A Jog, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887 / 7. szám - A törvénykezési szünet kérdése a budapesti ügyvédi kamarában

A JOG. 59 ségéhez intézett levelét kéri felolvastatni. Bernáth ÍSéla ügyvéd felolvassa a következő levelet: »Nagyságos elnök ur ! Tek. választmány! A hírlapokból tudomásomra jött, hogy a Jósika János ur ellen lefolyt m. kir. operai fegyelmi eljárás, illetve tárgyalás az ügyvédi kör tek. választmányát is foglalkozatja. Miután súlyt fektetek arra, hogy ily tekintélyes jogászi testület miként vélekedik eljárásom fölött, bátor vagyok a tek. választmánynyal következő tényeket közölni, mint a melyek reám és eljárásomra nézve irányadók voltak és melyek ismerete felfogásom szerint eljárásom tárgyilagos megítéléséhez szükséges: 1. Komjáthy Héla ügyvéd ur sem a tárgyalás előtt, sem a fegyelmi tárgyaláson történt felszólalásakor ügyvédi képviseleti jogát nem igazolta, ügyvédi meghatalmazást sem u tárgyalás előtt, sem a tárgyalás alkalmával fel nem mutatott és a vádlott is öt mint védőjét sem előzetesei), sem a tárgyaláson, sem Írásban, sem szóval formaszerűen be nem jelentette. 2. A vádlott Írásban való nyilatkozata, illetve védirata maga a vádlott által volt aláírva minden ügyvédi ellenjegyzés nélkül. 3. A tárgyalás nyilvános lévén, a vádlottal tudattatott ugyan, hogy megjelenni jogosítva van, de sem a vádlott, sem a vádló ügyész, tehát sem az egyik, sem a másik meg nem idéztetett és a vádló ügyész tényleg nem is volt jelen a tárgyalásnál. Ha a tek. választmány e tényekről actaszerüen meggyőződni kiván, kész vagyok az általa megjelölendő bizalmi férfiúnak az ügyiratokba bármikor betekintést engedni. Az ügyvédi képviselet jogait megtámadni távol állott tőlem és ily támadás részemről nem is történt, mert a kérdéses fegyelmi eljárás szabályai szerint a védelem és az ügyvédi képviselet csak az írásbeli védelemre és írásbeli képviseletre szorítkozhatott, miután azonban az Írásbeli védelem a fél által képviseltetés nélkül lett beadva, miután továbbá a végtárgyalás a szabályrendelet értelmében nyilvános ugyan, de nem szóbeli, a mit azon körülmény is eléggé bizonyít, hogy a vádló ügyész arra meg sem lett idézve, azon meggyőződésben vagyok, hogy itt a védelmi jog, vagy az ügyvéd általi képviseltetés! jog megvonásáról vagy csak megszorításáról szó sem lehet. A tömegesen megjelent közönség köréből történt felszólalások zavarták az ülés rendjét és az, ki mindennemű legitimatio nélkül és különben szabályellenesen, háromszori intéseim dacára több izben közbeszólt, az személyi minőségre és társadalmi állásra nézve ügyvéd és képviselő is, de a tárgyaláson csakis a hallgatóság tagja volt. Végül szabadjon még annyit megjegyeznem, hogy ha jogász nem vagyok is és a törvények és rendeletek magyarázatában tévedhetek is, de birok annyi érzékkel a közszabadságok iránt, hogy az ügyvédet, midőn jogvédői hivatásának törvényes gyakorlatában eljár, abban ne akadályozzam és hogy az ügyvédi képviseletet mint nemes és nagyfontosságú közhivatást mindenkor tiszteletben tartsam. Ezek után annak megemlítésével, hogy a jelenhez hasonló felvilágosító sorokat a budapesti ügyvédi kamara tekintetes elnökségéhez is küldendek, maradtam a nagyságos elnök urnák és a tek. választmánynak tisztelettel, Keglevich István, Budapest, 1S87. évi február hó 7-én.* Ezek után H ó d o s s y Imre hosszabb beszéd után a következő indítványt terjeszti elő : »Tekintve, hogy a ministerelnök a képviselőházban kijelentette, hogy az itt szóban levő fegyelmi eljárásnál is helye van az ügyvédi védelemnek és csak a szóbeli plaidoyer előterjesztését nyilvánította megengedhetetlennek, mivel az eljárást ép ugy, mint a közigazgatási tisztviselők elleni fegyelmi eljárást általában Írásbelinek tartja; tekintve, hogy a ministerelnök a fegyelmi bíróság elnökének abbeli eljárását, a mennyiben a védelem jogát általában kétségbevonta és felfogását nem végzésben fejezte ki, hanem a védőnek jelentkezett ügyvédet eltávolította, a parlament nyílt ülésében helytelenítette ; tekintve, hogy