A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 34. szám - Fenyitő zárlat

272 A JOG. az mondatott volna ki, hogy ezekben az esetekben nem a fentemiitett, az ideiglenes bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat, hanem más eljárás követtessék. Nem alaptalan tehát azon vélemény, mely szerint a fenyítő zárlatnak ideje Magyarországon már 1872-ik évi jan. 1-én lejárt: — de az a vélemény is bir némi jogosultsággal, mely szerint az 1715:7. t.-czikknek érvénye csak a magyar büntető törvénykönyvek életbelépésének napján szűnt meg, s ennél fogva a felségsértés eseteiben lett volna, 1880. évi szeptember 1-éig, a fenyitő zárlat elrendelésének helye. Egészen tarthatatlan azonban az a vélemény, mely szerint még most is helye volna a fenyitő zárlat elrendelésének: még pedig annál is inkább tarthatatlan, mert a törvényhozás factorai arról már is bölcsen gondoskodtak, hogy a vagyoni jogok, — akár büntetendő cselekmény által sértettek azok meg, akár más módon, — a biztosítás tekintetében sem maradjanak védetlenül; de másrészt arról is gondoskodtak, hogy azok a nagy veszélyek, sőt tetemes károsítások, melyek a zárlatnak könnyelmű elrendelése által okoztathatnának, kikerültessenek. Az 1881 :60-ik törvény ugyanis a vagyoni jogoknak biztosítását és érvényesítését egyátalában szabályozza, és intézkedik azon esetekről is, melyekben a jogsérelem büntetendő cselekmény által okoztatott. Büntetendő cselekményekből kifolyó némely esetekben megengedi ezen törvény úgy a biztosítási végrehajtást, valamint a zárlatot is, de azt kellő korlátok közé szoritja, és elrendelését, — nagyon helyesen, — nem a büntető, hanem a polgári bíróságra bízza, — arra a bíróságra t. i., a melynek hatásköréhez ezek az ügyek rend szerint tartoznak. Az emiitett törvény 227. §-a, a 228-ik §-nak második kikezdése, és a 235. §-nak második kikezdése szerint ugyanis, büntetendő cselekmények által okozott károsítások esetében, helye van a biztosítási végrehajtás elrendelésének akkor is, ha nem polgári úton kéretett a kárkövctelésnek megítélése, és ha nincsenek is meg az idézett törvény 223-ik g-ában előirt egyéb kellékek, de annak csak kivételes esetekben, t. i. akkor van helye, midőn a kincstár, a közalapok és alapítványok igazgatósága, a törvényhatóság vagy a község képviselősége kéri a biztositások elrendelését olyan követelésekre nézve, melyek a pénz- vagy vagyonkezeléssel megbízott hivatalnokok, tisztviselők, vagy előljárósági tagok ellen, a kezelésből eredtek; de ezen esetekben is, nem a büntető, hanem a polgári bíróság van feljogosítva a biztositásnak elrendelésére, és ennek a biztositásnak is csak azon feltétel alatt van hatálya és foganatja, ha vagy előzetesen) vagy legkésőbben a biztosítást rendelő végzés kézbesítésétől számított 30 napi zárhatáridő alatt, a biztosítást szenvedő hivatalnok, tisztviselő, vagy előljárósági tag ellen, a b ii ntető feljelentés megtétetett, mert különben, az elrendelt biztosítás a biztosítást szenvedő kérelmére, a biztosítást elrendelt polgári bíróság által feloldatnék. Ugyanazon törvény 237-ik §-ának c) pontja a 238-ik §-nak második kikezdése, a 239-ik §-nak első kikezdése, a 241. §., a 242-ik §-nak első kikezdése, és a 244. § nak második kikezdése szerint, abban az esetben, ha bizonyos meghatározott dolog vagy jog képezi a büntetendő cselekmény