A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 48. szám - A kisebb polgári peresügyi biróság törvény szerint ingatlanokra rendelhet-e végrehajtást?

A JOG. 191 A. tözsdelnróság illetősége az ügynöki kötjegy alapján. A kereskedelmi illetőség H. r. alperes irányában meg nem alapítandó, midőn ez az ügynöki kötjegyek alapján lévén elbírálandó és nem bizonyittatott, hogy II. r. alperes az ügyletet ügynöki minőségben is közvetített I. r. alperessel közkereseti tfírsaságban állott, vagy hogy I. r. alperes a kötjegyeket II. r. alperesnek kézbesítette s ez azokat elfogadta. A budapesti árú- és értéktőzsde választott birósága — Keleti Gyula ügyvéd által képviselt Fr. Henrik s fiai pesti cégnek — meg nem jelent M. Miksa I. r. alperes s Virág Mór ügyvéd által képviselt II. Lipót II. r. alperes ellen 1,574 frtos perében, melyben II. r. alperes illetékességi kifogással élt azon alapon, mivel szerinte a kereseti ügyletek nem köttettek a tőzsdén; a keresethez csatolt könyvkivonatból kitűnvén, mikép a követelés folyó számlán alapszik — 1886. szept. 10. 848. sz. végzésével az illetékességet II. r. alperes irányában leszállította ; mert felperes e bíróság illetékességének a keresetben előadott jogalapját tárgyalás folyamán megmásítván, II. r. alperes irányában az illetékesség kérdése egyedül a becsatolt ügynöki kötjegyek alapján volt elbírálás tárgyává teendő. Miután azonban felperes tulajdon beismerése szerint II. r. alperes az ügyletet egyúttal ügynöki minőségben közvetítette, M. Miksa I. r. alperessel közkereseti társaságot nem képezett; ennélfogva M. Miksa azon ténye, hogy az illető kötjegyeket M. és H. cégre címezte, a nélkül, hogy ezen kötjegyeket, egyúttal II. r. alperesnek is kézbesítette — az 1881 : LIX. t.-c. 94. §. b) pontja értelmében e bíróság illetékességének II. r. alperes irányában való megállapítására nem alkalmas. A budapesti kir. itélő tábla; Tekintve, hogy alperes tagadásával szemben felperes nem bizonyította, hogy M. Miksa a B. C. D. alatti kötjegyeket alperesnek kézbesítette s ez azokat elfogadta, vagy hogy alperes M. Miksával a keresk. törvény 64. §. rendelkezésének megfelelő közkereseti társaságban állott: az elsőbiróság végzését indokolásánál fogva helybenhagyta s egyúttal felperesi ügyvéd felfolyamodási munkadíját s költségét saját fele irányában 8 frt 65 krban állapította meg.« (1886. évi szept. 29-én. 6,158. sz. a.) IMztositási díjak, tekintet nélkül azok összegére, a kereskedelmi bíróság illetősége alá tartoznak. (Illetőségi összeütközés.) A m. kir. Curia (1886. nov. 3. 868. v. sz. a.) : A budapesti V. kerületi kir. járásbíróságnak 1886. július 29-én 55,664. szám alatt kelt és azon bírói illetőségi összeütközésre vonatkozó jelentése folytán, mely az osztrák I'hönix biztosító társaságnak B. József ellen 4 frt 36 kr. tőke és járulékai iránt indított perében a budapesti V. kerületi kir. járásbíróság és a budapesti V. ker. községi bíróság között felmerült, a m. kir. Curia a budapesti V. kerületi községi bíróságot az emiitett kereset tekintetében illetéktelennek mondotta ki; mert a biztosítási díj megfizetésére irányzott keresetek, mint magának a biztosítási ügyletnek folyományai, legtöbb esetben azon kérdésnek elbírálását is maguk után vonják, hogy maga a biztosítási ügylet joghatályában fenn áll-e ? mert a biztosított és a biztosító közötti jogviszonyt a kereskedelmi törvény szabályozza, az e jogviszonyból felmerült vitás kérdések eldöntésénél tehát a kereskedelmi törvény szabályai alkalmazandók, mert ezek szerint nyilvánvaló, hogy a biztosítási díjak iránti perek az 1877 : XXII. t.-c. 11. §. utolsó bekezdéséhez képest a kisebb polgári peres ügyekben eljárásra hivatott bíróság illetékessége alá nem tartoznak és a budapesti V. kerületi községi bíróság helyesen utasította vissza illetőség hiányából a hozzá beadott keresetet, stb. Bűn-ügyekben. A jogtalan elsajátítás ténye fen nem forog, ha annak lényeges alkat-eleme, az idesen tulajdont képező ingó dolognak, az elsajátító birlalásába való jutása nem bizonyittatik be. A nagy-kanizsai járásbíróság: S. Mór elleni jogtalan elsajátítás vétsége miatt vád emeltetvén, a bíínvizsgálat megejtése után a járásbíróság 18S5. dec. 18-án 4,378. sz. a. ítéletével vádlottat felmentette, a költségeket kölcsönösen megszüntette, s raagánvádló ügyvédje, dr. Rotschild Samu munkadíját 10 frtban állapította meg, következő indokolással: »Tárgyalás folyamán vádlott határozottan tagadta, hogy ö | a magánvádló által íiozzá intézett pénzes levélben 115 frt helyett ! 