a fegyelmi bíróság elnöke a választmányhoz intézett levelében a védelem jogát és annak nagy fontosságát maga is elismeri és eljárását bizonyos esetleges körülmények által menti ki ; tekintve, hogy ezek által a védelem joga melynek érdekében a választmány eljárását megindította, kétségtelen elismerést nyert, a fegyelmi bíróság elnökének az illető ügyvéd elleni eljárása pedig illetékes helyen megtoroltatolt, illetve jóvá tétetett ; tekintve végre, hogy a kormány részéről a szóbeliség, mint a hatályos védelem egyedüli eszköze kérdésében elfoglalt álláspont a fenforgó kérdéstől elkülönítve célszerűbben tárgyalható : a választmány az előtte fölvetett Komjáthy-ügy felett napirendre tér.« Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, elhatározták, hogy erről a választmány levél utján értesiti Keglevich István grófot. A bélyegjeién telekkönyvi másolatok tekintetében a pénzügyminiszter mult év dec. 22-én 35,131. sz. a. körrendeletet bocsátott ki, melyben az illetékszabási hivatalok és adófelügyelőségektől figyelmeztetnek arra, hogy az 1881. LX. t.-c. 135. §-a az ingatlanokra vezetendő végrehajtás után a végrehajtási kérvényhez a tjkvi kivonat csatolását nem kivánja és az ingatlan tjkvi és helyrajzi számának pontos megjelölésével megelégszik. Jövőre tehát a telekkönyvi hatóság csak az iránt keresse meg, hogy az az ingatlan pontos megjelöléséhez szükséges adatokat, azaz az ingatlan tjkvi és helyrajzi számát közölje. A pécsi Ügyvédi kamarának felterjesztéséből az igazságügyérhez az ügyvédi szólásszabadság érdekében közöljük a következőket: Kétségtelen, hogy az 1879 : XL. t.-c. 46. §-a a mások nevében és képviseletében eljáró ügyvédre alkalmazást egyátalán nem nyerhet, mert ezen szakasz azon felet minősíti kihágásban vétkesnek, ki a hatósághoz intézett beadványban használ sértő kifejezéseket, ámde a képviselő ügyvéd nem a maga nevében beszél, a mások megbízásából készített beadvány nem az ő beadványa, hanem azon ügyfélé, kinek nevében az beadva lett. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a képviselő ügyvédnek szabadalma legyen bármely hatóságot büntetlenül sértegetni vagy rágalmazni, ámde ennek elkövetése esetében a megtorlásra nem a közigazgatási halóságot tudjuk jogosítottnak, van erre külön szaktörvényünk s törvényes hatóságunk, melyet önfeényűleg mellőzni jogállamban nem szabad. Gyökerében támadja meg tehát a bevezetésileg érintett ügyben eljárt közigazgatási hatóságok felfogása az 1874: XXXIV. t.-c. 52. §-ban biztosított ügyvédi szólásszabadság jogát, mert mivé lesz a képviselet és védelem szabadsága, ha a képviselő és védőügyvéd nemcsak saját fegyelmi bíróságának lesz felelős működéseért, hanem minden szaváért a rendőrség zaklatásainak is ki lesz téve ? — A teljes szólásszabadságot a törvény nem az ügyvéd kedveért biztosította, hanem mert a jogkereső közönség érdekeinek hatályos megvédhetésére a védelem szabadságát mulhatlanul szükségesnek tartotta; hol fog már most a közönség jogos védelemre találni, különösen közigazgatási hatóságainknak, fájdalom, nem ritka túlkapásai ellen, ha a képviseletre hivatott ügyvéd bármely hatósági közeg eljárásának birálata által kiteszi magát ama veszélynek, hogy az illető közeg érzékenykedése folytán s gyakran épen a magát sértve érző hatóság által rendőri fenyíték alá vétessék. Bírósági kinrivezések. Kineveztetett: Piukovich János szolnoki alügyész a nagybecskereki ügyészséghez ügyészszé. A ni kir. igazságügy miniszter körrendeletet bocsátott ki f. évi január 12-én 475/887 sz. a. valamennyi kir. törvényszék elnökéhez, melyben azokat nagyobb ellenőrködés- és felügyeletre inti. A körrendelet előadja ugyanis, hogy több eset fordult elő, hogy bírák és bírósági hivatalnokok oly eljárásokat, melyeket a bíróság székhelyén végezni lehetett volna, a helyszínére tett utazások mellett ottan teljesítettek, valamint szintén oly esetek is merültek fel, hogy a hivatali kiküldetésben levők több időt töltöttek el a kiküldetésben, mint a mennyit a kiküldetés szükségképen igénybe vett volna. Különösen, hogy a birtokszabályozások folytán szükségessé vált telekkönyvi átalakítási munkálatoknál tapasztaltatott, hogy azok legnagyobb része ahelyett, hogy a meglevő adatok alapján az 1869. évi április 8-án 2,~>79. sz. alatt kiadott igazságügyminiszteri szabályrendelet 12. §-a értelmében a székhelyen az irodában készíttetett volna el, indokolatlanul a helyszínére kiküldetések rendeltettek el. A rendelet meghagyja azután az elnöknek, hogy mindazon alkalommal, midőn a vezetése alatt álló kir. törvényszék területén levő kir. járásbíróságok ügykezelését az 1871 : XXXI. t.-cz. 3 §-a alapján megvizsgálja,' a járásbíróságoknál vezetett napló pontos vezetéséről és arról szerezzen az ügyiratok betekintése mellett alapos meggyőződést, hogy az egyes kiküldetéseknek és az abban eltöltött időnek szüksége fenforgott-e ? s a tapasztaltakat az ügykezelés megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyvben vagy pedig jelentésben ad^a elő. Curiai és táblai értesítések. Apatiu. Dr. K. L. A f. k. Klemm J. — Schachtilg L. ügyet a T. f. hó 3-án hh. — Ad 6. Pump V. -- Kamerer J.-né érk. 234V87 sz. a., n e., eld. Szily; ad 7. Klein A. — Schöchtili J. ügy még n. j. fel ; ad 8. Hám I. és t. — Matin S. ügy a C.-hoz ment; ad 9. Tancsik Traub E. — Schmausz E. érk. 4284/87 sz. a., n. e., eld. Stefanidesz ; ad 1(J. Vasch F. és t. — kincstár érk. 4481/87 sz. a., n. e, eld. Egri ; ad 11. Keller A.-né — kincstár érk. 53241'8i sz a., n. e., eld. Őffner. — Arad. L. L. A f. k. Deutsch M. — Glück P. ügyet a T. f. hó 4-én hh. — Dr. P. L. A f. k. Tischler J. — Gedeon M. ügyet a C. f. hó 4-én hh. — Dr. S. E. A f. k. Perl S. — Szabados ügyet a T. f hó 1-én hh. — Baja. B. J. Piukovits S.-né és tsai — Piukovits B. és tsai ügyet nem találhattuk. — Békés. K. J. A f. k id. Kéri J. — ifj. Kéri J. ügyet a T. f. hó 4-én rend. — Csongrád. R. F. A f. k. Lévai A. és l. — Deák J. és t. ügyet a T. f. hó 2-án rhh., rmv. — Cegléd. T. A. Váradi és t. — Ludvvig G. ügy a keresk. osztálynál 6681/86 sz. a. Nagynak osztatott ki. — Debrecen. Dr. K. M, A f. k Rosenfeld J. — Liedermann M. ügyet a T. f. hó 4-én mv., — Markstein S. — Kohn B. ügyben a felebbezésnek h. n. a. — Dr. K. S. Feichl F. és fia — Ungar B. és M. ügyet a T. már el is intézte hh. — Duna-Földvár. R. L. A f. k. Rábolt E. — Deutsch S. ügyet a T. f. hó 1-én rmv. — Eger. Dr. A. D. A f. k. Ivádi Sulyok Istv. és t. b. ügyét a C. f. hó 4-én mv. — Dr. U. J. A f. k. Esztergomi főkáptalan — Antoni A. ügyet a T. f. hó 1-én rmv. — T. Á. A f. k. Kelemen M. — Pók B. és t. ügyet a T. f. hó 1-én hh. — M. E. Kun M — Bakosné érk. 47006/86 sz. a., n. e., eld Sztancsek. — GaramVezekény. 51. L. Pólya Nagy D.-né — Koncz K.-né és tsai ügyet a T. jan. 25-én mv. — Gölnicbánya. B. B. Ad 1. Faitsik I. — Preisz K. érk. 38/87 sz. a., n. e., eld. Piukovits; ad 2. Schlesinger A. — Stenzinger I. érk. 37/87 sz. u., n. c, eld. Despinics ; ad 3. Jaczkó M. — Sváb J. érk. 43021/86 sz. a , n. e., eld. Uyasevics. — Gyoma. Dr. K. I. A f. k. Tímár J. P. — Breuer I. és t. ügyet a C. f. hó 9-én hh. — Ad 15. Grimm S. — Nagy J. érk. 56032/S6 sz. a., n. e., eld. Asztalos; ad 16. Grimm S. — Winckier J. érk. 56083/86 sz. a., n. e., eld. Asztalos ; ad 17. Gyomai takptár — Szabó a. M ker. ügyet nov. 2-án rend. — Gyöngyös. II. Gy. A f. k. Halász A. — Nemada ügyet a T. f. hó 7-én rhh., rmv. — Dr. P. S. A f. k. Nagy J. — Harmos R. ügyet a T. f. hó 1-én hh. — Dr. P. S. Ad 1. és 2. K. F. — N. B. és Gy. tak és h. — L. L. ügy még elintézetlen. — Győr. M. E. Ad 1. özv. Nyirádyné — László L. ügy még n. j. a C.-hoz; ad 2. H. M. b. ügye érk. 42479/86 sz. a., n. e., eld. Péterffy. — Hátszeg. B. M. Özv. Koszta J.-né — Koszta Sz. ügy a C.-hoz érk. 7451/86 sz. a., n. e., eld. Puscariu. — Hod-M.-Vásárhely. F. M. A f. k. Losonczi I. és tsai — l.osonczi L. és t. ügyet a C. f. hó 4-én hh. — Ad 1. Rébék Nagy P. és t. — Horváth S. és t. érk. 46119/8J SZ. a., n. e., eld. Despinics; ad 2. Or. Diószegi M. — Pásztor I. érk. 55074/86 sz. a., n, e , eld. Tergovcsics ; ad 3. Vancsa