig az eredeti tulajdonos nevén áll; ez utóbbi marasztalható a közbeesett tulajdonosok üzletvezetése ideje alatt az üzletbe eladott és szállított árúkért. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság: dr. Layer János ügyvéd által képviselt F. Vilmos felperesnek, dr. Mangold Ármin ügyvéd által képviselt Cs Adolf alperes ellen 96 frt 60 kr. vételár hátralék és jár. továbbá 147 darab sörös palack értéke iránti perében következőleg ítélt: Az esetre, ha felperes pótesküt tesz arra, hogy tudtára az A. a. számlában megjelenő tételek mind jogcímük, mind mennyiségükre nézve helyesek és azok árai kifizetve nincsenek, köteles alperes 96 frt 60 kr. tőkét felperesnek megfizetni, 147 db. sörös palackot pedig felperesnek kiszolgáltatni; ellenkező esetben keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Alperes tagadta ugyan, hogy a kereseti árút megrendelte, tagadta, hogy azon üzlet, melybe ezen árúk szállítva lettek, az ő tulajdonát képezte és hogy ennélfogva őt bármi fizetési kötelezettség terhelné. Minthogy azonban a kihallgatott tanuk vallomásaiból kétségtelenül igazolt tény az, hogy azon üzletbe, mely a D. alattiban körülírva van és alperes cége alatt ment, felperes sört szállított és hogy a szállítmányok vételára teljesen kifizetve nem lett; a Z. alatti pedig igazolja, sőt alperes saját beismerése, hogy azon körülmény, miszerint a kérdéses üzlet 1885. évi augusztus 1-ét megelőző időben több egymásutáni tulajdonos birtokába ment át, az iparlajstromba bevezetve, tehát az iparhatóságnak bejelentve nem lett, ily bejelentés hiányában pedig a cég változása és megszűnése egy harmadik személy ellenében csak annyiban érvényesíthető, ha az illető igazolni képes, hogy ezen harmadik személy előtt ezen tények ismeretesek voltak, mit azonban alperes a per során nem igazolt, mert V. Simon és B. Ign. Adolf tanuknak e tekintetben tett vallomásai egymást megerőtlenitik ; egyéb bizonyíték pedig nem szolgáltottatott, miért is alperesnek a nevére szóló üzletbe szállított sörárúk vételára tekintetében felperessel szemben fizetési kötelezettség terheli. A vételár hátralékos mennyisége, ugy a visszatartott palackok száma tekintetében pedig felperesnek, mint bejegyzett kereskedőnek, könyv i félbizonyitékul szolgálván, részére a mellé a pts. 174. §-ában előirt póteskü volt megítélendő és a per kimenetele ennek le vagy le nem tételétől volt függővé teendő. A palackok tekintetében pedig azok természetbeni visszaadása azért volt elrendelendő, mert felperes szerint azok természetben voltak visszaadandók és csak azok meg nem léte esetén álland elő felperesnek a végr. törv. 217. §-ában biztosított joga, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1886. október 6. 4,167. sz. a.): Az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetét alperessel kötött vételügyletből származtatja, alperes azonban határozottan tagadta, hogy ő felperesnél sörárút rendelt, ilyet ettől átvett és hogy ezen ügyletből lufolyólag nála sörpalack maradt. Felperes az általa felhozott tanukkal csupán annyit bizonyít, hogy az árú megrendelése és kiszolgáltatása Cs. Adolf céget viselt üzlet részéről történt és az áru ezen cég alatt folytatott üzlet részére lett kiszolgáltatva, de felperes részéről felhívott tanuk is vallották, hogy alperessel egyenes összeköttetésben nem állottak és ezzel nem érintkeztek, ellenben alperes által felhívott tanuk vallották, hogy a kérdéses cég alatt folytatott italmérési üzlet tulajdonosa időközönként más és más volt és hogy a kérdéses árú megrendelése és átvétele ezek részéről történt; hogy továbbá alperes nevét cégül az üzlet azért viselte, mivel az iparhatósági engedély alperes részére volt kiállítva; és mivel az üzleti felszerelvények alperes tulajdonát képezték. Miután a vételjog természetének megállapítására szükséges árú megrendelés és átvétel felett kötött fennebbiekből folyólag nem történt és miután bizonyítva nincs, hogy