A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887 / 15. szám - Örökösödési eljárásunk reformja. 2. r.
126 A JOG. hogy a községi jegyzők a közigazgatási, rendőrségi, adó, katona-ügyekben tekintélyes befolyást gyakorolhatnak s e hatáskörükben közhitelű okiratokat kiadhatnak. De épen oly káros a társadalomra, hogy az állam a | községi jegyzőket — a nélkül, hogy tőlük I jogászi ismereteket kívánna — a legfontosabb jogi ügyletekben pénzért, jutalomért való ! munkálatokra is felhatalmazza és őket a tiltott i zugirászkodás minősítése alul kiveszi, ez által kontárkodást teremt és a jogrendet, a jogbiztosságot tönkre tétetni engedi. A honpolgárok életviszonyai oly sokféle elágazásban jelenkeznek és a jogügyletek annyiféle társadalmi, politikai, közgazdászati s hitelkérdésekkel vannak összefüggésben, a tulajdon és a birtok jogi természete, a telekkönyv törvény- ! kezési beosztása annyi változatokban fordul elő; másrészről pedig az állam a honpolgároktól vagyoni és jogi ügyleteik j után annyiféle áldozatot követel, hogy ezen sokféle, egymással összefüggő és egymásba ütköző viszonyok között az egyszerű honpolgár jogügyletei megkötésében s rendezésében jogászilag képzett szakember segítsége nélkül épen nem ismerheti ki mngát. Ily vis unyok között jogi tanácsot csakis a jogtudományokban gyakorlatilag jártas s erre hivatott szakférfiak i adhatnak és a honpolgárok az államtól méltán megkövetel- j hetik, hogy a tőlük kívánt sokféle áldozatok mellett, jogügyleteik rendezése körül szakemberek kijelölése által óvja meg őket az állam a káros jogkövetkezményektől és ne engedjen mindenkit beavatkozni mások jogügyeinek rendezésébe. Mindezeknek dacára, ugy látszik, még a törvényhozók körében is mai napig uralkodó nézet maradt az, hogy a népnek inkább előnyére szolgál, ha jogügyleteit, szerződéseit' magában a községben tetszése szerint bárki által szabadon készíttetheti. Ezen nézet azonban megtagadása az állam azon jogának, azon hivatásának, hogy a honpolgárok jogbiztosságáról gondoskodjék és őket, kivált a kevésbé tanult és szerényebb vagyonú népet a jogrend megzavarásától óvja. De még inkább elvetendő ezen nézet ama káros következmények folytán, melyek a zugirászkodás miatt az állam jogéletében tényleg bekövetkeztek és folytonosan rombolják az állámpolgárok jogbiztosságát. E tekintetben a concret esetek száma végtelen. Föllelhetők és minden nap előfordulnak ily esetek az alsó és felsőbb bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és hatóságok ügyforgalmában. Előfordulnak itt nagy számban szerződések, okiratok, melyek a bennök létező szabálytalanságok, törvényellenes intézkedések miatt érvénytelennek, hatálytalanoknak igazoltatván, ez által az ügyfeleknek kiszámithatlan kárt, keserűséget okoztak. De tartózkodom itt ily concret esetek elősorolásától, a gyakorlati életben mindenkinek nagy számban vannak ilyenek tudomására. Itt tehát most azon módokról kívánok még említést tenni, melyek alkalmasak volnának a zugirászat teljes kiirtására és a magyar társadalomnak a jogélet ezen betegségéből való kimentésére. Erre nézve következő óvintézkedések mutatkoznak a jelen időbeli jogviszonyokhoz alkalmasaknak : 1. Mondassák ki, hogy ingatlan javakra vonatkozólag a házasfelek között, ugy a szülők és tőlük leszármazottak között, valamint testvérek között is előforduló vagyonátruházások, vagy osztály iránt fenforgó jogügyletek, miután ezek mind jövőbeli örökösödés jogkövetkezményeivel vannak kapcsolatban, érvényesen csak királyi közjegyző előtt köthetők és ezektől közjegyzői okirat kivántassék. á. Mondassák ki, hogy ingatlanokra vonatkozó ogoknak telekkönyvi bekeblezése iránti kérvények érdemleges elintézés alá csak ugy vétethetnek, ha azok ügyvéd vagy királyi közjegyző által vannak ellenjegyezve. 