A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 7. szám - A törvénykezési szünet kérdése a budapesti ügyvédi kamarában

27 volt. Lakásától nem messze vádlott pénzügyőrökkel találkozván, mivel ezek a zsákban dohányt véltek, G... Andrást megállították és a zsákot megtapogatták, de mivel annak tartalma állításuk szerint előttük még mindig gyanúsnak tünt fel, S István öt felhívta, hogy a zsákot válláról tegye le, hogy azt megmotozhassák, mit G... András eleinte ugyan a sár miatt tenni nem akart, de neje rábeszélése folytán azt mégis megtette és az üres zsákokat egymásból kiszedvén, a pénzügyöröknek megmutatta. E közben azonban állítólag a pénzügyőröket káromolta, miért S István G... Andrást komisz parasztnak nevezte, arculütéssel fenyegette, mire utóbb nevezett azt felelte, ha az ur pofon üt, én is visszaütöm, miért a pénzügyőrök S István vezényletére, ki ez alkalommal mint örsparancsnok szerepelt, szuronyaikat fegyvereikre feltűzvén, G. Andrást letartóztatták és S. István parancsából a községházához kisérték, hol a jelenlevő F. János községi hitestől St. G. András bezárását követelte, ki azo.iban ennek teljesítését megtagadta, mivel a pénzügyőrök a bezárás okát vele nem is közölték és a biró a községházánál nem volt jelen. Ekkor R Gyula a zárka kulcsát előkeresvén, G.... Andrást a zárkába tizenegy óra tájban bezárta, s a kulcsot magával elvitte és G András csak déli 12 órakor becsáttatott ki a zárkából. St István vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás folyamán tettét a most felsorolt ténykörülményeknek megfelelöleg, sérült s a hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával egybehangzólag. önmaga is beismeri, s védelmül azt adja elő, miszerint G... András a pénzügyőreiket káromolván, attól tartott, hogy lármájukra a hetivásáros nép ellenük támad s kiküldetésük eredményét meghiusítja s előre nem látható szerencsétlenséget okoz; hogy tehát ezt megelőzzék, azért kisértette és záratta be panaszost a községházánál. Figyelembe véve azonban azt, hogy vádlottnak, miután panaszos rendeletüket, bár eleinte vonakodva, de felesége reábeszélése folytán mégis teljesitette, semmi esetre sem állott jogában G... Andrást önhatalmúlag elzáratni s fogva tartani s annál kevésbé, mert vádlottnak azon előadása, hogy a vásáros népnek lázadásától tarthatott volna, indokoltnak épen nem mutatkozik, miután a piac a tett helyétől távol esik s ott vádlottakon, panaszoson s annak nején s ezekkel együtt a piacra siető Sz... Jánosné és Sz. .. Imre tanukon kivül senki sem voltjelen, vádlott nem igazolta be azon körülményt, miszerint a nép a pénzügyőrök irányában ellenséges vagy fenyegető magatartást tanúsíthatott volna, s hogy panaszos a pénzügyőröket káromolván, a népet lázította volna, sőt ezen felhozott körülmények panaszos, úgyszintén vádlotttársak és G.. . Andrásné előadása, továbbá hit alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása által teljesen megcáfoltatnak, igy a bűncselekmény, mely vádlott ellenében a B. T. K. 193. §-ába ütköző személyes szabadság megsértésének tényálladékát állapítja meg, minden kétséget kizárólag beigazoltnak volt veendő. R. Gyula és J. Lajos vádlottak ellenében szintén beigazoltatott ugyan, ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során is, hogy G... András elfogatásában és elzárásában közreműködtek, minthogy azonban tettüket alattvalói minőségben, St István parancsnokuk határozott parancsára, szolgálati viszonyukból kifolyó köteles engedelmességből követték el s kifejtett cselekvésük a kapott parancs következményének tekintendő, e szerint figyelembe véve azon körülményt, hogy a mondott alkalommal még ujoncpénzügyőrök lévén, a bonyodalmas szolgálati szabályokkal szemben tettük horderejét megítélni képesek nem voltak, a felelősség vádlottakat nem terhelhetvén, az ellenük emelt személves szabadság-megsértés vétségének vádja alól őket felmenteni kellett. Ellenben St... István vádlottat a G. .. András sérelmére elkövetett s a B. T. K. 193. §-ába ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében vétkesnek kimondani s ezért a B. T. K. 193. és 202. §-ai alapján, tekintettel vádlott büntetlen előéletére, s hogy tettét a magyar kir. államkincstár érdekeinek megvédését célzó hivatalos kiküldetés közben túlbuzgóságból követte el, mint enyhítő körülményekre: vádlottat az Ítéletben kitett büntetéssel sújtani s bűnösségéből kifolyólag őt az okozott eljárási s felmerülendő tartási költségekben marasztalni kellett. ("1886. ápr. 1. 1,821. