A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 35. szám - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 3. r.

A JOG. 130 4,539, M). szám alatt S. Aloizia és érdektársai ellen indított sommás perében létrejött birói egyezség folytán köteleztettek alperesek felperes részére 800 frtot végrehajtás terhe mellett 1880. szeptember 29-ig megfizetni. Alperesek kötelezettségüknek nem tettek eleget, ellenük több rendbeli végrehajtás vezettetett, különösen 1851. évi 9,o79. szám alatt megrendelt és nagy részben foganatosított kielégítési végrehajtás korlátozása és megszüntetése végett 6,0o9/H82. szám alatt indított keresetben B. Tamás főesküt tett 1882. október 7-én arra, hogy a megszüntetési keresetben felsorolt részletfizetések nem teljesíttettek és hogy közte és S. Aloizia közt nem jött létre oly megállapodás, melynek értelmében végrehajtást szenvedett B. Tamás a még hátralevő összeget Anna leányának férjhezmeneteléig fizetni nem köteles. Miután vádlott a mai napon tartott végtárgyalás alkalmával elismerte, hogy az árverés napjától mintegy másfél hó múlva az elárverezett ingóságok árából .160 frtot felvett s miután oonstatáltatotl, hogy az árverezés 1832. március 3-án és 9-én lett megtartva és az ettől számított másfél hó is megelőzi az 1882. évi október 7-ét, az eskütétel napját és ezen tényt vádlott azon további beismerése is támogatja, hogy az így kapott összegből édes anyját pünkösd táján 100 frttal kifizette; ezen tények és bizonyítékok szerint vádlott a főesküt hamisan tette le s ellenében a B. T. K. 219. §-ában meghatározott hamis eskü büntette be van bizonyítva. A jelen esetben mindazáltal a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása vált szükségessé, a mennyiben vádlott a községi bizonyítvány szerint egy időben elmebeteg volt s a mai napon tartott végtárgyalás alkalmával is bizonyos együgyűséget s némi beszámithatlanságot árult el, melynek fenforgását a fenti községi bizonyítvány s a tanuk abbeli nyilatkozata, hogy vádlott szélhüdésben is szenvedett, még inkább megerősíti és hogy vádlott rovatlan előéletű. .Mindezek alapján vádlottat cselekményének vétséggé minősítése mellett kellett az Ítélet rendelkező része szerint, az ott meghatározott szabadságvesztés és pénzbüntetéssel büntetni (1885. június 10-én, 3,244. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszéknek Ítéletét megváltoztatja és B. Tamást a B. T. K. 92. §-ának mellőzésével a B. T. K. 219. tj-ába ütköző hamis eskü bűntettében mondja ki bűnösnek s ezért két havi börtönre és négy évi hivatalvesztésre ítéli. Indokok: Az orvosi vélemény szerint vádlott teljesen ép elméjű és egészséges szervezetű egyénnek jellemeztetik s igj a cselekmény beszámítását teljesen kizáró ok fenn nem forog. De arra nézve sem merült fel adat a vizsgálat során, hogy gondatlanságból követte volna el a hamis esküt s a B. T K. 22t.§-ának esete alapján sem lehet a beszámítás enyhébb fokát alkalmazni vádlottal szemben. Minthogy tehát a vizsgálat adatai a vádlott külsején megfigyelt beteges jelenségek vélt fenforgását felderítik, egyéb oly rendkívüli enyhítő körülmény sem állapíttatott meg, a mely alapon a B, T K. 92. §-ának alkalmazása lenne indokolt: ennélfogva a B. T. K. 92. §-ának mellőzésével vádlottat a hamis eskü bűntettében bűnösnek kellett kimondani és fenti mérvben büntetni. (1885. december 9-én, 27,441. sz.) A III. kir. Curía; Tekintve, hogy a végrehajtást szenvedett S. Aloizia és társa által a bajai kir. járásbíróság előtt indított végrehajtás megszüntetési, illetve korlátozási azon keresetükben, melyben az 1880. június 15-én létrejött egyezség folytán az általuk törlesztett összegeket felszámítják, ennek első tétele alatt 150 frtban kitett oly összeget követelnek általuk törlesztettnek tekintetni, mely a keresetbeli saját állításuk szerint az 1880. évi jun. 15-iki egyezséget megelőzőleg még 1879. évben fizettetett általuk, ebből világos, hogy ezen összeg az 1880. júniusi egyezség folytán netán fizetett összegekbe nem tudható; tekintve továbbá, hogy a keresetben tett azon állításuk, hogy B. Tamásnak a végrehajtáshoz egyátalában joga sem volt azért, mert ők szóbelileg ugy egyeztek ki vele, hogy a 800 frt 15% kamat fizetése mellett B. leányának férjhezmeneteléig náluk maradjon, épen a 800 frtról 188a június 15-én létrejött egyezség által nem igazoltatik, de nem nyer igazolást ezen körülménynek bizonyítása a bűnper folyama alatt általuk hivatkozott és kihallgatott tanuk vallomásai által sem, mert S. Sebestyén ez irányban kihallgatott egyik tanú a végtárgyaláskor állítja ugyan, hogy ily szóbeli egyezség létrejött, azonban létrejöttét a földvásárlás idejére és igy az 1880. évi június 15-én kötött egyezséget megelőző időre tesz, ha tehát történt is akkor ilynemű