A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886 / 45. szám - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 8. r.
364 A JOG. Fabiny Theofil szintén ellenzi ezen indítvány elfogadását, mert ily tanuk nagyon kevés ellenszolgálatért az érdekeltek tudomására hozzák a kihallgatás eredményét. Manoilovich Emil megjegyzi, hogy mivel-a laikus elem a perrend egész területén ki van zárva, ő ugy contemplálja a tanuk rendszerét, hogy abban valóságos garantia legyen és ez megfelelő intézkedésekkel keresztül is vihető. A többség ily értelemben a módositványt elfogadta, következőleg : Elnök kimondta, hogy a többség W 1 as s ics indítványát Manoilovich módositványával kiegészítve elfogadta, és így a §. kihagyatott. 77. §. Fabiny Theofil a szabad érintkezést csak a vádirat közlése után engedhetné meg. A per ezen stádiumáig azonban a védő a letartóztatottal csak hatósági személy közbenjötte vagy ellenőrzésével érintkezhet. Kozma Sándor az elővizsgálati fogság elrendelése után azonnal megengedné a szabad érintkezést. Elnök különösen felhívja az értekezlet figyelmét arra, hogy a gyakorlati élet, a társadalom és a jogbiztonság érdekeit nem szabad divatos theoriai thesisek kedvéért feláldozni. Ha ezen §-ban foglalt elv tényleg alkalmaztatnék, — bár erre is rá illik, a mi a fenti §. tárgyalásánál mondatott, hogy a kivétel lenne a szabály és a szabály a kivétel —, ugy valóban majd minden vizsgálat meghiúsítható volna. Az élet számára készül a törvény; ezen szempontnak kell lenni az elsőnek. A szabad érintkezés minden esetre csakis a vizsgálat befejezte, illetve a vádirat közlése után volna helyén. Manoilovich Emil, Berezeli y Jenő, YV 1 a s s i c s Gyula Fabiny módositványához járulván: Elnök kimondja : a vádirat közlése után a védő védencével jogosítva van szabadon érintkezni, ennek előtte azonban csak hatósági személy közbenjötte, illetve ellenőrzése mellett történhetik szóval és írásban az érintkezés. 78. §. Elnök kimondja, hogy ezen §. a 76. § nál elfogadott megállapodás értelmében lesz átdolgozandó. 79., 80., 81., 82., 83. §-ok. Elnök kimondja, hogy ezen §-ok a 76. §-nál elfogadott megállapodáshoz képest kihagyatnak és részben megfelelőleg átdolgoztatnak. Ausztria és külföld. Belgium igazságszolgáltatási statisztikája. (Befejező közlemény.) ** Egy összehasonlító táblázat már száraokban törekszik azon b e f o 1 v á s t feltüntetni, melyet a halálbüntetés végrehajtása vagy végre nem hajtása a criminalitás fejlődésére bír. És itt azon érdekes észleletet constatálja a kimutatás, hogy az 1847 — 1863-ig terjedő időben, — a mikor a halálbüntetés végrehajtatott — az évi átlagos halálitélet 10 volt, míg az 1863 —1880-ig terjedő időben — a midőn többé a halálitéletek nem hajtattak végre — az átlagos évi szám 7-re apadt, bár az előbbi időszakban a népesség csak 4.893,000, mig az utóbbiban 5.520,000 lakosra emelkedett. Az esküdtszékek elé tartozó bűncselekmények miatt elitélteknek további személyes körülményeit részleteiben nem követjük, csak annvit jegyzünk meg, hogy korra nézve 25 éven aluli volt 25%; továbbá"25 —40 év között 44% és ' 40 éven felül 31%. Személyes állapotra nézve nőtlen 56%, nős és özvegy 42%, ismeretlen állapotú 2%. A fenyítő bíróságok (tribunaux correctionels, ide tartoznak a correctionalisált büntettek, a vétségek, rendőri kihágások és speciális vétségek) előtti bűnügyek szintén évről-évre szaporodást mutatnak, a mennyiben 1876. évben volt 22,821 ügy és 33,366 elitélt, mig 1880-ban volt 28,510 ügy és 41,653 elitélt. Az ezen bíróságok előtt elitéltek közt volt nők aránya mind kedvezőbb számokat mutat, a mennyiben még 1K61 —1867. évi időközre minden 100 elitéltre átlag évenként 19 nő, az 1876—1880. évi időközre csak 17 jut. Ellenben különös állandóság mutatkozik a gyermekek arányára nézve, a mennyiben az egész időn át 100 után ö t gyermek jut átlag évenként az elitéltekre. * Administration de la justice criminelle et civile de la Belgique. Feriode de 1876 á 1880. Resunié statistique. Minist ere de la Justice. Bruxelles. 