A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 9. szám - A tagositási eljárást reformálni kell - Az egyházi javak a magyar jog rendszerében 6. r.

A JOG. előtt közadós fizetését már megszüntette, vagy ellene a csődnvitási kérvény már beadatott, okszerűleg következik, hogy a közadós ezen jogcselekvényét a csődtörvény 27. §-a 2-lk pontja alapján akarja érvényteleníteni Ezen §. intézkedése szerint arra nézve, hogy ezen jogcselekvény által a hitelezők megkárosittattak, a bizonyítás a megtámadót terheli. Felperes tömeggondnok annak bizonyítása végett, hogy közadós a váltó értékét meg nem kapta, alperest föesküvel kínálta meg, mely föeskü alperes által el is fogadtatott. Ezen föesküt tehát a döntő körülményre vonatkozó szövegezéssel alperesnek megítélni s ha ezt leteszi felperest keresetével elutasítani kellett. Mert ez esetre bizonyítva lesz, hogy al peres azon váltón alapuló követelését, melynek értékével a közadós gazdagodott — érvényesítette s ennek alapján ha a csődnyitást megelőzőleg zálogjogot szerzett, a hitelezők meg nem károsittaltak. Ellenben, ha alperes ezen esküt le nem teszi, az tekintendő bizonyítottnak, hogy alperes a váltó értékét közadósnak át nem szolgáltatta, ez esetben pedig az által, hogy alperes azon váltó alapján, melynek értéke a közadós vagyonába át nem ment, csődelőtt szerzett zálogjogánál fogva, a csődtömeg egy részét a többi hitelezők elől elvonná, a csődhitelezők kétségtelenül megkárosittatnának, alperes pedig azt, hogy közadósnak a hitelezők megkárosítására irányuló szándékáról tudomással nem birt, mire nézve pedig a Cs. T. 27. §. 2. pontja értelmében, a bizonyítás alperest terhelte, bizonyítani meg sem kísérletté.. Az eskü le nem tétele esetére tehát a kérdéses váltót s annak alapján szerzett zálogjogot érvénytelennek kellett kimondani. A m. kir. Guria (1886. február hó 4-én 6,726. sz.) A másodbiróság Ítélete részben megváltoztatik és a temesvári kir. törvényszéknek 1882. évi 6,034. számú végzésével elrendelt és foganatosított biztosítási, valamint 1882. évi 6,295. számú végzésével elrendelt kielégítési végrehajtás folytán szerzett zálogjog tekintetében az elsőbirósági Ítélet hagyatván helyben, ezen zálogjog a csődhitelezőkkel szemben feltétlenül hatálytalannak mondatik ki, a perköltség azon esetben, ha alperes a neki másodbiróilag megítélt föesküt le is teszi, kölcsönösen megszüntettetik, egyebekben a másodbiróságnak ítélete helybenhagyatik. Indokok. A mint a kir. Curia már 1884. évi 513. sz. a. kelt ítéletében kimondotta, a csődtörvény a jogcselekmények megtámadásáról szóló, a harmadik fejezetben foglalt intézkedéseinek az volt célja, hogy a fizetések megszüntetése vagy a csődkérvény beadása után, a közadósnak vagyona az összes hitelezők kielégítésére szolgáló oly vagyont képezzen, melyből a közadós semmit el ne idegenithessen, sem egyes hitelező semmit el ne vonhasson. Habár tehát az idézett törvény 27. §-ának 2-ik pontja a közadósnak jogcselekményéről szól, ennek nem lehetett azon értelmet adni, hogy az által a végrehajtási kényszer utján kieszközölt kielégítésnek, illetőleg biztositásnak megtámadása ki lenne zárva, ez pedig annál kevésbé, mivel a törvényhozásról fel nem tehető, hogy midőn az egyes hitelezőt eltiltja ettől, hogy a közadóstól, a fizetés megszüntetése vagy a csödkérvény beadása után kielégítést, illetőleg biztosítást elfogadjon, végrehajtó hatalmával ehhez segédkezet nyújtson és mivel valamint a végrehajtásilag lefoglalt követelés átruházásánál a végrehajtást szenvedettnek cselekményét a végrehajtási eljárás helyettesíti, ugy a végrehajtásilag nyert kielégítés vagy biztositásnál a végrehajtást nem védett közadósnak jogcselekménye a végrehajtási eljárás által helyettesitettnek tekintendő. Az idézett törvény a megtámadáshoz feltételül köti ki, hogy annak, ki kielégítést vagy biztosítást nyer, annak elfogadásakor a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről tudomása voltMiután pedig alperes elleniratában határozottan beismerte, hogy vele együtt több más hitelezők is intéztek F. Adolf ellen végrehajtást, miután továbbá alperes nem tagadva, beismerte felperesnek azon válaszbeli állítását is, hogy vele együtt több rokonok egy nap intéztek közadós ellen 18,000 forint erejéig foglalást, miután végre egy kereskedő, ha ellene tömeges végrehajtások intéztetnek : fizetéseit megszűntéknek tekintendi, ennélfogva a másodbirósági ítélet ezen részének megváltoztatása mellett a biztosítási és kielégítési végrehajtás hatálytalanná nyilvánítása iránt az elsőbirósági Ítélet volt ezen indokoknál fogva helybenhagyandó, l elperesi csődtömeg részben azon esetben is pernyertes lévén, ha alperes a neki másodbiróilag megítélt föesküt leteszi, a perköltség ezen eskü letétele esetében kölcsönösen megszüntetendő volt. Egyebekben a másodbiróságnak ítélete vonatkozó indokolásánál fogva hagyatott helyben. Bűn-ügyekben. lía az uradalom ^aí^yona ellen intézett jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítása céljából lőtt az azoii vasyonnak felügyeletével mesbizott ör és ez alkalommal ejtett sel>e*ité4, ez neki be nem szántithaté, mert ez esetben josros védelem foro? fenn. (Btk. 79. §.)