A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 34. szám - Az 1885-iki orsz. ügyvédértekezlet felirata a képviselőházhoz. 3. r.

275 is, hogy osztatlanul gyakorolja tagjai és jelöltjei felett a fegyelmi hatóságot, hogy őrködhessék saját becsülete felett s hatályosan felléphessen sértői ellen minden téren. Ki is van mondva a jelen törvényben is, hogy tagjai és jelöltjei felett a fegyelmi hatóságot gyakorolja. E helyett azonban ellenkezőleg áll a valóságban. A legfontosabb esetekben, pénz — iratvisszatartás — el nem számolás petéiben, a fegyelmi eljárás meg van osztva bíróság és kamara közt. Minek aztán az is következése, hogy hiába fordul a fél természetszerűleg a kamarához. Puszta illetékességi kérdések miatt egyik hatóságtól a másikhoz küldöztetik, mig a/.tán beleun, azon szomorú benyomással, hogy az ügyvédek nem akarják baját orvosolni. Sőt még az sem elég. Az ügyvéd hivatásánál fogva ellenőre a bírósági eljárás törvényességének, mégis a fegyelmi hatóság épen ott, hol saját ügyében bíráskodik s az ítéletet gyakran szenvedély sugallja, teljesen rá van bizva. Hány baj, hány kellemetlenség elhárittatnék, ha a kamara elnökének joga volna a felek s ügyvédek közti egyenetlenségeknél közbenjárni. De ma még az is ki van zárva s a fél nem sok bizalmat nyer, ha hiába fordul a kamara elnökéhez. Ugyanaz áll, midőn költségjegyzék feletti kérdéseknél eredménytelenül fordul a kamarához és mig a kamarában önként szakértő bíráját keresi, más fórumhoz utasittatik. Az ügyvéd pedig e más fórumnál legtöbbnyire anyagi lét feltételeiben támadtatik meg, midőn munkája becslésénél az illető biró gyakran saját fizetésének csekély voltára van tekintettel, holott az ügyvéd díjainak nagy részét sok esetben behajtani nem képes, holott továbbá az ügyvédnek sem biztosított keresete, sem magának, sem családjának nyugdíja nincs. Mindéhez még az is járul, hogy mig ott, a hol hatóságot gyakorol is a kamara, a kir. ügyész beavatkozási joga késlelteti az eljárást, csökkentve ez által annak hatályát. Ugyanezért kérnünk kell, hogy legyen valósággá, a mi nélkül az egész intézmény leglényegesebb kellékeit nélkülözi ; hogy ugyanis : a) A kamara hatásköre általában akkép állapitlasíék nieg, mint az jelenleg van, de ennek valósítása végett ne tartalmazzon az új rendtartás ezt megliiusitó intézkedéseket, mint p. o, jelenleg a fegyelmi hatóság részben való elvonása. Legyen a kamara önálló, független saját ügyeiben, léphessen fel közvetlenül is az ügyvédi tekintélyt sértők ellen, gyakorolhasson tagjai és jelöltjei felett hatályos felügyeletet s a fegyelmi hatóság részben véglegesen, részben elsöfokúlag kizárólag a kamarát illesse. b) A kamarai elnöknek joga legyen az ügyvédek és feleik közti egyenetf 'nségeket is kiegyenlíteni. 5. A jelenleg érvényben levő rendtartás elvonja a kamarától azt is, mi legtermészetesebb belügye. Az ügyvéd köteles szegényeket védeni, de hogy előállott e ily eset, a felett nincs joga dönteni. Miből aztán oly állapotok is következnek, hogy a bíróságok nem vizsgálván az ügyet, melyben szegényvédelmet rendelnek, az ügyvédek legtöbbnyire oly ügyek viselésére kényszeríttetnek, melyeknek vitelét különben tiltja a törvény, miből aztán számos huzavona és bonyodalom támad. A felmentés joga most is a kamaránál van s ha aztán, tekintettel a törvény tilalmára, fölmentetik az ügyvéd, az ódium mindig az ügyvédségre hárul. Kérnünk kell tehát az új rendtartásban oly intézkedést, hogy : A választmányt illesse a szegény-védelem megadása és a szegény-védö felmentése, a kinevezett szegény-védö pedig bélyeg- és illetékmentességgel birjon. 6. Az igazságszolgáltatás állami volta s a testülettől megkövetelhető hazafias kötelességen, másrészről a kamara hatósági természetén alapszik azon kérelmünk, hogy mondassék ki a törvényben : hogy a kamarák ügykezelési nyelve a magyar, levelezéseik pedig postabérmentesek. (Folyt, köv.) Ausztria és külföld. A büntetéspéiizek fölhasználását Ausztriában az igazságügyi minisztérium ismét egy újabb rendelettel szabályozta. Ausztriában ugyanis a behajtott büntetéspénzek egy része hasznavétlenül hever, a miniszter tehát elrendelte, hogy ilyenekre nézve a járásbirák az államügyész meghallgatásával határozzanak, természetesen a büntető eljárás 7. szakaszának korlátai között. Azon pénzek, a melyek a bíróság területén kellőleg nem használhatók föl, másik bíróságnak adandók át, a melyek saját pénzalapjukból az elbocsátott foglyokat nem bírják eléggé segíteni. — E rendelkezés alkalmából óhajtanunk kell, hogy a magyar bíróságoknál kiszabott, tényleg befolyt, fölhasznált és készletben levő büntetéspénzek mennyiségéről az igazságügyminiszter mihamar statisztikát bocsásson közre. A büntetéspénzek kérdése tudvalevőleg nálunk is meg van, még pedig égetőbb alakban mint Ausztriában. Bíróságainknál még a behajtás körüli illetékesség is naponkint vita tárgyát képezi s a jogászközönségre nézve nagy érdekkel birna, hogy ezen fontos ügybe legalább a közzétett számokon körösztül betekinthessen. Az eddig rendesen évek multával kiadott igazságügyi statisztikai évkönyvek a büntetéspénzekröl mit sem tartalmaztak s részletesebb számadás nem is igen került a nyilvánosság '•lé. Remélhetőleg a legközelebbi jövőben már ezen, 'rendkiviili tanulságos számadatokkal is találkozni fogunk. Sérelmek.