A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 50. szám - Önsegélyre képtelen személy kitétele vagy elhagyása

400 A JOG. b) ^Ápolni köteles* valakit az arra vagy azon viszonynál fogva, mely közte s egy más személy között fennáll; vagv külön megbizás, illetve vállalkozás alapján, jogilag kötelezve van. Ily viszony létezik pl. a házastársak, az örökbefogadó- és tápszülök, valamint a mostoha-szülök — s az örökbe fogadott, táp és mostoha-gyermekek között, — továbbá a nagyszülők vagv más vérrokonok s azon személyek között, kikre nézve azok a szülőket vannak hivatva helyettesíteni; u. ezért ide tartozik esetleg a gyámnak gyámoltja iránti viszonya is stb.: mig a külön megbízáson alapuló ápolási kötelezettség, pl. a betegápolónál létezik, '* c) ^Felügyelete alatt á]U az önsegélyre képtelen személy annak, a ki felette őrködni s öt megvédeni törvényes vagy különös megbizásból származó kötelességénél fogva hivatva van, vagy a ki erre, a nélkül, hogy kötelezve vagv megbízva volna, önkényt vállalkozik. A törvény szavaiból világos, hogy a felügyelet tényleges elvállalása minden egyéb jogi alap nélkül is oly viszonyt létesít, melyben az önkénvtes vállalkozó a felügyelete alá jutott személyre nézve elkövetheti a kitevés vagy elhagyás bűntettét, — tehát ide- tartozik pl. azon eset is, ha valaki az anyától vagy dajkától ideiglenesen átveszi a gvenneket s azt ezután elhagyja; ellenben az erkölcsi kötelesség, a felügyelet tényleges átvétele nélkül, nem elégséges. 3. Tárgya e bűntettnek a koránál vagy állapotánál fogva önsegélyre képtelen személy« — vagyis általánosságban oly személy, kinek testi épsége vagy élete mások segélve nélkül veszélyeztetve van. a) A k o r tekintetében a törvény eredeti javaslata a 7. életévet jelölte meg, — a képvh. ig. b. azonban, tekintettel a gyermek bizonyos- korának meghatározásával járó nehézségekre, s azon körülményre, hogy sok függ e tekintetben a gyermek fejlettségétől, sőt a helytől és körülményektől, melyek közt a kitétel vagy elhagyás történt: itt is. mint pl. a '254. §-nál, átalános kifejezéssel élt, s annak alkalmazását eoneret esetben a biróra bizta vAnyaggy. II. 500. 1.). Elhatározó leend tehát az, vájjon a kitett vagy elhagyott személy riatal koránál fogva önsegélyre az emiitett értelemben képtelen volt-e, mely esetben az, a cselekvő alany különbségéhez képest, a '2S7. §. í. vagy 2. pontja esetének, egyiránt tárgya lehet. Hogy a gyermek a szülés után már bizonyos ideig élt legyen, nem szükséges, mert a törvény e tekintetben korlátot nem szab, — minélfogva téves a kir. táblának a kir. Curia által is helyben hagyott egyik Ítélete, mely szerint vádi., ki ujonszült gyermekét egy félreeső helyen elhagyta, egyebek közt azért ítéltetett el gy. ölés kísérlete miatt, mert a 287. §. csak akkor alkalmazható, ha az elhagyás »nem a szülés után azonnal következett be. hanem az már a szülés után több vagy kevesebb ideig élt gyermekre vonatkozott« (Btj. T. XII. 9. 1.). /;) Az állapot, melyben valaki önsegélyre képtelenné válhatik, különböző lehet. Ilyenek pl. a testi- vagy elmebetegség, mely utóbbi testileg egészen fejlett és ép egyénnél is előidézheti az önsegélyre képtelen állapotot, — a Lénaság, nyomorékság, az agg-korral járó teljes elgyengülés, az öntudatlanságig fokozódó részegség stb. A mennyiben ezen okok egyike vagy másika a teljes tehetetlenséget előidézte : az ily állapotban lévő, habár már előrehaladottabb korú egyén kitétele vagy elhagyása, ha azt szülője eszközli, a 287. §. 