385 frtot kapott s vett volna kezéhez s igy a többletet jogtalanul I megtartotta. »Tekintve, hogy a jogtalan elsajátítás egyik lényeges alkatI eleme az, miszerint a másnak tulajdonát képező ingó dolognak az elsajátító birlalásába jutása bizonyítva legyen ; minthogy e tekintetben az eljárás folyamán oly bizonyíték, mely szerint a 115 frtot meghaladó összeget, vagyis 115 frt helyett 385 irtot vádlott valóban kapott volna, minden kétséget kizárólag begyözhető nem volt: ennélfogva vádlottat felmenteni kellett. <>Jóllehet az eljárás folyamán W. József s a leveleket j expediáló W. Ferenc azon véleményben vannak, hogy S. Mórnak j küldetett a 385 frt a 115 frt helyett, s ezen feltevésüket azzal I indokolják, hogy vádlottnak kézbesített levél 24, mig a Fr. Zsigmondnak szóló s kisebb összeget tartalmazó levél c^ak 18 gramI mot nyomott s igy S. Mórnak kellett nagyobb összeget kapnia. »Mindazonáltal ezen körülmények — habár gyanút keltenek is — nem képeznek oly bizonyítékot, hogy vádlott vétkesnek kimondathassák ; mert mig egyrészről a nevezett tanuk érdekeltek ' közvetlenül, addig másrészről vallomásuk sem határozott. »Végül mert a levelek közt felmerült súlvkülönbség, vagyis a 6 gr. súly oly csekély, hogy tévedés a mérés, csomagolás s pecsételés körül könnyen előfordulhat.« Magánvádló mint sértett fél felebbezéssel élvén. A budapesti kir. ítélő tábla az elsöbirósági ítéletet | indokainál fogva helybenhagyta. (1886. évi okt. hó 5-én. 25,638. sz. a.) Rábírás öngyilkossági kísérletre, mely niagzatelvetéle-t idézett elő. (B. T. K. 95., 96., 283., 285. §.) A kassai kir. törvényszék: J. Borbála a B. T. K. 283. §-ának első bekezdése második részében meghatározott emberélet elleni vétségben vétkesnek kimondatik s azért három havi fogházra Ítéltetik; ellenben a B. T. K. 2S5. §-ába ütköző méhmagzat elhajtásának vádja alól felmentetik. Sz. Mária ellen a fenyítő eljárás beszüntejtetik. Indokok: Vádlottnő beismeri, hogy a házasságon kívül teherbe esett Sz. Mária neki baját és rendkívüli nagy szégyenérzetét elpanaszolván, majd egy szolgálónak öngyilkosságát elbeszélvén, azt mondta a szerencsétlennek : igyál te is, t. i. gyufaoldatot, melylyel az a szolgáló Sz. Mária elbeszélése szerint véget vetett életének. Erre Sz. Mária két krajcárt adott vádlottnőnek gyufára, ez csakugyan két csomó kénköves gyufát hozott, melyet az ő szeme láttára hideg vízbe beáztatva, 1 x/2 — 2 órai ázás ált;il származott oldatot jelenlétében megitta. Ekkor vádlottnő ajándékba a szerencsétlentől egy kendőt és annak előtte tőle megvásárolt, de ki nem fizetett pántlikákat kérte és kapta ; azután elváltak egymástól. Sz. Mária azonban, bár a törvényszéki orvos véleménye szerint az általa bevett phosphor-oldat rendszerint alkalmas a halál előidézésére, meg nem halt, hanem méhmagzatát a terhesség hatodik hónapjában halva megszülte, és pedig az orvosi vélemények szerint a használt phosphor-oldat következtében. Sz. Mária ellenében azonban a méhmagzat elhajtására irányzott szándék tagadása ellenében a feníorgó körülménvek I között még nem is gyanítható, mert ö ugy a vizsgálat alatt, mint i a végtárgyalás során ismételve hangsúlyozta, hogy nem méhm»gzatát erővel elhajtani, hanem önmagát megölni akarta s a törvényszéki orvosnak fentebb előadott véleménye és vádlott j. előadása azt megerősítik. Ennélfogva ellene a méhmagzat elhajtása meg nem állapitható s igy az ügyészi inditvánvnval egyezőkig az eljá ás beszüntetendő. De vádlottnő ellen sem állapitható meg a méhmagzat elhajtása, mert azt nem ö hajtotta el, mennyiben a fentebb ismertetett tevékenysége nem foglalja magában a B. T. K 285. §-a [ 2. bekezdésében meghatározott cselekvést. Vádlottnő ellen tehát ! csak azon cselekedete, hogy az öngyilkosságra elhatározott teherbe esett nőnek öngyilkosságra alkalmas két csomó gyufát a boltból hozott: esik a B. T. K. 2^3. §-a szerint büntetőjogi beszámítás I alá s tekintve fiatal korát, töredelmes beismerését, büntetlen előéletét és végre az eszköznek közönséges, bárki által könnyen megszerezhető voltát: 3 havi fogházra Ítéltetett. (ISSó. évi május I 5-én, 3,924. szám alatt.)