tárgyát, zárlatnak is helye van, de ennek elrendelésére is, nem a büntető, hanem a polgári bíróság van feljogosítva. Az úgynevezett fenyitő zárlatot tehát a büntető bíróság többé el nem rendelheti. Erre a büntető bíróságot az említett törvény 254-ik §-a sem jogosítja; mert a fenyitő zárlat fennálló törvényen nem alapúi, a fentidézett §-ban pedig határozottan az van kimondva, hogy csak a fennálló törvényekben előforduló, és más nemű zárlat (sequestrum) eseteiben tartandó meg a szokott eddigi eljárás. — Igazán, galambom ? S nem mondanád meg, hogyan s miképen ? — Csak egy szót kell irnom a b—i ügyészségnek, hogy a Bereghi Béla színész név alatt nem más lappang . . . — Hallgass, boldogtalan, még meghallaná valaki! •— szaki totta ijedten félbe a férj. — Senki sem hallhat. A szomszéd szobák még ma este mind üresek voltak és tudtommal az óta sem érkezett senki. Figyelmem a legnagyobb mértékben föl volt keltve. A b—i ügyészség az én ügyészségem volt. Ki lehetett az az ember, a ki annyira fél tőlem ? — Utóvégre mit is tettem, hogy annyira féljek a fölfedezéstől? — mondá oda át ijedtségéből magához térve a férfi. — Nem gyilkoltam, nem raboltam! — Csupán néhány váltót hamisítottál s megengedted, hogy feleségedet tiz évre Ítéljék azon gyanú miatt, hogy téged megölt. .. . E pillanatban világos volt előttem minden, a két hang, a beszélgetés: ezek oda át a meggyilkoltnak hitt Kálmán Béla és kedvese, a színésznő .... — A váltókat feleségem födözte és igy nem tarthatok a büntetéstől. A mi pedig az eltűnési komédiát illeti, ebben te vagy a bűnös. Te beszéltél rá. — Ugy van! Én beszéltelek rá! De mi okom lett volna azt a nőt kímélni, a ki a legnagyobb gyalázatot ejtette rajtam, melyet csak nőn elkövetni lehet. Nem bánom, akármi lesz is velem, de legalább megboszultam magamat. Itt a beszélgetés suttogásba csapott át. Valószínű, hogy a perlekedők kibékültek. Mondom, valószínű, mert bizonyosan nem tudom. Mikor más nap reggel meg akartam tenni a szükséges lépéseket, a könnyelmű pár már nem volt található. Talán neszét vették ittlétemnek. Nem tehettem magamnak semmi szemrehányást, mert utóvégre nem is lett volna jogom őket elfogatni. S ha akartam is volna ezt megcselekedni, éjfél után, egy kis faluban, alig találtam volna emberekre, a kik erre való jogomat elismerik. Megtettem, a mit tehettem. Perújítást kértein s oly tanúk vallomása alapján, a kik Kálmán Bélát azóta élve a színészekkel kóborolni látták, Kálmánné a férjgyilkosság vádja alól felmentetett. Hogy mi lett Kálmán Bélából és kedveséből, arra nézve nem adhatok fölvilágosítást. Soha sem hallottam többé hirüket, a köröző levél nem birta őket utóiérni. Eletük ezután oly kitépett lap volt, melyre a társadalom csak egy nagy kérdőjelet írhatott. — Nos, kedves férjein uram, - mondá diadalmas hangon a szép háziasszony, — fogja-e még azt állítani, hogy a férfiak kevésbé bűnösek szenvedélyükben, mint a nők? Az ön Kálmánja derék egy férfi ugyebár ? — Megfeledkezel kedvesem, hogy Kálmánt kedvese birta arra a gyáva tettre. () csak gyönge volt. — S tudod-e, mi az én végszavam ? — kérdé a házi asszony. — Szeretném hallani — egy nő végszavát! — Hiába gúnyolódok Férfi és nő egyaránt gonosz, ha go nosz szenvedély hajtja. De mig a nő gyengesége többnyire erény, addig a férfi többnyire csak akkor esik a bűnbe, mikor gyenge a nővel szemben.