A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 52. szám - A magyarországi kir. közjegyzők országos egyletének története

428 A JOG. igy fognak állani, igazságszolgáltatásunk nem emelked hetik a tökéletesség szín vonalár a.« Nem érzek magamban kellő képességet oly teljes reformjavaslat tételére, mely jelen igazságszolgáltatási rendszerünk mellett a bírói karnak a test épségének, lélek éberségének, józan észszerű gondolkozhatásának fentartására okvetetlenül szükséges pihenési időn felül a tudományos képzésének folytatására, hivatása magaslatán álló állásának megőrzésére szükséges olvasmányokra a kellő időt biztosítaná. De igenis mélyen érzem s tapasztalom a bírói társaimban is> h°gy "gén érzik az ily idő hiányát. Az igazságügyi kormányzat terén célba vett tapintatos reformtervek azonban alapos reményt nyújtanak reá. hogy ez irányban is ki fog terjedni az igazságügyminiszter ur figyelme. A birói karra nem azon példaszó alkalmazható : »holtig tanul a jó pap«, hanem ez: a jo bírónak holtig kell tanulni Ha még a bíráknak is kell tanulni, mennyivel nagyobb szükségük van a joggyakornok s jegyzőknek a tanulásra? A tőrvény elméleti megtanulásán kivül szükséges annak gyakorlati helyes alkalmazásának, a törvény alkotása körülményeinek, a törvényben kifejezett elvek, egyes kifejezések, sőt néha egyes szónak a gyakorlat által is elfogadott helyes értelmezésének ismerete is. Mindezeket, hogy elsajátítsa a biró és a birói állásra törekvő fiatalság, nemcsak időre, hanem más segélyeszközökre is van szükségük és pedig nemcsak a törvényekre, miniszteri rendeletekre, hanem a jogirodalmi szaklapokra, a másod- és harmadbirósági nyilvánosságra hozott Ítéletek, végzések tanulmányozására is. Ezen eszközök beszerzése, kivált egyszerre, tekintélyes összeget igényel, mely összegnek kiadását az igazságszolgáltatási hivatalnokok jelenlegi fizetésük épen nem képes fedezni, oly fizetésjavitást pedig egyhamar remélni sem merek, mely az egyeseket ezek beszerzésére képesítené. Részemről nem is tartanám célra vezetőnek a fentebbiek beszerzését az alkalmazottakra bizni. Azon kevesek között, kiknek hivatali fizetésükön kivüli kedvező anyagi helyzetük a fentebbiek beszerzését megengedné, merem állítani, hogy felette kevés biró s még kevesebb bírósági jegyző s joggyakornok találtatik, a kinek mindezek, mint sajátjai, rendelkezésére állanának. Ha tudományosan képzett s hivatása magaslatán álló erős bírósági szervezetet óhajt a kormány, minek ellenkezőjét feltételezni sem lehet, akkor az igazságügyi kormányzatnak l eli a szükséges segélyt megadni. E segélyadás tekintetében bátor vagyok következő javaslatot előterjeszteni: 1. Minden bírósághoz a törvények és rendeletek gyűjteményéből, az úgynevezett döntvénytárakból, minő például a Eranklin-társulat kiadásában megjelent régi és új folyamú döntvénytár, annyi példányt küldeni, a hány birói tag szervezve van. A mely bíróságnál nagyobb a joggyakornoki és jegyzői személyzet, azok használatára is külön két vagy három példányt. 2. A jogirodalmi szaklapok kitünőbbjeit a birósági létszám szerint két vagy három példányban megküldeni, hogy legyen alkalma a személyzetnek a jogfejlődés és a felsőbb birósági jogyakorlattal folytonosan megismerkedni. 3. A birósági ügyviteli szabályok 134. §-át, mely szerint a felsőbb birósági, elvi jelentőségű határozatok teljes ülésben rendeltetnek előadatni, bővíteni azzal, hogy a kir. törvényszéki elnök és a járásbiró köteles intézkedni, miszerint minden héten, vagy két hétben legalább két óráig tartó és a kir. ügyészség tagjai által is látogatni kötelezett teljes tanácsülés tartassék, melyben a lefolyt héten megjelent jogirodalmi mozzanatok, felsőbb bírósági határozatok az e célra felváltva kijelölt előadók által ismertessenek. Ha új törvény alkottatik, ez és az ennek életbeléptetésére vonatkozó miniszteri rendelet szintén egy előadó által teljes tanácsülésben ruvundadiüui, —»' 4. Az igazságügyi minisztérium javaslatára alkotott törvények a birák által hogy minél előbb helyesen alkalmaztathassanak, a törvényben rejlő termékeny erőt miméi gyorsabban kifejthessék, szükséges lenne a törvényjavaslatot, annak indokolását s az igazságügyi bizottság munkálatát egy pár példányban minden bíróságnak megküldeni, mely szintén teljes ülési megbeszélés tárgyává tétetnék. Ezen intézkedésnek azon kedvező eredménye lenne, hogy az új törvénynyel a birák sokkal