A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 8. szám - Magyar bűnvádi eljárás a törvényszék előtt [ismertetés]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 8. számához. Budapest, 1886. február 21-én. Köztörvényi ügyekben. A végrendeleti záradéknak nem kell szükségkép a tanuk azon kijelentését tartalmazni, hogy az irni, olvasni nem tudó végrendelkező előtt a tanuk egyike a végrendeletet felolvasta, lia ezen körülmény a tanuk eskü alatt tett vallomásaival különben is igazolható. A nagykikindai kir. törvényszék (1884. március 19. 170. sz. a.): Eördögh József ügyvéd által képviselt özv. L. Magdolna s társainak, dr. Toponárszky Mility ügyvéd által védett F. Miklós s társai ellen végrendelet érvénytelenítése iránti perében. Felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: Felperesek keresetükben azt adják elő, hogy néhai L. Magdolna F. Miklóshoz történt férjhez menetele alkalmával az egybekelendő házaspár szülei között oly házassági szerződés jött volna létre, mely szerint a hozomány fejében nyert 1;000 frt lemenő örökösök hiányában legközelebbi rokonaira visszaszálland, mert továbbá a végrendeleti tanuk közül csak ketten voltak együttesen jelen, a többiek csak néhány nap múlva írták azt alá, mert végre örökhagyó a végrendelet alkotásakor nem volt tiszta eszénél. Minthogy azonban a hit alatt kihallgatott végrendeleti tanuk egybehangzó vallomása szerint örökhagyó a végrendelet alkotásakor ép eszénél volt, s minthogy továbbá a hit alatt kihallgatott Sz. Pálnak arról, hogy az 1,000 frtos hozomány lemenő örökösök hiányában felperesekre szállandó lenne, tudomása nincsen, sőt erről az egybekelés alkalmával szó sem volt, de állítása szerint az írásbeli szerződés megkötésének ténye sem jött szóba. I. r. alperesnek L. Miklós tanú előtt állítólag tett bíróságon kívüli beismerése pedig a tanú érdekeltségénél fogva figyelembe nem jöhet: ezen indokok alapján felperesek keresetükkel elutasitandók voltak, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1885. márc. 10. 22,214. sz. a.): Az elsőbirósági Ítélet megváltoztatása mellett a néhai F., szül. L. Magdolna által 1880. febr. 25-én alkotott végrendelet érvénytelennek nyilvánittatik s I. r. alperes köteles 714 frt 30 krt felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy a perfelvételre meg nem jelent és nem védekezett II. r. alperes a végrendelet érvényessége tekintetében védekezett I. r. alperes védelméhez csatlakozónak volt tekintendő, az elsőbirósági Ítéletnek megváltoztatásával a fent körülirt végrendelet érvénytelennek volt kimondandó. Mert a végrendelet felperesek által kül- és belkellékek hiánya miatt támadtatván meg, magából a végrendeletből kitűnik, hogy az 1876. XVI. t.-c. 5. szakaszában előirt kellékekkel ellátva nincsen, miután a végrendeleten a végrendeleti tanuk nem bizonyították, hogy a végrendelet tartalma a végrendelkező s a tanuk együttes jelenlétében az irni és olvasni tudó tanuk egyike által felolvastatott volna, mely hiány a per során kihallgatott tanuk /állomása által többé nem pótolható; miután továbbá érvényes módon alkotott végrendelet és leszármazók hiányában a női hozomány a törvényes öröklés rendje szerint oda száll vissza, honnan az származott, a kereset tartama szerint pedig az 1,000 frt hozományt az apa tartozott adni s a végrendelet világos tartalma szerint is örökhagyó e hozományt apjától kapta s ezzel szemben nem igazoltatott, hogy az anya (I. r. felperes) is e hozományhoz hozzájárult volna, ennélfogva tekintve, hogy a hagyatéki iratokhoz csatolt haláleseti felvétel szerint örökhagyónak hét testvére maradt s abból felperesként csak öt testvér lépett fel, a kereset tárgyát képező hozománynak 5/7-ed részét lehetett csak felperesek részére megítélni, stb. A ni. kir. Curia (1836. január 8. 