A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 50. szám - Melyik biróság az illetékes ?

404 A JOG. szolgálatváltoztatására, házon kivül élő kiskorú életfentartási szükségleteire vonatkozó ügyletei s az apai engedélyivel külön ipart folytató kiskorú üzleti ügyleteire nézve (p. 298—299. Porosz Landrecht II. 5. §. 6., 8., §. 127., 129., 130., II 28. §. 4., II. 18. §. 807. szász p. tk.§. 1,825 és zürichi §. 441. etc). E részben különben a cseléd- és ipartörvények, a házasodási jogra nézve, mely az előtt is külön szabályozva volt (kánon jog stb.) a statusjogi törvény (1875. febr. 6. §. 28. »Ehemündigkeit« 20. illetve 16. évben) irányadó. Ellenben »hasznos, terhes ügylet« érvényéről — Hercegh tanáról — nem álmodik se S t o b b c, se német jog. L o c r é, Laurent, BigotPréameneu harmadik jogrendszerhez, a franciához vezetnek, hol a gyám felett a családtanács őrködik, hol emancipált kiskorú (L5, 18—21 év) laesio miatti szerződésbontási joga. különös családtanácsi felügyelet alatt állása stb. is léteznek, (c. N. art. 481 — 487). A code civil art. 1,108 szerint a szerződés érvényének feltétele a szerződési képesség. Art. 1,124: »Les incapables de contraeter sont les mineurs« etc. Art. 1,125: A kiskorú stb. szerződését megtámadhatja (a c t i o n e n n u 11 i t é), inig a szerződésképes fél nem hivatkozhatik a másik szerződő fél cselekvésképtelenségére. (Egészen a római jogi, német jogi n e g o t. claudicans.) Ezen »actionennnllité ou en rescision« (art. 1,304 —1,314), a római in int eg rum r esti tu ti ónak felel meg s a régi jogban azon esetekben alkalmaztatott, melyekben ordonnance vagy coutume az illető ügylet érvénytelenségét rendelte. (1. E m i 1 e A c c o 11 a s : Manuel de d r o i t civil t. 2. p. 917 squ. Zachariae, Aubry et Rau: Cours de droit civil t. 3. Toullier: Droit civil francais t. 7. Colmet de Santerre t. 5. Demolombe Cours de Code Napóleon t. 4, Duranton Cours de droit francais t. 12. Delvincourt Cours de code civil t. 2. Valette sur Proudhon: Cours de droit t. 2. ad art. 1,304.) Azon nézet, mely az incapacité és lésion distinctiójával a gyám közbenjöttével kötött ügyletet is megtámadhatónak tartja (Troplong: Traité de la Ven te No. 166, Toullier i. m. t. 6. No 106) már fel van adva (Valette i. h. t. 2. p. 465. squ. Aubry et Rau i. m. t. 3. p. 179. squ. F. D uranton: Revue ét rang ere et francaise dela législation 1843 p. 345. 609. M.arcadé et Pont: Explication t h é o r i q u e e t p r a 1.1. 4. No 270. bis I—XXII. A c c o 11 a s i. h. p. 922 squ.), az egész fejezet intézkedései, a régi jog és a codex materialeja ellene szólván. (Fenét: Recueil complet des travauxpréparatoires ou motifs du code civil t. 17. p. 283, 271—272. Locré: t. 12. p. 391., 494—97. B ig o tPréameneu: exposé des motifs ésjaubert: Rapport au tribunat szerint.) Ezért mondja Laurent Herczegh idézetében, hogy a gyám (le tuteur) semmiségi keresetével élni fog, ha a kiskorúra sérelmesnek tartja az ügyletet. De hogy önmagában objectiv előnyössége miatt a g y á m akarata ellenére is érvényes legyen a kiskorú terhes szerződése, arról természetesen éj) oly keveset tud a francia jog, mint a római és német, melyektől amaz e részben keveset különbözik. A francia jog szerint tehát a kiskorú praesumtione juris et de jure sértett fél, mint azon nagykorú, ki tévedés, csalás, erőszak folytán szerződött. De miként utóbbi csak akkor, ha hasznosnak tartja, fog semmiségi keresettel élni, ugy a gyám a kiskorú szerződése esetében. De a 1 é s i o n nem károsodást tételez fel, mint Hercegh véli, hanem az incapacité folytán i p s o jure fenforog, épen mint a megcsalt, megtévedett, erőszakolt nagykorú szerződésével. Hercegh tanítása, hogy a kiskorúra hasznos szerződést gyámja nem érvényesítheti, nem áll tehát a francia jogban sem. Miből világos, hogy Hercegh nem értette meg saját garans idézeteit sem, ha csak fel nem tesszük, mi utóbbi felszólalása után közel fekvő, hogy nem érti saját tanitását sem, annak elveit és következményeit. De a fogalomzavar : római, német, francia jogból magyarázni a magyar törvényt, akkor is bámulatos volna, ha azok megegyezően Hercegh tanítása mellett, nem pedig ellene szólnának. A magyar jog, az idéztem források szerint, az előtt, ki latinul ért, világosan mutatja, hogy nálunk az i p s o jure semmisség lett elfogadva. Még a revocatio szüksége is elejtetett. A ki persze azt képes állítani, hogy az 1715 : LXVIII. t.