1. bek. alá esik, mert ebben is nem csupán zsenge korú, hanem ^állapotánál« fogva önsegélyre képtelen gyermekről van szó. Az ily egyén persze már nem tartozik a >g/ermek« fogalma alá s csak szülőjével szemben tekinthető annak, — minélfogva e bűntett megjelölésére nem helyesen választatott a >gyermekkitétel« elnevezés; másfelöl pedig következetlenség is van abban, hogy a mig ezen fogalom s az azzal járó szigorúbb büntetés a meglett, sőt előrehaladottabb korú egyén kitételére vagy elhagyására is kiterjesztetett: addig a gyermeknek szülője irányában elkövetett hasonló cselekménye a §. 2. bek.-nek enyhébb intézkedése alá tartozik, — holott más esetekben a törvény mindig szigorúbban bünteti a cselekményt, ha azt a tettes felmenő ágbeli rokona, s különösen szülője ellen követi el, mint megfordítva (280., 281. és 302. §§.). A gyermekkitétel csak annyiban képezhetne kivételt ezen szabály alól, a mennyiben annak tárgya kizárólag a zsenge korú. tehát első sorban szülői gondozást és ápolást igénylő gyermek volna stb. A törvényszéki szünet. A törvényszéki szünet tekintetében az igazságügyministerium által kidolgozott és lapunk által is közölt javaslat felett a budapesti ügyvédi kamara választmánya felterjesztést fog intézni az igazságügyministerhez, mely S z t e h 1 o Kornél előadó tollából származik és mely következőkép hangzik : Folyó évi 3743 I. M. E. szám alatt kelt és a törvénykezési szünidő ujabb szabályozása tárgyában készített törvényjavaslatra vonatkozólag észrevételeink a következők : Teljesen egyetértünk abban, hogy az 1SS3. évi XXXIII. t.-cz. jelenlegi alakjában célszerűtlennek bizonyult. Kétségtelen az, hogy az igazságszolgáltatás nagymérvű megakadását az elsőfokú bíróságnál és a hátralékok aggasztó felszaporodását a felső bíróságnál az utolsó években nagyrészt a törvényszünetröl szóló törvény célszerűtlen intézkedései okozták. Midőn ezt egyrészt készséggel elismerjük, nem mulaszthatjuk el mégis azon meggyőződésünket kifejezni, hogy mi a baj orvoslását nem a régi állapot visszállitásában találjuk s hogy a törvényszünetnek teljes megszüntetését az elsőfokú bíróságnál nem helyeseljük. Szerintünk a jelenlegi törvény hibás volta nem annyira abban keresendő, hogy e szerint a birói munka hosszabb ideig szünetelt, hanem főleg abban, hogy a törvényszünet az ügyvédi munkára ki nem terjedt, hógy tehát e tekintetben nincs teljes és valóságos törvényszünet. A hátralékok felszaporodását leginkább ezen körülmény okozta. A birói határozatok a törvényszünet alatt is kiadmányoztatván és a határidők nem szünetelvén, a szüneti két hónap alatt, midőn a bíróságok nem dolgoztak, az ország minden részeiből ezer meg ezer felebbviteli beadvány érkezett be és terjesztetett fel a felső bíróságokhoz. A szünet végével aztán a hazaérkező bírák a régi hátralékokkal a szünet alatt felérkezett ezerekre menő új ügyekkel megszaporodva találván, az ekkép megtorlódott munkával nem birtak megküzdeni. Hasonló jelenséget tapasztaltunk az elsőfokú bíróságoknál. Itt sem szünetelt a periratok beadása és az ügyek előkészítése a szünidő alatt, itt is észlelhető tehát az ügyek megtorlódása a szünidő végével. Hozzájárult még ehhez azon általánosan tapasztalt tény, hogy a szünidőt megelőzőleg minden bíró igyekezett hátralékos ügyeiből minnél többet jól, rosszul feldolgozni. A szünidő első heteiben azután óriásikig meggyült a kiadóhivatal dolga és mi ügyvédek tudjuk legjobban, hogy sohasem kelleti beadnunk annyi felebbviteli beadványt, mint épen a szünidő első heteiben, a melyek aztán a szünidő alatt el nem intéztetvén, természetesen csak a szünidő utáni hátralékok számát szaporították. Az igazságszolgáltatás gépezete csak akkor