200 1. ** Előző közlemény a »J<>g« 43. szániában. A mi az elitéltek és felmentettek számarányát illeti, ugy a felmentések átlagos évi százaléka emelkedőben van, a mennyiben 1856-tól a vádlottak száma 15%-ról 19%-ra emelkedett átlag. Az 1876—1880. időközben volt összesen 186,945 vádlott, ezek közül felmentve lett 10%; 32,835. Az ítélet hozataláig letartóztatott 10,034, biztosíték mellett vagy a nélkül szabadlábra helyeztetett 1,426. Igen jellemző a fenti bíróságok előtt folyamatban volt ügyekben a 3 felebbviteli bírósághoz (B r ü s s e 1, G a n d, Liége) közbevetett felebbvitelek számának kimutatása. Az 1876—1880. időközben előfordult 127,655 ügyben közbevettetett 6,821 I felebbvitel, tehát egészben 5.3Í%. Még jellemzőbb a felebbvitelek eredményei, a mennyiben 7.*% felmentetett azok közül, kik elitéltettek ; 9.2% elitéltetett azok közül, kik felmentettek; 11.4%nak a büntetése súlyosittatott, és l2.4%-nak büntetése leszállittatott. Az egyszerű rendőri bíróságok (tribunaux de simple police, van összesen 26) előtt az 1876 — 1880. években volt összesen 366,614 ügy és 492,814 vádlott. Az ügyek természetét illetőleg néhány jellemző vonáskép kiemeljük, hogy koldulás és kóborlás miatt ezen fenti időközben 43,005 egyén (mutatja, mily erélylyel üldözik e közveszélyes kihágást), közegészségi és tisztasági kihágás miatt 36,445, mezei rendőrségi kihágás miatt 54,785 volt vádolva. Az összesen a rendőri bíróságok előtt 492,814 vádlott közül fel lett mentve 50,585, elzárásra és birságra elitélve összesen 436,659 és 5,569 büntetés I nélkül egyszerűen a rendőrség felügyelete alatt. A büntető igazságszolgáltatás adatait bezárja egy összeI hasonlító kimutatás a criminalitás általános állapotáról, mely szerint az ország összes büntető bíróságai előtt a vádlottak száma növekedőben van mindig. Az ügyészségek, vizsgálóbirák és vádtanácsok működéséről, mit a kimutatás police judiciaire et instruction j nevezet alatt ismertet, következő eredményeket tüntet fel. Az ü g y é s z s é g (le parquet) tevékenységét illetőleg feljelentés tétetett nála részint közvetlenül részint áttevés folytán a különféle hatóság részéről összesen az 1876—-1880. években (növekvőleg minden évben) összesen 304,924 (1880. évben 70,255). Ezek közül elintézést nyertek: áttétetett a vizsgáló bíróhoz 70,105 ; egyenesen tárgyalásra vitetett az ügyészség által 96,283; más hatósághoz áttéve 55,065; minden további eljárás beszüntetve 86,179; (ismeretlen tettesség [81,903.], közbenjött halál, büntethető cselekmény hiánya miatt vagy a kihágások nem birván jelentőséggel a közérdekre, stb.) Három külön táblázat van szentelve azüldözetlen és büntetlen maradt büntettek és vétségek kimutatásának. Mindig hiányra mutat az igazságszolgáltatásban, ha büntettek büntetlenül maradnak és azért ezeknek kimutatása szükséges kiegészítője valamely ország igazságszolgáltatása képének. Az 1876—1880. években mind az ügyészségeknél, mind a vizsgáló bíráknál összesen 38,640 bűntett és vétség iránt nem volt az eljárás folytatható, mert a tettesek kivonták magukat az üldözés alól, vagy egyáltalán ismeretlenek maradtak, vagy az eljárás sikeres megindítására elegendő alap nem volt. A véletlen halálesetek és öngyilkosságok, azok elkövetési módjának és okainak statisztikája, mely szintén föl van véve, minket bűnügyi tekintetből tovább nem érdekel. A visszaesőkre nézve (az esküdtszék elé tartozó bűnügyekre nézve) a kimutatás constatálja, hogy mig az 1868—1875. évi időközben 100 vádlott közül évenkint 45 volt már elitélve, ezen arány 1876—1880. évre leszállt évenkint 10%. Sokkal kedvezőtlenebb az arány a büntető bíróságok elé tartozó büntettek és vétségek tekintetében való visszaesőkre. E helyütt mellőzzük azon részletes kimutatásokat, melyek a visszaesők által előbb elkövetett bűncselekményekre és az időtartamra vonatkoznak, mely az előbbeni elitélés és a későbbi közt fekszik. Végre a bűnvádi eljárási költségek (esküdtszékek és más büntető bíróságok előtt) több táblázatban összehasonlítva 1866. évtől kezdve vannak föl tüntetve. Mi csak az 1876— 1880. évi időközre fogunk szorítkozni. E szerint ezen időközben a bűnvádi eljárási költségekre kiadatott összesen 6.235,116 frank, visszatéritőleg befolyt a felektől behajtott eljárási költség és birság stb. címén 4.313,576 frank. Hogy a kiadási tételekből csak néhány fontosabbat felemlítsünk, megjegyezzük, hogy pl. tanú díjak