3. Mondassák ki, hogy minden község vagy kis községek egyesülten tartoznak a községben előforduló jogügyletekre való tekintetből községi ügyészt, ügyvédet alkalmazni, ki a községet magát érdeklő jogügyekben jogi tanácsot adjon és a községet peres és perenkivüli jogügyekben képviselje; a községbeli magánügyfeleknek pedig, ha ez iránt őtet megkeresik, szinte jogi tanácsokat adjon, szerződéseiket és beadványaikat jogügyletekben megkészítse, a feleket képviselje. Jogukban álljon azonban az ügyfeleknek, főkép ellentétes kérdések felmerülésénél, más ügyvédet megbízni. 4. Mondassék ki, hogy magánjogi ügyekben mások részére szerződéseket, vagyonátruházási okiratokat pénzért, jutalomért, díjakért szerkeszteni csupán ügyvédnek, királyi közjegyzőnek, vagy községi ügyésznek engedtetik meg és mindenki más, a ki ily jogi okiratokat mások részére pénz- vagy jutalomkeresésből vagy üzletszerűleg készit, az zugirásznak tekintetik és a büntetőtörvény szigora szerint fenyíttetik. Kivánatos volna, hogy az igazságügyi kormány törvényhozás utján a fentebbi irányban sürgős intézkedéseket léptessen életbe, ne várja a codificatio befejezését, vagy a nagyobb szabású törvénykezési átalakításokat, melyek a nélkül is, ki tudja, mikor léptethetők életbe, holott az országban a jogrend jó nagy részben a zugirászok és a jogügyekben járatlanok által már annyira meg van zavarva, a bíróságoknál a munka és a hátralékok annyira összehalmozódtak és e miatt a kincstár annyira túlterhelve van, hogy ez állapot már türhetlennek és a sürgős intézkedés halaszthatlannak igazolta magát. y Örökösödési eljárásunk reformja. Irta : Dr. BLUM BÉLA kőszegi kir. közjegyző. > H(Befejező közlemény.) Vegyünk a reform kérdéseket a következő sorrendben és szóljunk: 1. A bíróságok illetőségéről és hatásköréről; 2. az örökösödési jogok megszerzéséről; az örökösödési jogok birói átruházásáról. * /. A bíróságok illetőségiről és hatásköriről. A perenkivüli bíráskodás örökösödési ügyekben ki vétel nélkül — tehát ott is, a hol kiskorú örökösök érdekelvék — a királyi járásbíróságokra volna ruházandó. A perre utasítás és az örökösödési perek ellenben a királyi törvényszékek hatáskörébe tartozzanak. Minden hagyaték tehát azon járásbíróság illetékességéhez tartozzék, melynek területén örökhagyó utolsó rendes lakhelye volt. Ha az örökhagyó az országon kívül halt el: azon járásbíróság illetékes, melynek területén az örökhagyó legutóbb lakott; s ha e lakhelyet kitudni nem lehetne, vagy ha az országban sohasem lakott: azon járásbíróság lesz illetékes, melynek területén a hagyaték létezik; ha pedig a hagyaték több járásbíróság területén létezik: ezek közül az lesz illetékes, a melyiket az igazságügyminiszter kijelöli. A járásbíróságok hatásköre kiterjedne : a leltározás és tárgyalás alkalmával felmerült vitás kérdések eldöntésére; nevezetesen a netán szükségesnek mutatkozó birói zárlatnak elrendelésére; az örökösök közt létesített osztályegyességnek megvizsgálására; az örökösödési jogoknak birói átruházására akár egyesség alapján, akár sommás uton, akár a perre utasító kir. törvényszék megkeresésére, ha a perre utasított fél a keresetet záros határidő alatt be nem adta; dologi jogok tekintetében, a telekkönyvi bekeblezés elrendelésére s a telekkvi hatóságnak erre hivatalból való megkeresésére. Az árvaszékeknek mint gyám- és gondnokhatóságoknak örökösödési ügyekbe való beavat-