* Mibe kerül egy aláirn> hitelesítései (Az igazságügyminiszter ur figyelmébe.) Tekintetes szerkesztő ur! Pattonyai ícsanádmegyei lakos j lévén, a napokban egy meghatalmazáson névaláírásomat kellett volna hitelesittetnem. Elmentem e célból a battonyai járásbírósághoz, miután nálunk nincs közjegyző. Nagy meglepetéssel értesültem azonban a járásbiró úrtól, hogy kérelmemnek eleget nem tehet, mert az igazságügyminiszter ur egy a mult hóban kelt rendeletével a battonyai járásbíróságot a névaláírások hitelesítésétől eltiltotta. Most mit tevő legyek ! A legnagyobb munkaidőben el kell utaznom a félnapi távolságra fekvő Makóra, vagy a valamivel : közelebb fekvő Pécskára, a hol közjegyzői székhely van, hogy a hitelesítést eszközölhessem. De az még sem volna oly nagy baj, ha csak magamnak I kellene mennem, de kell magammal két tanút is vinnem, a kik [ engem ismernek, mert ki tudja, találok-e Makón vagy Pécskán olyanokat? Es most az a kérdés még, hogy vájjon a közjegyző ismeri-e az én tanúimat, a kiket magammal viszek.-' Eltekintve tehát, hogy hárman kell hogy Makóra vagy Pécskára menjünk, hárman mulasztjuk el a legdrágább időt akkor, a midőn minden perez drága ; azon felül, akár vasúton, akár kocsin megyünk, az élelem és ellátással együtt 10—15 frtot kell kiadnom a közjegyzői díjakon kivül, mert csak nem kívánhatom, hogy tanúim, a kik elég nagy szívességet tesznek, hogy egy napot elfecsérelnek s velem jönnek, még sajátjokból költsenek is ? Azon kellemetlenséget nem is említem, hogy hány ismerősömnél kellett házalnom és könyörögnöm, hogy jöjjenek velem a közjegyzőhöz s egy cseppet sem vettem s vehetem rosz néven, ha nagyobbrészt megtagadták kérésem, mert magam tudom legjobban, hogy e nagy munkaidőben mily drága a gazda ideje. Mindezek után csak azon előterjesztésem volna a nagyin, igazságügyminiszter úrhoz, hogy felette lekötelezne bennünket, ha felvilágositana , hogy az igazságszolgáltatás melyik á g a s z e n v e d hátrányt az által, ha a battonyai járásbíróságnál a névaláírás hitelesítését, ugy mint ezideig, ugy ezentúl is eszközölnék, hogy a felek az általam fentebb előadott meghurczoltatás, kellemetlenségek és költekezésektől megkíméltetnének ? Tisztelettel Szabó Péter. f Cherny József egyetemi tanár temetése aug. 14-én ment végbe. Az elhunyt 23 évig töltötte be, mint nyilvános rendes tanár a budapesti egyetem kánonjogi tanszékét, melyen Kőnek Sándor halála óta egyedül ült. A fiatalabb nemzedék abban a szerencsés helyzetben volt, hogy Kőnek jó egyházi tankönyvét használhatta s Cherny alapos, mélyreható előadásából egészíthette ki kánonjogi ismereteit. Most, hogy Cherny is elköltözött, kétségkívül nagy hézag marad utánok, melynek kellő betöltése egyhamar alig remélhető, ámbár az egyházjogi kérdések napról-napra nagyobb erővel jelennek meg ismét hazánk életében. — Cherny 1812-ben született Szakolczán, jó módú polgári szüleiktől. 1828-ban tanárai buzdítására Pannonhalmán a benczések közé vétette föl magát, de mielőtt a fogadalmat letette volna, kilépett s Győrött a jogot elvégezvén, Pestre jött ügyvédi gyakorlatra. Majd nevelő, Szentes város jegyzője, később a temesvári ker. táblánál referens s ugyanott a püspöki liceum egyházjogi tanára lett. 1818 ban Kassán telepedett meg, mint gyakorló ügyvéd, 1860-ban az ottani jogi akadémiához neveztetett ki tanárul, 1862-ben a pozsonyi líceumhoz helyeztetett át, a következő évben pedig a budapesti egvetemhez jutott. A boldogult tanár irodalmi pályán csak szórvánvosan működött, de tanszékén sok érdemeket szerzett. Vegyesek. Köteles-e az ügyvéd a törvényszéki elnöknek köszönni \ Elvi jelentőségű kérdésben hozott közelebb a német felső fegyelmi bíróság Ítéletet. A kérdés az: vájjon az ügvvédnek kötelessége-e az elnöknek azon törvényszéknél, a melynél működik, köszönni ugy a törvényszék épületén belül, mint kívül ? A kérdés ugy került a fegyelmi bíróság elé, hogy két ügyvéd * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztéses.