A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 34. szám - Az 1885-iki orsz. ügyvédértekezlet felirata a képviselőházhoz. 3. r.

A JOG. 135 felperes elfogadván, az más bizonyítékok hiányában felperesnek a prts. 2:55. §-a értelmében megítélendő és alperesnek a keresetbeni el- avagy marasztalása a fentebbi pót-, illetve a főeskü le-, avagy le nem tételétől volt feltételezendő, annyival inkább, mivel azon alperesi kifogások, hogy P. Gábor alperesnek üzletvezetőjeként nem szerepelt volna, a teljes hitelt érdemlő C. alatti iparbejelentési igazolványnyal cáfoltatik meg. A perköltségekre és ügyvédjárandóságokra vonatkozó intézkedés pedig indokolását a prts. 'J51. és 252. §-ában találja, mely Ítélet, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1885. máj. 5-én, 54,057. sz. a.) következő ítéletet hozott: Az elsöbiróságnak fenti keletű ós számú Ítélete az ügyvédi illetmények megállapítására vonatkozó részének" jóváhagyása mellett, egyebekben megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik, a perköltségek pedig kölcsönösen inegszüntettetnek. A felek képviselőinek felebbezési díj- és kiadásaik saját feleik irányában külön 9 frt 65 krban állapittatnak meg. Indokok: Tekintve, miszerint felperes azon körülményt, mikép azon árukat, melyekért a kereseti, illetve leszállított 362 frt 57 kr. összeget az A. alatti könyvkivonat alapján követeli, P. Gábornak adta ki, maga beismeri, azt pedig, hogy nevezett P. Gábor felperes által meg lett volna bízva, hogy részére üzletében hitelben vásárlásokat tegyen, avagy hogy az emiitett s P. Gábor által vásárlott áruk alperes birtokába, üzletébe jutottak volna, nem bizonyította, annálfogva alperest felperes által P. Gábornak kiadott áruk értékének megfizetésére, tekintettel arra is, hogy a C. alatti iparbejelentési bizonyítvány magában véve üzletvezetésre igen, de hitelbeni bevásárlásra jogosultságot magában nem foglal, kötelezhető nem lévén, felperest az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával, keresetével feltétlenül elutasítani kellett. A perköltségek, tekintettel a per körülményeire, az 1868. L1Y. t.-cikk 251. §-a alapján megszüntetendők voltak. A m. kir. Curia (1885. dec. 28-án, 4,927. sz. a,) : A másodbiróság Ítélete megváltoztatik és az elsőfolyamodású bíróságnak. Ítélete, mégis azon változtatással hagyatik helyben, hogy a felperes részére feltétlenül megítélt 100 frt tökét és kamatait is, alperes nem feltétlenül, hanem az ott megítélt pót-, illetve föeskü letétele esetében tartozik felperesnek az elsőbirói Ítéletben kitett idő és következmények terhe alatt megfizetni. Indokok; A másodbirói ítélet megváltoztatásának a feltétlenül megítélt 100 frtra vonatkozó változtatással az elsöbiróság ítélete, a 100 frt iránti beismerésre vonatkozó indok elhagyásával, egyéb indokainál fogva s jelesül még azért is helybenhagyandó volt, mert alperes a tárgyalás során beismerte, hogy üzletében maga nem foglalkozott s így a hitelbeni bevásárlások, azokat sem véve ki. a melyekről a •/. alatt felmutatott okirat emlékezik, mind P, Gábor által eszközöltettek, ki mint meghatalmazott üzletvezető, a kereskedelmi üzlet folytatás által járó ügyletekre s így a jelzett körülmények közt az általa vezetett üzlet részére hitelbeni bevásárlások eszközlésére is, mig ebbeli meghatalmazása vissza nem vonatott, jogosítva volt. Az első bíróilag feltétlenül megítélt 100 frtot tárgyazó változtatás abban találja indokolását hogy a •/. alatti szerződésen alapuló s alperesileg beismert ezen 100 írtról, mint különben is még le nem járt külön követeléstől, felperes a per során előállván s ehez képest a kereseti 462 frt 51 kr. követelést, melvben az emiitett 100 frt is bennfoglaltatott, 362 frt 5l krra leszállítván, azon 100 frt e perben marasztalás tárgyát sem képezhette s a 362 frt 51 krból sem volt leszámítható, hanem ez utóbbi könyvkivonaton alapuló s felperes által fenntartott egész követelésre a pót-, illetve föeskü kiterjesztendő volt. Váltó utólagos kitöltésének egyoldalii megváltoztatása. A kolozsvári kir. törvényszék: A váltókifogásoknak hely adatván, az 1884. évi november hó 25-én 6,78ó. sz. a. hozott sommás végzés érvényen kívül helyeztetik. Indokok : A per alapját tevő váltó jelenlegi alakjában is minden törvényes kellékekkel bírván nemcsak, hanem a kibocsátó aláírásában történt változás daczára a váltó eredeti tartalma látható lévén, az 1876. évi XXVII. t.-cz. 6. §-a a jelen esetnél alkalmazást nem nyerhet. Azonban a váltónak az eredeti tartalma a kibocsátó kihúzása és más kibocsátó aláírása folytán megmásittatván, az idézett t.