A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 6. szám - A szabadságvesztés büntetése mikor veszi kezdetét

A JOG. egy újabb jele annak, hogy Magyarországon az egyház viszonyainak helyes megállapítása első sorban a magyar közjog s csak másodsorban a kanonjog alapján lehetséges. Az Árpád-korszak vége felé azonban, midőn a római szentszék az országban elöntő befolyást nyert s ez még országgyűlési végzeményekben is érezhetővé lett, az egyházi szempont már a magyar közjog fölé kerekedni s ennek folytán az egyháziak táborozásai és csapatkiállitási kötelezettségére is lassankint a feledékenység homálya borulni kezdett. Erre mutat, hogy a midőn Róbert Károly a régi jogrendet e tekintetben helyreállítani törekedett, a papság ellene felzúdult; azon panaszlevélben ugyanis, melyet a magyarországi püspökök 1338-ban XII. Benedek pápához küldöttek, a Róbert Károly ellen emelt egyik panasz az volt, hogy ő ugy a világi papokat, mint a szerzeteseket a kanonjog ellenére táborozásra kényszeríti. A dolgokat régi medrükbe Nagy Lajos terelte vissza. Hogy az általa szervezni célzott banderiális rendszert igazságos alapra fektethesse s e mellett a jogfolytonosság elvét is érvényesíthesse, a nemesek és egyháziak jobbágytelkeit megszámíttatá s minden birtokost ehhez képest terhelt meg csapatkiállitási kötelezettséggel. Elmulasztván azonban intézkedéseit törvénybe iktatni, az történt, hogy halála után az élénk lendületnek indult mozgalom ismét elernyedt, főleg a Mária és Zsigmond alatti zavarok közepette, melyek az urak becsvágyának elegendő táplálékot nyújtani képesek nem valának. Ekkor még a köznemesség felkelése is oly hanyag és rendetlen lett, hogy sokan minden más fegyver nélkül, csupáncsak botokkal kezökben jelennek meg a táborban. 8 Zsigmond uralkodásának vége felé azonban ismét erélyesebb lépések tétetvén a banderiális szervezet szabályozására, bekövetkezett azon idő, midőn az egyházi javadalmak honvédelmi rendeltetése immár még a részletekben is minden irányban törvényileg határozottan megállapítva, minden kételytől ment rendszeres közjogi intézménynyé fejlesztve lett. Zsigmond felhívta ugyanis a megyéket, hogy a hozzájok küldött királyi javaslat nyomán a hadügy szervezéséről gondoskodjanak;9 kívánta, hogy az egyházi és világi főurak birtokaik arányában jobbágyaikból megfelelő zászlóaljakat állítsanak ki és pedig az esztergomi érsek és az egri püspök tartozzanak külön-külön 500 lovasból álló kétkét zászlóaljat kiállítani; a kalocsai érsek, a nagy-váradi pécsi, erdélyi, zágrábi és csanádi püspökök s a vránai perjel egyenkint egy zászlóaljat ugyanannyi vitézzel; a boszniai püspök 100 lovast, a g y ő r i és veszprémi püspökök egyenkint 50 lándzsát (egy lándzsa Horváth M. szerint öt vitézből állott). A királyi javaslat még egyéb utasításokat is tartalmazott, de mindezeket mint tárgyunkhoz nem tartozókat mellőzzük. 10 Zsigmond azonban a megyéknél célt nem ért. A hadügy szabályozására tehát országgyűlést hitt egybe, a mely is »super modo exercituandi« végzeményt alkotott, melynek nevezetesebb intézkedései a következők : Elvileg kimondatott, hogy »Praelati deputati . . . cum suis banderiis et militibus juxta dispositionemdeipsis factam ct observari consuetam11 . . . succurrere debebunt«. Részletekben: sürgős szükség esetén (»tempore universalis exercitus generaliter proclamati«) minden zászlós főúr és birtokos nemes birtoka arányában (»secundum quantitatem dominiorum ipsorum«) vitézeket kiállítani köteles és pedig a Fejér Cod. Dipl. II. k. 86. L — VII. k. V. r. 108. L 9 Horváth M. A magy. honv. tört. vázl. i. h. 322. 1. — Az 1 ,97. évi szeptember hó 29-én Temesváron tartott országgyűlés egyik végzeménye, — mely azonban mint sok más is, a törvénytárból kimaradt — a hadügyet a jobbágyok számaránya alapján ideiglenesen szervezni törekedett, de minden nagyobb gyakorlati eredmény nélkül. 10 Zsigmond ezen javaslata az 1397. évi temesvári országgyűlés ideiglenes végzeményét vette alapul. 11 A javaslat olvasható Kováchich M. Gy.