_ A pécsi kir. törvényszék (lxtíő. január ". testi sártés bűntettével, illetőleg erdei lopási kihágással vádolt Cz. Pál és társai elleni bűnügyben. Cz. Fái a súlyos testi sértés bűntettének vádja alól felmentetik, ellenben a gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében vétkesnek kimondatik s ezért hat heti fogságra és 20 frt pénzbüntetésre, ennek be nem hajthatósága esetén további 2 napi fogházra Ítéltetik. Indokok: Cz. Pál, az ellene emelt súlyos testi sértés büntette alól felmentendő volt, mert tagadása ellenében mivel sem igazoltatott, hogy a lövést azért tette, hogy valakit megsértsen, miért ellene a súlyos testi sértés bűntettének alanyi és tárgyi tényálladéka meg nem állapitható. Ellenben beigazolt tény, hogy a gubacstolvajok elriasztása végett két lövést tett s mint vádlottak valamenvnyien állítják, az elsőlövést felfelé tette. Vádlott állítja, hogy a második lövést is felfelé akarta tenni, de a puska akaratán kivül alább száll és a lövés véletlenül Molnár Józsefnét találta. Vádlott ezen mentsége elfogadandó volt, mert ha ö szándékosan lőtt volna a gubacslopókra, ugy azon távolról, mint a lövés esett, az egész lövésnek kellett volna az eltaláltba hatolni s nem három szem serétnek s ha szándékosan célzott volna, célpontul nem egy asszonyt, kitől tartani nem kellett, hanem egy I férfit választott volna; mindezeknél fogva vádlottat a btk. 301. és 310. §. alapján a gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében kellett vétkesnek kimondani s tekintetbe véve büntetlen előéletét; tekintetbe véve, hogy a lövéseket a tolvajok elriasztására hivatalos működésében tette s tekintetbe véve, hogy bűnügye már több éven át tart és a hosszú vizsgálat már maga is büntetés, a reá kimért 6 heti fogház és 30 frt pénzbüntetés elegendőnek találtatott. Ezen ítélet azonnal kihirdettetvén, ez ellen Cz. Pál felebbezést jelentett be, mig Nagy Sándor és társai az Ítéletben megnyugodtak. A budapesti kir. tábla (1885. február hó 1. 2,451. sz.) A királyi törvényszék Ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Curia (1886. évi január hó 12.4,923. sz..) Mind két alsóbb birósági Ítéletnek részbeni megváltoztatása mellett, Cz. Pál vádlott a gondatlanságból okozott súlyos testi sértés bűntettének vádja alól is felmentetik. Indokok : A vizsgálat és a végtárgyalások rendén megállapított tényállás szerint Cz. Pál vádlott, mint a béllvei uradalom rendes őre, Sz. Adám őrtársával rajta értek 11 karancsi embert a gubacslopáson. A karancsiak maguk is beismerik, hogy midőn az erdőőröket észrevették, maguk is futásnak indultak ugyan, de a mindnyájuknál egy zsákba szedve volt gubacsot is magukkal vitték. Ily körülmények között az őrök az 1879. évi XXXI. t.-c. 139., 112. és 150. §§. értelmében is nemcsak fel voltak jogosítva, hanem a dolog természeténél fogva is kötelességükben állott legalább is a tetten kapott tolvajoknak kilétét, azoknak személyazonosságát megállapitani és azokat a lopott gubacs elvitelében megakadályozni, illetőleg azt tőlük elvenni. A karancsi emberek tagadják ugyan, hogy az örök őket megállásra vagy a gubacs letevésére felszólították volna, de eltekintve attól, hogy ez tagadásuk ellenére a két ör határozott vallomása által bizonyítottnak tekintendő, már a dolog természetéből folyik és a karancsiaknak tudniok kellett volna, hogy az őrök a célból üldözték őket, hogy elfogják és a lopott gubacsot ! tőlük elvegyék. Cz. Pál nem követte el hát a büntető törvények súlya alá eső gondatlanságból okozott testi sértést sem, a midőn — mert ezen célt másképen el nem érhette — lőfegyverét kétszer elsütötte és a második lövéssel Molnár Józsefnét meg is találta és azt megsebesítette; mert cselekményét az uradalom vagyona ellen intézett jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükségképen követte el és igy a Btk. 79. §-a szerint annak beszámít hatósága ki vau zárva. Ezen indokoknál fogva Cz. Pált fel kellett I menteni.