könnyebben és korábban megismerkednének s Csemegi Károly ur idézett nyilt levelének szavai szerint: TÁRCA. A magyarországi kir. közjegyzők országos egyletének története. — A »Jog« eredeti tárcája. — TOKAJI NAGY LAJOS kir. tanácsos, budapesti közjegyző elnöki jelentése. A magyarországi királyi közjegyzők egylete tényleg 1884. évi február 2-án alakult meg s igy létezésének harmadik évébe lépett: midőn alapszabályai 11. §. értelmében már közel van az idő, hogy a három évi időközre megállapított rendszerinti közgyűlése s annak időszerinti székhelye kitüzessék és az által a központi s vidéki bizottságok, három évre terjedő megbízással — újra alakíttassanak. A központi bizottság tehát elérkezettnek látta az időt arra né^ve, hogy eddigi működéséről az összes kartársaknak, ugy az egylet tagjainak, mint a még az egylet körébe nem lépetteknek — beszámoljon, s igy alkalmat adjon mindnyájoknak, ezen egylet életképessége s céltudatos működése felül véleményét megállapitnia. Az egyleti alakulás céljául tűzetett : »A közjegyzői intézmény megszilárdítása s kifejlesztése és a hivatás egyenlő gyakorlatának megállapítása, a közjegyzők szellemi s anyagi érdekeinek állandó s egységes képviselete és ervénvesitése, a munkaképtelenség s elhalálozás eseteiben a közjegyzői kaitagjai s illetve családjukról, az önsegély elvének alapján lehető gondoskodás szervezése s vezetése s egyelőre is egy segélyalapnak megalkotása és a segélyezéseknek esetről-esetre alkalmazása.« Az egylet ily tervezetének eszméje, 1882. év őszén, a budapesti kartársak egy társas összejövetele alkalmával lett elfogadva s az egylet szervezésére ugyanakkor Bánffay Simon, dr. Grubiczy László, Tokaji Nagy Lajos, Rupp Zsigmond és dr. Weinmann Fülöp megbízatván : ezek által az előkészítő lépések megtétettek, az alapszabályok elkészíttettek, azokra a kormányi jóváhagyási záradék 1&84. január 6-án a m. kir. belügyminisztériumtól 80:-tyVIL szám alatt kinyeretett. Ezt követte az egyleti tagokul belépetteknek közgyűlésre egybehivása, mely 188L február 2-án tartatott s melyen az alapszabályok változatlanul elfogadtatván, azok értelmében megválasztattak, a központi bizottság tagjaiul: Dr. Grubiczy László, Jeszenszky Danó, Tokaji Nagy Lajos, Rupp Zsigmond, dr. Weinmann Fülöp ; a vidéki bizottság tagjaiul ; az aradi kamara területéről : Bernath Miklós, Boncs Uőme, Kornay Károly, Sándor József, Védel Károly ; a budapesti kamara területéről: Dr. Freysinger Lajos, Gánóczy Flóris, Horváth Károly, dr. Mannheimer Ignác, Okröss Bálint, dr. Pósfay Sándor, Steinbach István ; a debreceni kamara területéről : Csanády Béla, Lestyán Adorján, Mezey Mihály, Nánássy László. Somogyi Gyula, Stoll Gábor, Szerdahelyi János; a kassai kamara területéről : Dercsényi Kálmán, Divéki Ágost, Dobay Sándor, Dálnoki Nagy Barnabás, dr. Markó Sándor, dr. Offenheimer Gyula, Szmrecsányi László ; a kolozsvári kamara területéről : Dorgó Albert, Schilling Rezső, Tompa Gyula, Tüzes Karácson, Zágoni Gábor; a pécsi kamara területéről : Bánffay Simon, Ziegler Kálmán, dr. Külley Zoltán, Névy József, Plihál Ferenc ; a pozsonyi kamara területéről : Belcsák László, Bittera Zsigmond, Jeszenszky Sándor, .Nagy Vilmos, Pongrácz Kálmán ; a szegedi kamara területéről : Antunovics József, Balogh János, Leovics Simon, Szentes Vidor, Vissy Károly ; a szombathelyi kamara területéről : Badicz Lajos, dr. Csukássy Károly, Geiszler József, dr. Kaprinay Endre, Zárka Dénes ; a temesvári kamara területéről: Bésán Mihály, Gesztessy János, Kormos Béla, Niamesnyi Mihály, Plausich Mátyás, Szathmáry Lajos, dr. Telbisz Imre. E közgyűlés határozatai közül kiemelendő még az, hogy a vidéki bizottságok a területükön levő közjegyzőket, helyetteseket s jelölteket az egylet tagjaiul megnyerni — s a kamarák az ezeknél begyült s begyülendö bírságpénzeknek — az 1874. XXXV. 15J7. §. alapjáni rendelkezési joguknál fogva — az egyleti segélyalap adományozására hatni — felhivattak. Ez utóbbira nézve már e helyütt mindjárt felemlittetik, miszerint a felhivás folytán birságpénzekül az egyleti segélyalap javára átadtak eddigelé : az aradi kamara frt 58.79 a budapesti kamara » 292.57 a kolozsvári » » 500.— a pozsonyi » » 30.— Az egyleti élet szervezetének szivéül — az alapszabályokban — a központi bizottság megalakítása akként contempláltatván, hogy abban a közgyűlés által választott öt tagon kivül, mind a tiz kir. közjegyzői kamara