A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 48. szám - Numerus clausus. 1. r.

A JOG. 3-7 zetben az ügyvédtől kötelessége lelkiismeretes teljesítését kiváltja. Megfeledkezik arról, hogy az is élni kiván, hogy az önfentartás ösztöne neki is a meghúnyászkodást parancsolja, nemcsak saját, ds családja érdekében is. \m dobjon reá követ, ki helyzetében, midőn hivatása lelkiismeretes teljesítésétől saját és családja jóléte vagy nyomora függ — másként cselekednék. Szerintünk a baj gyógyítása annak felismerésével kezdődik. E nélkül a legőszintébb és legjobb indulatú törekvés kárba veszett munka és semmi egyéb. Azért, midőn a rég felismert bajról : igazságügyünk beteg állapotáról és az ügyvédek nyomorult helyzetéről szólunk és mindkettőnek gyógyítását és javítását mind hangosabban s hangosabban követeli a közvélemény, olyannyira, hogy az elől már intéző köreink sem képesek kitérni többé : akkor kell, hogy a létező bajok gyógyítása annak felismerésével kezdődjék. Ha pedig ezt teszszük és kutatjuk a bajok forrását, kell, hogy az általunk most ecsetelt állapotban Ítéljük meg első sorban. Meggyőződésünk, hogy azon pillanatban, melyben az ügyvédet, mint az igazságszolgáltatás kiegészítő részét a törvény és az azt alkalmazó bíró valóságos ellenőrévé téve látjuk, a mely pillanatban azt az nem a lá, de mellé rendeknek lesz kénytelen tekinteni, szóval: az ügyvéd a birótól telj e s e n f ü g g e 11 e n i 11 e t i k, igazságszolgáltatásunk helyzete rohamosan javulni s az ez iránti bizalom csak növekedni fog. Addig azonban, inig ez önmaga által szenvedett sérelmeket is nem ritkán hallgatással tűrni kénytelen az ügyvéd, ha saját létét nem akarja veszélyeztetve tudni : ne csodálkozzék senki, ha az ez iránybani kötelmeit pontosan teljesíteni képtelen. Az itt dióhéjban vázolt körülmények, azt hiszem, kétségtelenné teszik, hogy igazságszolgáltatásunk javítása, az ügyvédek helyzete javításával valóban szoros és elválaszthatlan kapcsolatban áll, hogy az egyiknél észlelt bajok orvoslása tekintetéből feltétlenül szükséges az, hogy az ügyvéd a birótól teljesen függetlenitessék, hogy annak ne a 1 á de mellé rendelt közege legyen az az igazságszolgáltatás terén s akkor nagyban javítottuk a másik helyzetet is. Feltétlen követelménye ez egy helyes, erőteljes és egészséges igazságszolgáltatásnak még akkor is, ha e téren a legnagyobb nyilvánosság és közvetlenség volna is gyakorlatban. Mennyivel inkább szükséges és elkerülhetetlen tehát akkor, mikor igazságszolgáltatásunk az írásbeliség nyűgébe és a hivatalszoba négy fala közzé szorított beaurcraticus rendszer bilincseibe van szorítva, a mikor annak gyakorlata a titokzatosság átláthatlan leplével van körülvéve. A mi ebből az újabb időben, ha csak kis részben is láthatóvá vált, azt is nem államkormányzatunk, hanem inkább a sajtónak köszönhetjük, mely az imitt-amott észlelt és már már türhetlenné vált állapotokról a titokszerű eljárás fátyolát fellebbenté. Íme ez tükre igazságügyünknek és ez jellemzi a magyar ügyvédi kar állapotát és tehetetlenségét általában. Ezzel ugyan nem akartuk elismerni azt, hogy nem akad köztük olyan, kinek kedvező anyagi viszonyai jólétet biztosítanak, hogy nem birna bátorsággal az általa észlelt és őt közvetlenül érdeklő baj orvoslása végett a szükséges eszközhöz nyúlni, de hogy általánosságban a helyzet mégis olyan, mint a minőnek azt jeleztük, ép oly kétségtelen, mint feltétlenül áll az, hogy maga a sajtó még nem elég erős arra, hogy mindenütt és mindenfelé a szigorú ellenőrzést gyakorolja. Gyakorolhatja tőle kitelhető módon a fővárosban, de a vidékre az a legjobb akarattal sem terjedhet ki. Már pedig arra itt van nagyobb szükség és nem ott, hol a bíróságok egyébként is ugy vannak szervezve, hogy azok a külföld előtt is mint mintabiróságok helyüket