A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 7. szám - A bírósági végrehajtókról - A főnök halálának hatálya a cégvezetési jogosultságra

54 A JOG. »Megbizás« megbízó nélkül — »kötelmi viszony*, mely csak egy személyben összpontosul, mind oly jogi alakulat, melynek a gyakorlati élet igényeivel való összeférhetőségét bírálni hivatva nem vagyok, de a melyek a jogi érzéket sértik, a jogilag konszolidált fogalmakkal homlokegyenest ellenkeznek. »Nicht nur dem positiven Recht zuwider, sondern an sich undenkbar ist es, dass Jemand eine Person bevollmáchtigt, nach seínem Tode ein Gescháft in seinem Namen abzuschliessen«, igy nyilatkozik Hahn Frigyes ezen szakasz lelett a »Commentar zum allgemeinen deutschen HandelsGesetzbuch« című munkájában és a mi e tekintélyes tudós nézete szerint igy a tételes jog, mint pedig »magában véve« nem gondolható, az a jogi fejlődés tetőpontján álló nemzet törvénykönyvébe felvétetett és innét a magyar kereskedelmi törvénybe átment. Nem lehet kétség az iránt, hogy kivételes intézkedéssel szemben állunk, mely a fennálló jog keretébe nehezen illeszthető bc, s ép azért hálával viseltetnénk a törvény iránt, ha a bonyodalmak kikerülése czéljából, tekintettel lett volna azon eshetőségekre, melyek az elején idézett szakaszból kifolyólag felmerülhetnek és azoknak megoldására elvi szempontot nyújtott volna. Kit köteleznek a főnök halála után a cégvezető tényei, ez a sok, a törvényben (értem az 1875. XXXI. törvénycikket) megoldást nem nyert kérdés egyike, melyekkel a jogásznak első sorban tisztába kell jönni, midőn azon ügyletek jogi hatását mérlegeli, melyek a cégvezető által a főnök halála után köttettek. Az 1875. XXXVII. t.-c. 49. szakasza értelmében azon ügyletek által, melyeket a cégvezető a főnök nevében köt, kötelezve a főnök lesz, jogokat az szerez és igy, ha a kérlelhetlen halál nem sodorta volna el a főnököt az élők sorából a felvetett kérdés akuttá nem vált volna, a főnöknek törvényileg megállapított kötelessége a cégvezető tényeiért szavatolni, azonban a dolgok ilyetén állása mellett, főnök nem lévén, nem is szavatolhat, mást kell keresni, a kire ezen gyakran súlyos felelősséget háritani lehet, a ki, ámbár főnők nem lévén, megbízást nem adott senkinek, mégis jogokat szerez és kötelezettségeket vállal oly harmadik személy tényeiből, a kihez semminemű jogviszonyban nem áll és aligha találunk mást, mint az örököst. Igaz, a kereskedelmi törvény ez iránt nem intézkedik és nem is tudom, vájjon a tételes jog alapján az örökös ez iránybani felelősségét megállapítani lehet. A megállapodott doctrina értelmében, az örökös csakis azon adósságokért felelős, melyek a delatió idejekor a hagyatékot terhelték. »Hereditas est successio in universum jus, quod defunctus hab uit«. A római jognak ezen az örökség lényegét kifejező tétele, jelzi egyszersmind azon viszonyt, a melyben az örökös az örökhagyóhoz, illetve a hagyatékhoz áll. »Quod defunctus habuit«, e három szóban kifejezést nyer azon, bizonyításra sem szoruló igazság, hogy az ember személyisége a halállal véget ér, hogy az ember ezentúl jogviszonyok alanya nem lehet, jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat és midőn az örökös az örökhagyó vagyonjogi személyisége központjába lép, csak azon tényezőkkel kell számolnia, melyek az örökhagyó haláláig nyilvánul tak, csak azon tények jogi következményét tartozik elfogadni, melyek az örökhagyó haláláig érvényesültek és mégis »a főnök halálával a cégvezetés nem szűnik meg«, az »ego« megszűnt lenni, az *altér ego<' ezentúl is él és működik, az emberi életnek eszményi prolongációja, a meghalt főnöktevékenysége a sir hantján keresztül burjánozik és az örökös esetleg oly kötelezettségeket tartozik teljesíteni, melyek nem az örökhagyó tényeiből folynak, melyek az örökség megnyílta idejekor a hagyatékot nem terhelték, de sőt a főnök halála után keletkeztek és mégis az örökös az egyedüli, a kit ilyen kötelezettségek teljesitésére szorítani lehet. »Es gibt gewisse