A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 35. szám - Hagyatéki leltármizériák. 3. r.

A JOG. 2-1 ján, az eröscbb jognak kimutatása mellett, valamely ingatlanra vonatkozó dologi jog érvényesítése céloztatik, mindazonáltal ezen keresetek, a birtokbiróságok hatáskörébe már azért sem tartozhatnak, mert a hivatott 6. § 2. bekezdése, a kereset mikénti feljegyzése és a telekkönyvi kivonatoknak a perbíróság által megszerzése körül, csak a világosan említett törlési perekre vonatkozólag intézkedik«. E döntvény indokolásának iránya már lényeges adatokat tartalmaz arra nézve, hogy az eddig még teljesen tájékozatlan gyakorlatnak a követendő helyes utat kimutassa. Ez indokolás azon nézeten alapul, hogy kizárólag eredeti telekkönyvi bejegyzés lehet tárgya a kiigazítási keresetnek, még akkor is, ha oly jogcímen alapul, mely ugyan önmagában véve dologi jogot képez, csak hogy ezen jogcím a telekkönyvek eredeti szerkesztésének idejében jogviszony kifolyása legyen. Ezen szorosan körülirt tényálláson kivül eső jogok elbírálása már a'telekkönyvi hatóságok illetőségi körén kivül esik. Mindamellett, hogy a curiai döntvénynek ezen indokolással megvilágosított iránya és célja, a helyzet tisztázására alkalmas és ez a telekkönyvi rendtartás I. rész 3. § án alapul, tehát a törvényes szabályok szigorú alkalmazása mellett lett az illetőség határa megvonva, mégis nemcsak hogy nem lesz így elérhető az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §-ában foglalt azon intézkedés célja, melylyel a telekkönyvi hatóságok illetőségéből, a birói mérlegelés alá tartozó perek elvonása és ezeknek a rendes birói illetőség hatáskörébe helyezése lett tervezve, sőt a mennyiben az idézett 6. §. első része, azon categoricus szabályt állítja fel, hogy minden dologi jog érvényesítésére célzó kereset a birtokbiróság elébe utasittatik és ezen későbbi törvényes intézkedés ellentétben van, ugy a telekkönyvi rendtartás I. rész, I. és V. fejezeteinek határozataival, ezen ellentét a curiai döntvény nyel sem lett kiegyengetve, sőt inkább élesebbé téve, holott a későbbi törvénynek ellentétes rendelkezése, megváltoztatja a korábbi törvény intézkedéseit és így a telekkönyvi rendtartás I. és V. fejezeteire alapított döntvény magával az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §. í. részével jön ellentétbe. Ezen körülmény maga kimutatja, hogy mily nagy lehet a törvénykezési eljárás ezen részénél a bizonytalanság, midőn a legfőbb bíróság határozata sem vezet az ellentétek kiegyenlítésére Ezen kiegyenlítésre azonban okvetlen szükség van, ugy a jogszabály helyes kifejtése, mint a gyakorlati élet igényeire tekintettel. Az eddigi gyakorlat sajnos ingadozása támogatásra szorul. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a telekkönyvek szerkesztése óta lefolyt hosszú idő elmulta után, a kiigazítási keresetek majdnem kivétel nélkül, dologi jogok érvényesítését egyidejűleg célozzák és ezen perek leglényegesebb részét ezen dologi igények elbírálása képezi. Ott, a hol az eredeti nyilvánkönyvi állapot már nem áll fent és a hol harmadik személyek által megszerzett nyilvánkönyvi jog áll útjába e dologi igényeknek, a telekkönyvi rendtartás 3. §-a már kiigazítási jog címén nem ad helyet a keresetnek, ennél tehát az illetőség sem lehet kétséges, azon eseteknél azonban, hol a helyszínelés idejében felvett nyilvánkönyvi állapot ma is változatlan, akár életben van a telekkönyvi tulajdonos, akár nincs, a kiigazítás megengedése mindig a felvetett dologi jog érvényességétől függ, már pedig, hogy dologi jog érvényessége felett az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §. első pontja ellenére telekkönyvi hatóság ítéljen, azt ugyan e szakasz kizárja. Mikép volna tehát a kérdés eldöntendő ? Véleményem szerint az 1881. évi LIX. t.