A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 10. szám - Az örökösödési osztály a közjegyző előtt - A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék új elnöke

86 A J OG. érzékeny szavakban kiemelve a távozó elnöknek birói s egyéni kiváló tulajdonait. A búcsúzó elnök megköszönve a megható búcsúszavakat, inditva érezte magát megjegyezni, hogy ha e szép tulojdonok az ö sajátjai lehetnének is, utódában azokat bizonyával fokozottabb mérvben fel fogják találni. Mig a kereskedelmi ülnökök nevében azok legidösbike: Neuwclt Ármin intézett a volt elnökhöz elismerésteljes búcsúszavakat. Mire a volt elnök baráti kézszoritások közt régi birótársaitól elbúcsúzott. Az elnökletet ezután T h a 1 a b é r Lajos, legidösb biró vévén át, a megjelenő új elnököt, Blaskovics István volt kir. táblai biró urat bevezetvén, mindenekelőtt az új elnök a kineveztetését tudató miniszteri leiratot olvassa fel; mire az új elnök a törvényszék szine előtt letette hivatalos esküjét Ismét Jókuthy Albert biró volt a/., a ki ékes szavakkal üdvözölte az új elnököt, a kiben a bizalom ugy személye, mint nagy tapasztalata és jogmüveltsége mellett jogosan és méltán összpontosul. Szóló azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a bíróság vezetése a lehető legjobb kezekbe került. Az éljenzéssel fogadott üdvözlő beszédre az elnök röviden válaszolt s arra kérte a birói és ülnöki kart, hogy nehéz feladatában támogatásával segítse. Ezután bemutattattak az egyes bírák, jelenvolt kereskedelmi ülnökök és a fogalmazói kar az elnöknek, mire az ülés »éljen az elnök« kiáltásokkal feloszlott. * Csanády György, mint újonnan kinevezett táblai tanácselnök, a hivatalos esküt a kir. táblának Vajkay Károly elnöklete alatt ugyanaz napon tartott teljes ülésén tette le. Azon kellemes helyzetben vagyunk, a budapesti keresk. és váltó törvényszék új elnökének, ki az ország elsőrangú bíróságának élére állíttatott, rövid életrajzi adataival szolgálni olvasóinknak. Blaskovics 1843. évi március 23-án született Debrecenben, tehát még férfikora és ereje teljében van. Tanulmányait részint szülővárosában, részint Budapesten végezte. 1864. évben a kir. táblához lépett be mint joggyakornok, mint ilyen 1867. november 30-áig volt ott. Később Bécsbe ment, a hol joggyakornokká lett a cs. kir. országos törvényszék büntető osztályánál. O tehát az osztrák judikaturának és ama szigorú birói lelkiismeretességnek, mely abban uralkodik, ismeretét hozta magával haza. Bécsből visszatérte után ismét a kir. táblánál találjuk őt először mint fogalmazót, majd mint jegyzőt. A kir. táblához 1873-ban pót-, 1877-ben pedig rendes biróvá neveztetett ki. Ez utóbbi minőségében egy ideig az akkor még fennállott semmitőszékhez volt kisegítő bíróként beosztva. l882-ben ismét a királyi táblánál alkalmaztatott, hol azóta szakadatlanul több polgári tanácsban és egy időn át a hírnévre szert tett kereskedelmi úgynevezett »mintatanács«-ban is Karap alatt nevezetesebb ügyekben referált. Ausztria és külföld. Az ügyvédi díjszabás Németországban. Az 1879. évi július 7-iki ügyvédi díjszabás az ügyvéd és fele szabad egyezkedése tárgyává tette a díjazást, kivéve azon eseteket, midőn a védő, illetve jogi képviselő hivatalból lett kirendelve. Ugyanis ezen törvény 93. §-a szerint: »Ha az ügyvéd valamely fél mellett jogai megóvására, vagy mint védője — nem hivatalból történt kirendelés folytán — működik, ugy a díjazás, eltérve jelen törvény rendelkezésétől, szerződés által megállapítható. A díjazás meghatározása olyképen, hogy ez egy harmadik személy megállapításától tétetik függővé, ki van zárva. A megbízót csak annyiban kötelezi a szerződés, a mennyiben ezt irásbelileg kötötte. A megbízó követelheti a (törvényes) díjnak tétel szerinti felszámítását. Ha az ügyvéd a szerződésben túlment a mértékletesség határain, ugy a szerződésileg megállapított összeg per utján, az ügyvédi kamara szakvéleményének kikérése után az ezen törvényben megállapított összegig leszállítható.