egyezkedés, de épen a földvásárlásból ftnmaradt tartozás mennyisége iránt l830.jun. 15-én I létrejött jogerejü egyezségben a fizetési határidőre nézve azon állítólagos szóbeli egyezségtől egészen eltérő intézkedés jött létre. Mindezeknél fogva, de tekintve különösen még azt, hogy a ! végrehajtás korlátozási kereset folytán 1882. szeptember 12-én j megtartott első tárgyaláskor, a keresetbeli tételek valódisága vagy valótlansága feletti minden vitatás nélkül, a végrehajtást szenj védett felperesek által felajánlott és alperes B. Tamás által I elfogadott esküszöveg a törvényes eljárási szabályoknak nem felel meg, mert nemcsak hogy a keresetbeli egyes tételek és összegek az eskü szövegébe nem vezettettek be, hanem csak átalában l történik hivatkozás a keresetbeli részletfizetésekre, de az eskü i szövege nem is a döntő kérdésben forog, mert a döntő körűi* | ményt nem az képezi, hogy teljesittettek-e a részletfizetések vagy I nem? hanem ezeknek elismerése, vagy a tagadó eskü letétele esetében maradt-e még és mennyi fizetni való összeg, ennek pedig az eskü szövegében kifejezés nem adatik; mindezeknél fogva alaposnak kellett elfogadni azon vélel; met, hogy a vádlott a végrehajtási megszüntetési, illetve korlátozási ' keresetben kitett és különböző időkben és különböző cim éf módon törlesztettnek állított összegek sokfélesége és még ezeken | kívül a követelési jog tekintetében felhozott egyéb körülmény által is oly tévedésbe hozatott, a minek tulajdonítani kelletik azt, Uogj a különben is a vizsgálati adatok szerint a tárgyalás és eskü I szövegének nyelvét sem teljesen ismerő és alacsony műveltségű vádlott az esküt elfogadta és azt le is tette De épen ezen fenforgó és a fennt elősorolt körülmények által bebizonyított tévedésnél fogva, mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatásával, vádlott a hamis eskü bűntettének vádja : és következményei alól fölmentetik. (1886. május 13-án, 1,317. sz.) Váltóknak megállapodás ellenes értékesítése az elfogadó által, mint csalás és nem sikkasztás. Tanu-aláirá*. meghaniisllisa, mint nem büntetendő cselekmény. (B. T. K. 355, 379., 381. és 4 )1. §-ai.) Ha vádlott a sértett felektől forgatói aláírásaikkal ellátott | váltókat vett át azon célból, hogy azokat saját elfogadói aláírásával is ellátva, azokkal a sértett felek és forgatóknak régibb váltóit kicserélje és ekkép váltótartozásaikat prolongálja; azonban e j helyett a váltókat elfogadói aláírásával ellátván, azokat értékesítette és a kapott pénzt maga hasznára fordította, ez esetben nem sikkasztás forog fenn. Az eperjesi kir. törvényszék: Sz. Imre a G. Natália, j Sz. László, B. Rezső és S. Vilmos kárára elkövetett, a B. T. K. I 355. §-ába ütköző s a 356. §-a szerint minősülő négy rendbeli j sikkasztás bűntettében, továbbá S. János vádfeljelentése folytán a í B. T. K. 402. §-a alapján a magánokirat-hamisítás vétségében j mondatik ki bűnösnek, illetve vétkesnek s mint ilyen a B. T. K. ! 358.. 99. és 92. §-ai értelmében az Ítélet jogerőre emelkedésétől j számított egy évi börtönbüntetéssel, melyből a vizsgálati fogság által hat hó kitöltöttnek vétetik, továbbá a B. T. K. 27. -S-ában jelzett célra fordítandó két forint pénzbüntetésre, mely behajthatI lanság esetén további egy napi börtönre lesz átváltoztatandó, ' nemkülönben a főbüntetés kitöltésétől számított három év ter| jedelmére a hivatalvesztés s politikai jogok gyakorlatának fel\ függesztésére ítéltetik. Ellenben a terhére rótt éjs M. András J vádfeljelentése folytán emelt, a B. T. K. 402. §-ába ütköző ; magánokirat-hamisítás vétsége, továbbá a B. Kornél, S. Boldizsár, és S. Vilmos vádfeljelentései folytán emelt s a B. T. K. 401. és 403. §-ának 1. pontja szerint minősülő három rendbeli magán! okirat-hamisitás büntette, nemkülönben a Cz. István ellenében terhére rótt, a B. T. K. 355. §-ába ütköző s a 356- §• szerint minősülő sikkasztás büntette, végre a D. Sándor vádfeljelentése J folytán emelt magánokirat-hamisítás büntette alól vádlott felmentetik. Indokok : Vádlott Sz. Imre maga is beismerte, hogy I ügyvédi megbízás folytán G. Natália javára egy 180 frtnyi összeget i behajtott, de ez összeget nem a képviselt fél kezéhez szolgáltatta, hanem a maga hasznára fordította s habár többszöri sürgetések j folytán károsultnak egy izben 30 frtot, majd apránkint 50 frtot ki is fizetett, mindazáltal a behajtott összeg túlnyomó részével | tartozásban maradt. Ezen cselekmény a szóban forgó összegre | való tekintettel a B. T. K. 355. és 356. §-ai alapján a sikkasztási bűntett tényálladékát állapítja meg. Beismerte továbbá vádlott, hogy a 750 frtról szóló s B. Rezső j forgatói névaláírásával ellátott váltót, mely egy hasonösszegü [ váltóadósság törlesztésére, illetve meghosszabbítására volt rendelve,