megállhatják. Szerintünk tehát, eltekintve attól, hogy nem a sajtó ] egyenes hivatását képezi valamely bíróság működését ellenőrizni és a tapasztaltakat ostorozni, hanem egyedül és Ici! zárólag az ügyvédnek, ugy igazságszolgáltatásunk bajainak orvoslására, mint az ügyvédek helyzetének javítására első , sorban önként kínálkozik az, hogy az ügyvéd a bírótól függetlenné tétessék, hogy igy annak valóságos ellenőrévé válhassék. Hogy a létező bajok orvoslására ez az egyik mód, í az ügyvédi rendtartás most készülő javaslatának kiszivárgott része is kétségtelenné teszi, midőn az ügyvédi díjak megállapítását a biró hatásköréből elvonva, azt egy törvényhozásilag megállapítandó díjszabályzatban kívánja szabályozni. Részünkről készséggel elismerjük, hogy a leggondosabban ; kidolgozott tarifa sem lesz képes felölelni mindazon munkálatokat, melyeket egy ügyvéd egy ügy befejezéséig teljesíteni nem ritkán köteles, de másrészt áll az is, hogy birói megállapítás tárgyát manapság is annak csak' igen kis része képezi. Azért, ha egyebet nem nyerne az ügyvéd, mint azt, ' hogy állásában a birótól függetlenittetik, s nem annak kényeI kedvétől van feltételezve megélhetése teljesen : már akkor is örömmel kell fogadnia a javasolt szabályzatot, jogosítva lévén egyébként díjjaira ügyfelével előzetesen is megállapodásra jutni. Ennyit a díjak megállapítása kérdésében. Szóljunk e az ugyancsak a bíróság kegyétől függő gondnokságokról ? A ki ismeri ugy a vidéken, mint a fővárosban dívó | protectionalis eljárást, a pajtáskodást és cimboráskodást, mely í ez irányban mindenfelé dívik, annak felesleges elmondani, hogy mily visszaélések űzetnek egyesek javára ily irányban, \ felesleges kiemelni, hogy mig egyesek rövid 3—4 év alatt 5—6 tömeggondnokság birtokába is jutnak, addig másoknák j 10 év lefolyása alatt sem jut csak egy is. I lát hol itt az arány ? De ily viszonyok között aztán ne is csodálkozzék senki, ha az ily eljárás némelyeket az [ ezen kegyeket osztogató bírósággal szemben csúszó-mászóvá i lesz, némelyeket pedig elkedvetlenít és az önfentartás ösztöne által hajtva, gyakran meg nem engedett eszközökhöz nyúlni is kényteleniti. Valóban komikus is az, hogy mig a szegényvédő kirendelése az ügyvédi kamara illetékessége alá tartozik, a gyakran dús jövedelmet biztosító tömeggondnokságot a bíróság osztogatja. Nem-e önként azon gondolat támad bennünk, hogy maga a törvényhozó is ugy akarta, hogy az ügyvéd a bíróval szemben függő viszonyban legyen ? Hogy ezen irányban is változásnak kell ugy az igazságszolgáltatás, mint az ügyvédi kar érdekében beállani, mondani is felesleges. És pedig szerintünk akkép, hogy azok ne az ügyvédi kamara által legyenek kirendelendők, hanem ' külön választva az öt évnél több gyakorlattal biró és annyi í időn át egy helyen lakó ügyvédek neveit amazokétól, ugy az egyik, mint a másiknak nevei egy-egy urnába tétetvén, egy a tőrvényszék székhelyén lakó ügyvédek közül választott | három tagu bizottság jelenlétében, a régibb gyakorlattal bírók j közül kihúzott név tulajdonosa tömeggondnokká, a másik urnából | kihúzott név tulajdonosa helyettessé lenne a bíróság által kinevezendő. (Hát a megbízhatóság — főleg nagyobb tömegj vagyon kezelésénél teljesen figyelmen kivül maradó tényező legyen? Bajos volna ezen annyira egyszerűnek látszó módszer behozatala is. Szerk.) De hogy egy és ugyanazon név tulajdonosa ne juthasson ismételten tömeggondnoksághoz, a már kinevezett neve mindaddig kihagyandó lenne az urnából, mig ily irányú igénye ! valamennyinek kielégítést nem nyert. Ez által igen természetes eleje vétetnék minden protekciónak, cimboraság vagy pajtáskodásnak egyrészről, másrészről mellőzhető volna ama hosszadalmas és a törvény j szellemével össze nem egyeztethető eljárás is, hogy a tömegI gondnokot a kamara rendelje ki.