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az eljáró kir. törvényszék ítéletét a kir. itélö tábla, tekintve St István vádlottnak eljárására, illetve a terhére esö cselekmény elkövetése közben még sértett ellenében tanúsított és igazolt indokolatlan sértő viseletét és alaptalan durva kifakadásait, indokainál fogva helybenhagyja. (1886. május 24. 14,692. sz. a.) A kir. Curia : Tekintve, hogy a tanuk nem bizonyítják azt, i hogy G. András sértett fél a pénzügyőröket tettleg vagy csak szói val is bántalmazta volna, ellenben az indokból éppen az tűnvén ki, hogy elsőrendű vádlott G. Andrást minden alapos ok nélkül durván | szidalmazván, őt pofonütéssel fenyegette s midőn ez vádló.tnak a ; jogosultság minden látszatát nélkülöző fenyegetését hasonló szavakkal viszonozta volna, vádlott hivatali hatalmával visszaélve, a rendelkezése alatt levő fegyveres erőt boszúja kielégítésére felhasználva, a i vezérlete alatt volt pénzügyőröknek a szurony felszegését és : puskáik megtöltését parancsolta meg, a minek megtörténte után i a békés és senkit sem bántott G... Andrást fegyveres kisérerettel I a városházára vitette és az ott jelen volt esküdt ellenzése dacára önhatalmúlag felkerestetvén a zárka kulcsát, G... Andrást az alája rendelt egyik pénzügyőr által a zárkába bezáratta és ebben reggeli 8 órától déli 12 óráig zárva tartotta : ezeknél s az alsóbbfokú bíróságok itétetében részletezett okoknál fogva a budapesti kir. itélö tábla ítélete helvbenhagvatik. (1886. október 28. 7,784. sz. a.) A lakbejelentö-cédnlának a lakás hollétére vonatkozó roTatába való hamis adatok bejegyzése nem kép:'z okirathamisitást. (A m. kir. Curia 1886. dec. 20. 4,912. sz.) Tekintve, hogy a postaintézmény nilarni felügyelet alatt áll és az állam felőssége mellett államtisztviselők által kezeltetik t:> igy közhatóság jellegeiéi bir. ennek folytán az ezen ti-ztvis lök által hivatali hatáskörükben kiállított vevények közokiratokat képezvén, azok meghamisítása közokirathamisit is büntettet k< |i •/.. (A m. kir. Curia t>86. dec. 30. 5,018. sz.) A magánlak megsértésének büntette vétséggé történt correctionalisatiója esetén is hivatalból üldözendő, de nem büntethető pénzbttntetéssel ii. (A ni. kir. Curia 18S7. jan. 7. 6,550.) A budapesti tózsdebirósag judicaturájából. A teljesítési hely a distance-ügyletnél. Hol tartozik vevő .\/. árát megvizsgálni és rendelkezésre bocsájtani ? A rendelkezésre bocsátás jogával élő vevő ellenében elad') tartozik az árú szerződésszerű minőségét bizonyítani. Szerzödésellenes árú szállítása. Ha a ve önem fedezeti vétel, hanem egyszerű árkülönbözet alapján követel kártérítést, az árkülönbözet számításánál c-tak azo i piac árai vehetők alapul, a •nely a szerződési vételár megállapításánál is irányadóul szolgált. A Fiúméban telepes eladócég több waggon kőolajat adott el a Budapesten lakó vevőnek. A szerződés feltételei szerint • eladónak jogában állott az árút Fiúméból, Triesztből, Lokvéböl vagy Budapest-Ferencvárosból szállítani, de köteles volt azt vevő kívánsága szerint ennek lakhelyére, Budapestre, vagy más rendeltetési helyre küldeni. A vételár megállapítása azon az alapon történt, hogy az átmenőnek értett árú költségmentesen a fiumei : vasúti állomáshoz szállíttatik (»um den bahnfrei Fiume für Transitowaare sich verstehenden Preis«). A petróleumnak oly minőségűnek kellett lennie, hogy az Abel-féle kémlőkészüléken 21 C° nál lobbanjon. — 1886. december havában hat waggon kőolaj küldetett vevő részére Budapestre, ki annak lobbanási fokát a | m. kir. vegykisérleti állomás által az Abel-féle készüléken megvizsgáltatván, kitűnt, hogy a petróleum lobbanási foka a 21 Cü-on alul maradt. Vevő ennélfogva az árút eladónak rendelkezésére bocsátotta s keresetet iuditott a petróleumnak a teljesítés idején Triesztben jegyzett árához képest mutatkozó árkülönbözet s a felmerült fuvardíj s egyéb költségek megtérítése iránt. A bíróság felperest árkülönbözeti követelésével elutasitotta s azután a fuvardíj és költségek visszatérítésében marasztalta alperest, a következő okokból: Indokok: Első kifogását, melynek alapossága esetén a peres ügy többi vitás kérdéseinek eldöntése fölöslegessé válhatott, arra fekteti alperes, hogy miután szerződés szerint Fiume tekintendő teljesítési helynek, felperes köteles volt a kőolajat Fiúméban venni át, tehát csakis itt állott jogában az árút megvizsgálni s alperesnek rendelkezésre bocsátani s hogy ennek elmulasztása folytán és az által/hogy az árút Budapestre küldette,rendelkezésre bocsájtási jogát elvesztette. E kifogás kellő méltatása céljából kiemelendő itt, hogy a szerződés értelmében alperes, saját választása szerint, jogosítva volt a petróleumot Fiúméból, Triesztből, Lokvéböl vagy Budapest-Ferencvárosból szállítani felperes részére, ellenben kötelessé-