4,919. sz. a.): A másodbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Okok: Felperesek azon okból kérték 1880. febr. 25-én elhunvt F., szül. L. Magdolnának végrendeletét érvényteleníteni s I. r. alperest 1,000 frtban s járulékaiban marasztalni; mert: I. Elsőrendű alperesnek örökhagyóvali egybekelése alkalmával az egybekelt házaspár szülei által oly házassági szerződés köttetett, hogy a menyasszony apja által leánya részére hozomány gyanánt lefizetett 1,000 frt azon esetre, ha a nő h-raenő örökösök hátrahagyása nélkül a férj előtt elhalálozna, a jelzett 1,000 frt a nő legközelebbi rokonaira visszaszállancl, minthogy pedig a magnélküli elhalálozás bekövetkezett, örökhagyó nem volt jogosítva a kérdéses 1,000 frtról végrendelkezni. II. Mert a végrendelet alkotásánál csak két tanú volt jelen, a többiek csak néhány nap múlva írták azt alá. III. Mert a végrendelet nyitva adatott be a bírósághoz. Ezen okok alapján a végrendelet érvényteleníthető nem volt; mert a kereseti I. pont alatti állítás alperesi tagadás ellenében bizonyitatlan maradt. A külkellék hiánya szempontjából tett állítás pedig a végrendelet érvénytelenítésére alapul azért nem szolgálhat, mert az 1876. XVI. t.-c. értelmében az érvényes végrendelethez megkívántatik, hogy a végrendelet tartalma a tanuk együttes jelenlétében ezek egyike által felolvastassak s ennek megtörténte után végrendelkező kijelentse, hogy az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, s hogy az okiratra a végrendelkező nevét a tanuk egyike, mint néviró aláírja, a végrendelkező pedig kézjegyével ellássa, s hogy ezeknek megtörténte magán az okiraton, nem pedig ennek boritékán a tanuk által igazoltassék. Hogy pedig mindezen kellékek a kérdéses végrendelet alkotásánál figyelemben tartattak, az a kihallgatott végrendeleti 6 tanú vallomása és a végrendelet szövege által bizonyittatott. A végrendelet ellenében a III. pont alatt felhozott kifogás pedig a fentebb részletezettek után bírói figyelmet nem érdemlett. Mindezekhez képest a másodbiróság ítéletét megváltoztatni s felpereseket az elsöbirói ítélet helybenhagyása mellett keresetükkel elutasítani kellett. Pernjitásnak akkor is van helye, uj bizonyítékok alapján, ha az űjitást kérő meg nem jelenés folytán lett pervesztessé. A nagykállói kir. járásbíróság (1884. dec. 16. (Hrabóvszky Guidó ügyvéd által képviselt Sz. Lajos újító felperesnek Lévay Sándor ügyvéd által képviselt özv. J. Györgyné, szül. K. Katalin úgyis, mint k. k. gyermekei gyámja alperes ellen lOo forint i. perében.) A perujitási kérelemnek helyadása mellett az alapperbeli 1,075/81. sz. ítélet hatályon kívül helyeztetik s alapperbeli felperes s illetőleg özv. I. Györgyné, mint kiskorú gyermekei gyámja alapkeresetével elutasittatik. Indokok. A perujitási kérelemnek az 1881. évi LX1. t.-c. 69. §. 2. pontja alapján helyt adni kellett, mert perújitó alperes újjitott keresetéhez csatolt okmányban az alapperben nem használt bizonyítékot hozott fel, mert továbbá a hivatkozott törvényszakaszban olyan intézkedés, hogy a meg nem jelenés miatt marasztalt perújítással nem élhet, nem foglaltatik, mert végre az 1881. évi t.-c. 59 — 61. és 62. §-ai oly intézkedést nem tartalmaznak, hogy a meg nem jelenés indokából itéletileg marasztalt az Ítélet ellen csak kizárólag igazolással élhet. Hogy T. András jelen perbe nem idéztetett, az újitó alperes perujitási jogát nem érintheti; mert az alapperben ö Tóth Andrással együttesen marasztaltatván, a pert önmagában is megújíthatta annál inkább : mivel e tekintetben ellene az 1881. évi LIX. t.-c.-ben törvényes akadály fent nem forog, de nem érintheti a 2. szám engedményes be nem idézése sem; mivel a perújítás csak az alapperben szerepelt ellenfél vagy annak örökösei ellen indítható, mivel továbbá nincs kimutatva, hogy perújitó az engedményezésről tudomással bírt volna. Az érdemre nézve az alapkeresetet elutasítani kellett, mert a néhai J. György ^ által kiállított nyilatkozattal világosan ki van mutatva, hogy újító alperes és társa csak az esetben lett volna kötetes eme 100 forintot fizetni, ha a rájok kiszabott büntetés a'ól