-cz. 81. §-ában szabályozott meghamisitási eset forog fenn és minthogy ezen utóbbi szakasz értelmében a meghamisított váltón levő valódi aláírások váltójogi ereje fennáll, alperesnek a hatáskör hiánya miatt emelt kifogása minden jogi alapot nélkülözi, mert a törvényes j kellékü váltón alapuló kötelezettsége váltói uton bírálandó, a kir. 1 törvényszék mint váltóbiróság hatásköre tehát, valamint birói ille> tősége, kétségbe nem vonatván, hogy a fizetés Kolozsvárt volt teljesítendő és alperes is kolozsvári lakos lévén, meg van állapítva. Hogy a váltómeghamisitás alperes mint forgató jogviszonyaira minő befolyást gyakorol, az idézett t.-cz. 82. §-a értelmében bírálandó. Ezen cikkely szerint azon feltevésnek van helye, hogy a forgatmányok a meghamisítások előtt keletkeztek. De ezen vélelem csakis praesumtió juris-nak tekinthető lévén, az ellenkező bebizonyítása kizárva nincsen. Erdekében állott tehát felperesnek a vélelem ellenkezőjét bebizonyítani, mivel a bizonyítás öt terheli, ezt azonban nem tévén és alperesnek kihallgatott tanúi által sikerült bebizonyítani, hogy a váltót mint forgató a meghamisítás előtt I irta alá, a váltó meghamisitási kifogás magából a váltójogbólered; vén, következőleg felperessel szemben, ha jóhiszemű harmadik i lenne is, érvényesíthető, a minek nem tekinthető, mivel igényét az óvatolási határidő lejárta után szerezte és D. Biazinitól mint kibocsátótól származtatja. Már pedig a kibocsátás folytán keletkezett alapváltónyilatkozatban létesült valódi kötelezettségi akarata a váltóokirat jelenlegi alakjában létező kifejezéssel ellentétben áll, az akarata ellenére megmásított tartalomért, tehát felelősségre ; nem vonható, alperesnek váltójogi kötelezettsége a per alapját tevő váltóból teljesen megszűnt. De megszűnt alperesnek váltóbeli kötelezettsége még azért • is, mert a váltó telepitett és az óvás nem vétetett fel a telepes ellen ; ugyanis telepesként a kibocsátó lévén kijelölve az óvatolás D. Biazini, legroszabb esetben pedig Bruckner János ellen volt felveendő. Úgyde az eredeti óvás tanúsága szerint az óvás az elfogadó ellen lévén felvéve, az idézett t.-c. 46. §-a értelmében felperesnek visszkereseti joga, a törvény által megrendelt váltói cselekmény kellőleg nem teljesittetvén, elenyészett. Felperesnek állítása, hogy telepes a váltón megnevezve nincsen, mert : azon kitétel: >zahlbar beim Aussteller« csupán a telephelyet határozza meg, törvényes indoknak el nem fogadható, mivel habár a »bei« vagy »beim« szócska a helységre utal, a hol a fizetés eszközlendő és nem a személyre, ki által az teljesítendő, a váltój forgalomban a »zahlbar bei« vagy »beim» egyenlő értelműnek ekintetik a »zahlbar durch« kitélellel. Ezek alapján a váltókifogásoknak helyt kellett adni, a sommás végzést érvényen kívül helyezni és alperest a fizetési kq! telezettség alól felmenteni, melyek szerint kétségtelenitett egvszer, smind, hogy a per előzetes bűnvádi eljárás bevezetése nélkül is bírálható annál is inkább, mert D. Biazini kibocsátói aláírása akként húzatván keresztül, hogy az aláírás valódisága kétségtelenül helyre állitható és igy valódisága bebizonyítása esetére D. Biazini mint kibocsátó váltónyilatkozata alapján kötelezettsége kétségtelen, ali peres tehát a visszkeresettől a meghamisítás dacára megfosztva i nem lett volna, büntetésre méltó cselekmény jelenségei elő nem 1 fordulnak, melyek a polgári eljárás felfüggesztését eredményeznék : nemcsak, hanem a percsomónak hivatalos áttételére a büntető i bírósághoz sem forog fenn ok ezekből kitetszőleg. (1885. február I 10-én 709. sz.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla : A kir. törvényszéknek i ítéletet ezen kir. itélő tábla részint az óvás szabálytalanságára vo: natkozó elsőbirói indokolásnál fogva, melyre való tekintettel már a sommás végzés sem lett volna kibocsátható, részint pedig azért j hagyja helyben, mert alperes a perrendén tanubizonyitás által 1 perrendszerüleg bebizonyította, hogy a kereseti váltón 1884. évi | október 1-én. tehát lejárta utáni napon D. Biazini mint kibocsátó és Reményik L. és fiai czég mint forgató volt aláírva, az 1884. október 2-án felvett óvásból s magából az eredeti váltóból is azonban már az tűnik ki, hogy D. Biazini kibocsájtó neve töröltetett és helyette Bruckner János név mint kibocsátó íratott alá, a j nélkül, hogy váltónak ilyképeni változtatásába a többi váltókötelezett és főleg alperesi cég beleegyezett volna; ennélfogva nyil| vánvaló, hogy alperes, mint a ki a váltót annak meghamisítása í előtt látta el üres forgatmányával, a váltótörvény 82. §-a szerint ! felelős és miután alperesnek ezen kifogása magából a váltójogból | ered és igy ezt a váltónak bármelyik birtokos ellen érvénvesitI heti, felperest nem a váltó eredeti tartalma alapján indított kereI setével alperessel szembe elutasítani kellett. (1885. március °5-én 71. sz.) A ni. kir. Curia: A kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik. ! Indokok: Alperes azon kifogása, hogy a kereseti váltó a törI vényben előirt lényeges kelléket nélkülözvén, az elj. rend. 4. §-a