azok, kik a még ki nem fizetett italokat megrendelték és átvették, mint alperes megbízottjai jártak el, minélfogva ezek cselekménye alperest nem kötelezi; miután végre azon kérdés, hogy mennyiben felelős alperes felperesnek ez által a miatt szenvedett esetleges kárért, hogy cége használatának megengedése által felperest a vele szerződő személyre nézve tévedésbe ejtette? vételár hátralék iránt érvényesített ezen perben el rtem bírálható, felperest a vételár jogcímére alapított keresetével feltétlenül elutasítani kellett stb." A m. kir. Curia (1.887. március 10., 1,121. sz. a.) : A másodbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett, az első bíróság ítélete hagyatik helyben, stb. Oly váltó alapján, mely biztositáji díj lejében állíttatott ki, meg nem Ítélhető a követelés, ha a biztositfis más társulat által szándékoltatik eszközöltetni, mint az által, kivel eredetileg a biztositási szerződés köttetett. A bíróság az előtte ugyanazon ügyfél ellen folyamatban volt hason ügyekből vett tapasztalatait bizonyitékokul használhatja oly körülmény tekintetében, mely a perben a fél által másként nem is bizonyittatott. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék (1886. április 9. 13,460. sz. a.) Dr. Kán Béla ügyvéd által képviselt cs. kir. szab. osztr. Phönix biztosítótársaság felperesnek Lovrich Gusztáv ügyvéd által képviselt S. Géza alperes ellen 9 frt 10 kr. tőke és járulékai iránti perében következő ítéletet hozott. Az 1886. január 29-én 5016. sz. a. hozott sommás végzésnek hatályon kívül helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Habár alperesnek azon kifogása, hogy a kereseti váltót csakis mint megbízott irta volna alá s így azért személyesen nem lenne felelős, meg van czáfolva magával a váltóval, melyen a megbízási viszony kitüntetve nincs, mégis ez érdemben alperesi kifogásoknak helyadásával felperes keresetével elutasítandó volt; mert alperesnek azon kifogása, hogy a kereseti váltónak értékét a Tisza biztosító-társaság által elvállalt tűzkár elleni biztosítás képezi, magával a váltó szövegével igazolva van, — ezen bizonyított tényre alapított azon további alperesi kifogás is tehát, hogy ezen váltó kikötött ellenértékét a »Tiszá«-tól meg nem kapta, bebizonyitottnak volt veendő, a mennyiben kétségtelen, hogy a Tisza biztositó-társaság köztudomás szerint fizetéseit 1884. évi július hónapban beszüntette, tehát jóval a kereseti váltó lejárata előtt (1886. február 6.) csődbe jutott s igy a váltó értéke fejében elvállalt koczkázatot nem viselte, miért is felperes ezen érték nélküli vá'tóra alapított keresetével elutasítandó volt, — helyt nem foghatván felperesnek azon védelme, hogy ezen alperesi kifogások, mint harmadik jóhiszemű váltóbirtokossal szemben felhozhatók nem lennének, mert felperesnek saját beismerése szerint is a kereseti váltó díjváltó, tehát nem önálló követelési címet, hanem biztosítási szerződésből folyó fizetési kötelezettség biztosítására váltó alakjában kiállított díjkötvényt képvisel s ez ruháztatott felperesre és igy felperes oly harmadikul, ki ellen az eredeti váltószerződés körülményeiből merített kifogás érvényesíthető nem lenne, nem tekintethetik, — annál kevésbé, mivel felperes tudta, hogy a kereseti díjváltó tűzkárbiztositási szerződésből folyó díjkötelezettség biztosítására adatott és így nem hivatkozhatik arra, hogy a kereseti váltó önálló követelési címmel birna; mert továbbá tény, hogy a Tisza biztositó-társaság egyoldalú ténye által a biztosítási szerződést felbontotta, alperes ennélfogva nem kötelezhető arra, hogy a szerződésből folyó fizetés biztosítására kiállított d^váltót beváltsa, stb. A budapesti kir. ítélő tábla (1886. szept. 21. 3410. sz. a.): Az elsőbiróság ítélete megváltoztattunk és az 1886. január 29-én 5. és 6. sz. alatt hozott sommás végzés határozatának fentartása mellett alperest kötelezi, hogy a sommás végzésben felsorolt összeget fizesse, stb.