« A »Reichsgericht« IV. büntető tanácsa mult évi december 21-én kelt Ítéletében jelen törvényt következőképen magyarázta. »A törvényes díjszabást összegszerüleg meghaladó szerződéses megegyezés ugy a megbízott ügy megkezdésénél mint annak befejezte után is helyt foglalhat. Vájjon és miféle feltételek és körülmények fennforgásánál eltekinthető a szabályszerű Írásbeli szerződés hiányától, az az országos törvények értelmében megítélendő. A porosz általános országos törvények határain belül tehát a szóbelileg megállapított díjÖsszeg történt íizetése által, az előirt írásbeli szerződés hiánya minden fenntartás nélkül pótoltatik. Az ügyvéd nem köteles a szerződés megkötése előtt a felet a törvényszabta díjazás ^ csekélyebb mérve felől felvilágosítani. Ha a díjaknak szerződés általi megállapítása nem történt, akkor az ügyvéd a büntető törvénykönyv 3 >2. §. ütköző vétséget követ el, ha a törvényes díjszabáson felüli összegeket mint neki járó díjazást követel vagy felvesz, még ha nem is tünteti fel ezeket törvényes díjaknak, de a megbízó, azon ügyvédje által benne támasztott tévedésben, hogy csak a törvényes díjak követeltettek tőle a költségjegyzéket kiegyenlíti. 1 la ki nem érdemelt díjazás kiegyenlítésére tévedésbe ejtő módon a fél már felszóllittatott, de a fizetés még meg nem történt, ugy a bt. tk. 352. §. 2. pontjába ütköző díjáthágás kísérletének vétke forog fenn. Vegyesek. A verebélyi kir. járásbíróság; területéről < • • több aláírással ellátott nyilatkozat küldetett be lapunkhoz közzététel végett, mely rendkívül kíméletlen kifejezésekben támadja meg az igazságügyminiszter azon tettét, hogy az ottani kir. járásbiró | nyugdíjaztatása iránti előkészítő törvényes lépéseket megkezdte. A beküldött nyilatkozat önkényesnek, igazságtalannak, mert teljesen indokolatlannak, a törvénybe ütközőnek tartja ezen nyugdíjazást. Legilletékesebb helyről nyert fölvilágositás után meggyőződtünk, hogy nevezett járásbiró ur, ki előbb teljesen megfelelt állásának, j e 1 e n 1 e g már törődött koránál (62 éves lévén) és testi fogyatkozásainál fogva nincs azon helyzetben, hogy nagy felelőséggel járó, folytonos munkásságot igénylő terhes állásának kötelességeit teljesíthesse. A nyugdíjazás iránt megindított eljárás tehát teljesen az 1871 : IX. t.-c, 6 — 10. §-ainak megfelelőleg kezdeményeztetett. Bár ez nagyon sajnálandó és az illető járásbiró úrra, különösen a múltban kiváló érdemei mellett kétszeres szerencsétlenség, de a közszolgálat érdeke előtt az egyéni szerencsétlenségnek el kell némulnia. Különben a miniszternek a nyugdíjazást előkészítő intézkedését és nyugdíjazást célzó fegyelmi eljárást, egy független és épen b i r á k b ó 1 álló bíróság van hivatva helyeselni, vagy helyteleníteni. Tehát megválik majd, indokolt volt-e a miniszter eljárása vagy nem. Ezt tehát be kell várnunk. A nyilatkozatnak ily körülmények közt tért lapunkban nem engedhetünk. »ÉptiIetes dolgok a lugosi kir. járásbíróságnál.* E cím alatt lapunk 9 számában megjelent sérelemre vonatkozólag több oldalról hozzánk intézett azon kérdésre : ki szerzője a »Jog« 9. számának sérelmi rovatában a lugosi kir, járásbirósági ál.apótokról megjelent közleménynek ? kijelentjük, hogy igéretünkhez képest a szerző nevét, ha ő azt elhallgatni kívánja, senkivel se közöljük és igy minden további tudakozódás e tárgyban fölöslegessé válik, mert nem az a főkérdés: k i irta a közleményt, hanem mindig csak az: igaz-e annak tartalma? Ha nem igaz: a helyreigazítást mindig szívesen közöljük. Mások kérdésére pedig válaszunk az, hogy ottani munkatársunk a járásbíróságnál előforduló 2 évig is eltartó hibás kézbesítésre vonatkozó sérelmét, mihelyt a hiba a kir. járásbíróság részéről jóvát étetett, csakugyan nálunk visszavonta. Különben, miután Fényessy Zsigmond ügyvéd urat hangoztatják azon körökben, melyeket a panasz érint, mint a sérelem szerzőjét, kötelességünknek tartjuk kinyilatkoztatni, hogy nevezett ügyvéd ur sem nem szerzője, sem nem beküldője a címben emiitett közleménynek. A budapesti és marosvásárbeiyi kir. táblák judicaturájának egyöntetűsége. A »Jog« f. é. 8. számában dr. Rónay János ügyvéd ur a kir. itélő táblák judicaturájának egyöntetűsége tekintetéből abbeli óhajának ad kifejezést, hogy a törvényhozás felhatalmazná az igazságügyminisztert, hogy »a curiai teljes tanács intézménye tárgyában kibocsátott 1881. évi 2,214. számú rendeletet megfelelő módosítással a kir. táblákra kiterjeszsze.« Hát ez az eszme csakugyan megfontolásra méltó volna, h a öt évvel el nem késett volna, létezvén a birói ügyviteli szabályok módosítása és kiegészítése tárgyában 1881. nov. 1-én 3,274. sz. a. kiadott igazságügyminiszteri reudelet, melynek 33. §-a szerint »A kir. tábláknál felülvizsgálat alatt levő polgári vagy bűnügyekben felmerülő vitás elvi kérdések eldöntése céljából az idézett (1881. évi 2,214. számú) rendelet hasonszerüen alkalmazandó; a kir. táblai teljes ülési elvi megállapodások azonban a hivatalos lapban közé nem teendők« és lévén már a budapesti kir. itélő táblának tekintélyes számú ily elvi megállapodásai, melyek e lap mellékletében is közé szoktak tétetni.