-c. csak az infansokról szól; a ki W e n z e 1 és Frank nézetét a törvénymagyarázati tanban keresi, a ki a hazai írók latin művei magyar fordítását sem tudja jogászként olvasni; az ráfoghat a magyar jogra akármilyen hóbortot. Az 1715 : LXVIII. t.-c.-ről már Frank mondá (I. 112. §.) »Hogy ezen helyen a törvényes kor teljes helyett áll, a beszéd folyamából kitetszik* stb. Werbőczy maga is mindkét értelemben használja a legitim a a e t a s t. (1. » Magánjogi codificatiónk és régi jogunk« cimű müvein II.) A gondnokválasztás joga s ingókróli rendelkezés, melyet az 1715 : LXVIII. t.-e. megszüntet, az előtt is csak törvényes koruakat illetvén, merő absurdum a törvényt csak infantiára vonatkoztatni. Frank a »káros tett« megdöntéséről revocatio folytán »a gyám« ügyleteire nézve szól. (I. 294. §. végén.) A beleegyezés megtagadását »ügyletnek« s ennek »visszavonása« által a kiskorú önfejű terhes szerződésének érvényét construálni, oly nagyszerű juridikai képtelenség, minőc I h e r i u g satyrája (Scherz u n d E r n s t. etc.) sem gondolt ki. A magyar írók tanítása, hogy a gyám a károst ne ratifikálja, a hasznost igen, elementáris, mint a római jogé. Ebből ép oly kevéssé folyik azonban Hercegh példátlan, új eredeti tanítása, mint az én álláspontomból,— hogy a kiskorú terhes ügylete gyámi hozzájárulás nélkül nem kötelezi a kiskorút, — nem lehet nekem imputálni Hercegh válaszával: ergo szerintem a kiskorú peculiumáról sem rendelkezhetik, végrendeletet nem tehet, lucratv ügyletet nem köthet, inert a minőre ad maius, vagy szóban sem volt, egészen más dologra következtetni nem lehet, a mig el nem lesz fogadva Aristoteles logikája helyett Pl e rc e g h é. Judikaturánk mindég követte a törvényes elvet, a kiskorú terhes ügylete szerződési képesség hiányából semmis (Dt. XIV. 152. s XVII. 42. etc.) mit a kivétel (életszükségletre tartozás Dt. XIV. 180. itt is csak személyes, nagykorúság elérte utáni fizetési kötelezettséggel etc.) megerősít. Az ellenkezőt és pláne a kiskorú érvényes ingatlanvételét vitatni az 1877 : XX. t.-c. 113. §. 7—114. §. és a telekkönyvi jog ellenére oly eredetiség, mely minden alapvizsgatevőt megbuktatna, tankönyvben pedig ministeri indexre tételt érdemel. A mi végre azon jogfilozófiát illeti, mely a kiskorú önfejét helyezi a gyám és hatóság feje fölé, ugy ez csak Hugó V i c t o r nyomorultjainak amerikai paródiájában éretett utói, mely a társadalmi reform alapját, miután a rosszat már szüléinktől örököljük, abban találja, hogy jobban kell nevelnünk —-nagyszülőinket. Dr. Dell'Adami Rezső. x Melyik bíróság az illetékes ? X Irta: HUDÁK ANDOR ügyvéd, Miskolczon. K. D. úrnak a »Jog« folyó évi 32. számában »Melyik biróság az illetékes ?« cím alatt megjelent nyilt kérdésére felelet mind ez ideig nem érkezvén, az eset speciális voltánál fogva, véleményemet — habár K. D. úrra nézve talán kissé elkésetten is — a következőkben adom elő : K. D. úr, mint A. hitelező megbízottja, B. váltóelfogadó, C. kibocsátó és X. részvénytársaság mint forgató ellen sommás marasztaló végzést nyervén, ez alapon a n . . . i járásbíróság, mint telekkönyvi hatóságnál X. részvénytársaságnak egy bekeblezett követelésére alzálogjog előjegyzést kért és nyert. Az előjegyzési kérvény beadása után tized napra azonban X. részvénytársaság ellen a csőd elrendeltetvén s K. D. úr ügyfele, a csődbe esett X. részvénytársaságnak egy jelzáloggal biztosított s úgy A. hitelező, mint több más hitelező részéről alzálogjoggal terhelt activ követeléséből kívánja a kielégítést eszközleni, az a kérdése K. D. úrnak, hogy a végrehajtás foganatosítása iránt mel}ik biróság keresendő meg ? Véleményem szerint megkeresendő lesz az s . . . . i járásbíróság, mint X. részvénytársaság csődtömeggondnokának személves bírósága s illetékes lesz úgy a végrehajtás foganatosítására, mint a végrehajtási eljárás során felmerülendő további cselekvények megtételére, mint például az esetleges ügygondnok kirendelésére, a sorrendi tárgyalás megtartására, a vételár felosztására stb. stb. Mert a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-cikk 18. §. határozottan rendeli, hogy mindazon esetekben, ha a végrehajtás nem az ingatlanra vezettetik, a végrehajtás foganatosítására azon járásbíróság lesz illetékes, a melynek területén a végrehajtás foganatosítandó.