-c. 6. §. első pontjának azon rendelkezése, hogy minden ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítését célzó kereset, kivétel nélkül, még akkor is, ha egyidejűleg a telekkönyvi állapot kiigazítása is vita tárgyává van téve, szorosan magyarázandó lévén, ezen szakasznak kivételt nem ismerő rendelkezése következtében, feltétlenül a birtokbiróság 'illetősége alá tartozónak ismerendő el; a telekkönyvi hatóság illetősége alá pedig azon kiigazítási keresetek tartoznak, a melyekben a kiigazításhoz való jogcím, dologi jogra vonatkozó kérdések nélkül elbírálható. Ezen felfogás mellett harcol még azon körülmény is, hogy habár a többször idézett 6. §. a prts 10. §-ának hatályára nem vonatkozik is, és habár e 19. §. kimondja, hogy azon ügyek ellátása, melyek a fentálló telekkönyvi j rendtartás szerint intézendők el, a telekkönyvi hatóság jogj köréhez tartoznak, mindemellett ezen hatóság a birtokbiróság külön szakosztályának van ugyanott kijelölve, hogy azonban a telekkönyvi hatóságok azóta, mióta azok a járásbíróságokra átruháztattak, nem szakosztályai többé a biitokbiróságnak, ez nyilvánvaló, valamint az sem szenvedhet kérdésbetételt, hogy a dologi jogok elbírálására a járásbíróságok a törvény intentiója ellenére jelöltetnek ki illetékeseknek. y Hagyatéki leltármizériák. /\ Irta : GOICS LÁZÁR, mezőkövesdi kir. közjegyző III. (Befejező cikk) Ezen abnormis állapotokon segíteni következőleg vélek: Porsodmegye alsó része természetes fekvésénél fogva is a körülte fekvő községekkel, de sőt a mezö-csáthi kir. járásbíróság területének a Tisza mentén elszórt községeitől kezdve — beleértve a tisza-polgár-nyéki ut jobboldalán fekvő határokat fel Ernőd és Harsányig, összesen 57 község, közel 100,000 lélek és — 300,000 katasztrális hold területtel: Mező-Kövesdet ismeri központjának ; erről egytekintetre bárki is meggyőződhetik, ki a térképet figyelmére méltatja. Ezen kettős járás részére engedélyezendő volna Mező-Kövesd központtal, a telekkönyvi hatóság. Ismerek az országban számos járásbíróságot, melynek területe és forgalma a mező-kövesdinél sokkal csekélyebb s ezek mégis birnak telekkönyvi hatósággal; ezek közül csak a szepességi járásbíróságokat emlitem meg. Nem tudom helyes okát annak, hogy boldogult képviselőnk : Prónay József volt államtitkárnak 1880. évben kifejtett ez jránybani fáradozása miért szenvedett a magas kormánynál hajótörést; emlegettek financiális tekinteteket. Pedig, ha a nagyméltóságú igazságügyminiszter ur ismerné az itteni viszonyokat, informáltatná magát a rendezetlen telekkönyvi állapotok miatt beállott kétségbeejtően zilált körülményekről; az örökösödési ügyek évekig húzódó rendezetlenségéről; a nagyméltóságú pénzügyminiszter ur pedig a magas kincstárt ez által ért igen nagy összeget képviselő kárról: egy percig sem haboznának az állítólag előtérbe nyomult financiális tekinteteket mellőzni s a már egyszer kérelmezett telekkönyvi hatósággal a mező-kövesdi kir. járásbíróságot hivatalból felruházni. A mennyiben pedig ez által alkalom nyílnék, nemcsak a zsibbadt és tartózkodó birtokszerzési kedv felelevenedésére, hanem az örökösödési ügyeknek a telekkönyvek könnyű beszerzése folytán kevesebb költség és utánjárással való rendezésére is ; tagadhatlan, hogy a jegyzők, kik a telekkönyvek beszerzésével járó nehézségeket nem vethetnék okul, serényebben, figyelmesebben s a gyakoribb példákon okulva, helyesebben leltároznának. Legyen szabad itt, a telekkönyvi hatóság szükségességét még a magam hivatalos állásával is indokolni. Az 1875. évi XXXV. törvénycikk meghozatala alkalmából egy közjegyzői székhely Mező-Kövesdre is szerveztetett. Kevesek azok, kik most már ne tudnák, hogy ezen idézett törvénycikk szakaszai nagyobbrészt az osztrák közjegyzői törvényből vétettek át s ugy a Lajtháu túl, mint hazánkban a közjegyzők, valójában a közokiratok felvétele és őrizetére vannak hivatva. Ámde kérdem: lehet-e közokiratokat, vagy általában birtokviszonyokat szabályozó okmányokat gyorsan és helyesen szerkeszteni telekkönyvi betekintés nélkül? lehet-e a felek előadásai után csupán, személyes meggyőződés nélkül az okmányok szerkesztéséhez nyugodtan s biztosan hozzáfogni ? Határozottan nem! Ez az oka, hogy én szigorúan vett közjegyzői okiratot tizenegy év alatt 400, mondd: négyszáznál többet fel nem vettem s ezeket is ugy, hogy előbb Miskolcról szereztem be a j (gyakran hibás"1 lajstromot s csak azután — ha a feleknek volt 1 türelmük két napig várakozni — fogalmaztam meg. Mindenekelőtt tehát, mint annyi sok, kevesebb forgalmú s nemzetgazdászatilag csekélyebb fontosságú járásbíróság, a mezö] kövesdi is felruházandó volna telekkönyvi hatósággal.