működhetik rendesen, ha annak minden alkatrésze arányos, egyenlő mozgásban van. Ha azon tényező, mely az ügyeket feldolgozza két hónapig teljesen és azonfelül még l2 hónapig részben szünetel, a másik tényező pedig, mely az üg\vket előkészíti folyton dolgozik, akkor csakhamar kész a fennakadás. Mi tehát a jelenlegi törvény egyik iohibáját abban találjuk, hogy a törvényszünet alatt a felebbviteli és pertári teendők és az egész bizonyítási eljárás nem szünetelnek, szóval hogy az ügyvédi munka nem szünetel. Nincs is abban semmi rátió, hogy a felebbviteli beadványt, a periratot a szünet alatt is be kell adni, midőn ez a szünet alatt amúgy sem intéztetik el és a bíróságoknál csak halomra gyűjtetnek a szünet után elintézendő iratok. Megengedjük, hogy az első bíróságok nagyobb részénél, főleg azon törvényszékeknél, a melyeknek birói létszáma ti—f'-ban van megállapítva és azon járásbíróságoknál, a melyeknél a járásbirón kívül csak egy bíró van alkalmazva, a szüneti törvény szerkezetében >ok visszásságnak okozója, de mi ezen bajokon a törvény hibás rendelkezéscinek módosítása, nem pedig a törvényszünet teljes megszüntetése által akarnánk segíteni. Ki lenne mondandó okvetetlenül a szüneti törvényben, hogy az elsőfokú bíróság, vagy egyes bíró minden ügyet elintézhet a szünet alatt, melynek elintézése csak tisztán birói munkából áll. E szerint csak a contradictorius eljárás, a tárgyalások, a tanúkihallgatás szemle, eskükivétel és a határidők szünetelnének, de nem a birói határozathozatalra már előkészitett ügyek elintézése. Ki lenne mondandó további, hogy tárgyalások is tarthatók, a bizonyítási eljárás megejthető, ha ezt a felek közösen kérik s ha a bírónak különben ezekre ideje van. A szüneti bíró ekként a jelenlegi munkatilalom alól felszabadittatván, meg vagyunk győződve arról, hogy a saját érdekében, már csak azért is, hogy hátralékai fel ne szaporodjanak azon lesz, hogy a szünet alatt a határozathozatalra elkészített ügyei közül mennél többet feldolgozón, a mire annál inkább ráér, mert tárgyalások, tanúkihallgatások, szemlék, a felekkel való érintkezés s a többi nem fogják annyira idejét igéaybe venni. Alapelvül állítván fel azt, hogy elsőfokú bíróságoknál a contradictorius eljárás és a határidők szüneteljenek, ezen elvet a legszigorúbban óhajtjuk keresztülvitetni és a szünet alóli kivételeket a minimumra szoríttatni. A bagatell ügyek közül csak az 1877. évi XXII. t.-cz. 11. g-ában 5., 8., és 9. alattiakat tartanok a szünet alól kiveendöknek. Az 1881. évi LIX. t.-c. 13. §-ában foglalt ügyek közül csak a bérlemény kiürítése iránti keresetek, a sommás visszahelyezési keresetek és legfeljebb a fogadósok vagy szállásadók és utasok közölt az elszállásolási és ellátási viszonyból támadt keresetek legyenek szüneti tárgyak. Egyáltalában nem tartjuk indokolva, hogy a contradictorius és bizonyitási eljárás kereskedelmi és váltóperben a szünet alól kivétessék. A sommás végzésben kitett teljesítési határidőre és a végzés elleni kifogásokra mind a mellett nem terjesztenök ki a határidők szünetelését, mert ez által a kereskedői hitel szenvedne. A kifogások folytán kitűzendő tárgyalás azonban már a szünidők utáni időre maradhatna, miután a hitelező jogai a kifogások beadása esetén a törvény szerint amúgy is biztosithatók. Ki volna veendő a szünidő alól az egész végrehajtási eljárás, valamint az ebben használható jogorvoslatok elsőbbségi bejelentvények, igénykeresetek és végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti keresetek. Az ezek folytán tartandó tárgyalások azonban a szünet utáni időre tűzessenek