Gcscháfts-Organismen, derén Ueeiuligung ohne Nachtheil des Betheiligten nicht gehemmt werden kann«, igy indokoltatik német tudósok által e szakasz létjogosultsága, de megfeledkeznek arról, hogy az »érdekelteki javára a nagyközönség érdeke veszélynek lett kitéve, mert quid juris akkor, ha hagyaték nincs, vagy addig, mig a cégvezető által a főnök halála után kötött ügyletekből folyó kötelezettségek teljesítése a sor körül kimerittetett és az örökös a főnök kötelezettségeit egyátaláfr, illetve többé teljesíteni nem tartozik, ez is azon kérdések egyike, mely e szakasz kapcsán felmerül és ha már kérdeznem szabad, azt a kérdést bátor vagyok felvetni, vájjon az örökös minden körülmények között, vagy pedig csak akkor kötelezhető ily kötelezettségekteljesítésére, ha őt a cégvezetés megszüntetése körül bizonyos mulasztás terhel és ha minden körülmények körül felelős az örökösi minőségből kifolyólag csak az örökség erejéig, avagy pedig ex delicto, tekintet nélkül az örökség erejére vonható-e felelősségre? — Nem folytatom a kérdezősködést. Talán akad valaki, a ki kegyes lesz a felvetett kérdésekre felelni. Sérelmek.* Igazságszolgáltatás és miniszteri bőkezűség. Jelige: Ismét Szabadka... Becses lapjuk »Sérelmek« című rovatában oly sok visszaélést olvastam már s olvasok, hogy szinte fáj elgondolni, hogy mindez itt édes hazánkban megtörténhetik. Rendesen az egyes embereknek rójják fel a hibát s sok esetben ez a tényeknek meg is felel, de még több esetben a rendszer az, a mi a sok viszásságot, hibát és bűnt előidézi. Hát nem mondom én, hogy nincs sok oly hivatalnok, a ki minden egyébre alkalmas volna, mint épp a hivatalnokoskodásra. De mit mondjunk akkor, ha oly egyének, a kik át vannak hatva kötelességérzetüktől, ép a minisztérium részéről oly mostoha elbánásban részesülnek, hogy a legjobb akarat mellett sem képesek törvénykezésünkre dicsőséget hozni. Elmondom, hogy mi történt itt Szabadkán. A mult évben B e r c z e 11 y Jenő, mint teljhatalmú miniszteri biztos konstatálta, hogy a szabadkai kir. járásbíróságnál kevés a kezelő személyzet; miért is már itt tartózkodása alatt elrendelte, hogy még három díjnok alkalmaztassák, a kiknek egy forint napidíjt helyezett kilátásba. Ment is a dolog. Milassin Jakab járásbiránkaz éjjelt nappala tette. Dolgozott, fáradozott, csakhogy a csütörtököt mondani akaró igazságügyi szekeret rendes utra terelje. Az albiráknak derekas közreműködése mellett már is azon szerencsés helyzetben van a : szabadkai közönség, hogy a járásbíróságnál a törvényben előirt határidőre kap tárgyalási terminust. De az ember tervez, isten végez. A minisztérium megsokallotta, hogy ne érkezzenek fel Szabadkáról folytonos panaszok és j oly ukászt bocsátott ki, mely szerint az irodai átalány 7000 ! forinttal redukálandó. Eme összeg megtakarítása azonban a legpontosabb számítás szerint csak az esetben érhető el, ha a díjnokok fizetése 50 krajcárra leszállittatik. Hogy aztán honnan vesz a törvényszéki elnök és a járásI biró 50 krajcárért alkalmas egyéneket, (arról természetcsen hallgat I a krónika. De röndnek muszáj lenni. Es most következik az amici risum teneatis! Ezentúl 50 kr. lesz a fizetés, de a hivatalos órák i egy órával meghosszabbíttatni rendeltetnek az igazságügyminisz[ terium által. Vizet prédikálni és bort inni nem valami nagyon szép doj log. Szegény embereknek egy forintot igérni és 50 krajcárt fizetni oly eljárás, mely az ország méltóságának nem felel meg. Hogy az eredmény a jogkereső közönségre csak hátrányos lehet, az nyíl[ vánvaló. Hisz ötven krajcár mellett alig vállalkozik ember oly lélekölő munkára, hogy egész napon át purizáljon ; de ha mégis i arra kényszerítve van, kedvvel azt nem teheti. A kedv nélküli | munkának azonban senki sem szokta hasznát venni. Nincs abban köszönet. Eegfeljebb kapunk majd oly egyéneket, a kik irni akarnak * Ezen rovatban, programniunkhoz hiven, teljes kés/.séggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha | kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.