-nél Supplementa ad Vest. Com. 1. S74. L minden telkes, adófizető és uri szolgálatokat teljesítő harminchárom jobbágy után egy, minden száz hasonló jobbágy után három jól felfegyverzett lovast s igy tovább ; a harminchárom jobbágyteleknél kevesebbel birók összeállni s ugyancsak a föntebbi kulcs szerint együttesen tartozzanak vitézeket kiállítani, egyéb nemesek, kiknek jobbágyaik nem voltak, személyesen tartozzanak táborba szállni, azok pedig, kiknek maguknak is uraik voltak, mint a püspökök, káptalanok és apátok praedialis nemesei, uraik költségén azok egyéb népeivel vonuljanak táborba. Két vagy több osztatlan állapotban levő s közös fedél alatt lakó testvér közül csak egynek kellvén kardot kötnie. Kimondatott továbbá, hogy a főpapok tizedjövedelmeik fejében még külön is tartoznak csapatokat kiállítani. 12 S Zsigmond ezen végzeménye volt azon nevezetes végzemény, melyre mint az országos hadügy törvényi alapjára a későbbi időkben oly gyakran utalás és hivatkozás történik. Ami belőle tárgyunk szempontjából különösen kiemelendő, ez azon elv, hogy az egyházi főurak nemcsak birtokaik arányában, hanem ezenfelül még tizedjövedelmeik fejében is csapatokat kiállítani köteleztettek; az egyházi tized is ennélfogva közjogi célokra volt hivatva szolgálni. 13 A Zsigmond ezen végzeményében letett elvek később folyton megújítást, megerősítést nyertek. Megerősítette Zsigmond végzeményét a Hunyadi János kormányzósága alatt 1447-ben tartott egyik országgyűlés végzeménye;" megerősítette az 145 4-. évi III. és IV. t.-c, sőt ezen rörvénycikk még a kisebb javadalmazással biró papokra nézve is elrendelte, hogy ha neveik a hadi összeírásba fel sem vétettek volna, lelkiismeretesen megbecsülendő jövedelmeikmértékéhez képest szintén kötelesek legyenek csapatokat kiállítani. Ugyanezen értelemben rendelkezett az 1458. évi II. t.-c, mely Szilágyi Mihály kormányzósága alatt s egy 1459. évi törvény, mely Corvin Mátyás uralkodása alatt a szegedi országgyűlésen alkottatott. 15 Említésre méltó még Mátyás korából az 1471. évi végzemény XIII. cikkelye. \A szabadságvesztés büntetése mikor veszi kezdetét. Irta : CSILLAG ADOLF, ügyvéd Szolnokon. Mint e lapok olvasói is bizonyára emlékezni fognak, az igazságügyminiszter 12,054. sz. a. a mult évben egykor12 Ezen korábban tett és követtetni szokott »dispositio« csak az 1397. évi ideiglenes végzemény lehetett. 13 Horváth M. A magy. honv. tört. vázl. i. h. 325. 1. 14 Az egyházi tized, mely a papságnak szt. István óta (Decr. íib II cap. 52.) minden terménytől, a szt.-mártoni apátság részére Somogy megyéből állítólag még a gyermekekből is járt (Chartuitius Vita Si Steph. VI. fej."), eredetileg tisztán magánjogi természettel birt, a mennyiben a papság fenntartására szolgált; midőn ugyanis szt. István Gellértet csanádi püspökké kinevezte, neki jövedelműi a tizedet jelölte ki, mondván : »Én pedig ispánjaimnak megparancsolom, hogy a néptől annak idején tizedet szedjenek a gabonából, a melyből megélj* (Szt. Gellért csanádi püspök élete XI. fej). Szt. Lás2ló részletesebben szabályozta a tizedelés módját (Decr. lib. I. cap. 40.), a nélkül azonban, hogy a tized rendeltetésére nézve nyilatkozott volna; a mit Nagy Lajos sem tett, ki szt. László uíán először rendelkezett ismét a tizedről (1351 : VI. t.-c). A tized közjogi természetét azon törvények által nyerte, melyek értelmében a papság által szedése fejében zászlóaljak voltak kiállitandók (14 >5. I. végz. — 1498: LII. t.-c. — 1518: (bácsi) I. Ili végz.; — 1521: (budai) XX t.-c; — 15)17 í XV. t.-c. ; — 1542: (besztercebányai) XXXIV., XXXV. t.-c — 1542: (pozsonyi) XXVI. stb. t.-cikkek). A Zsigmond alatt alkotott s föntebb megérintett 1435 : I. végz. mellett legnevezetesebb az 1521 : (budai) XX. t.-c , mely a tized közjogi rendeltetésére nézve elvi kijelentést tartalmaz : »Domini praelati ratione decimarum suarum nihil teneantur contribuere, quia illarum praetextu Banderia sua conservabunt*. Ezen t.-c i k k is azonban a törvén / tárból kihagyatott. (Olvasható Kováchich M. Gy.-nél Vest. Com. 525. 1.) 15 Ezen végzemény is kimaradt a törvénytárból; olvasható Kováchich M. Gy.-nél Vest. Com. III. 52. s k. 1.