A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 33. szám - Az 1885-iki orsz. ügyvédértekezlet felirata a képviselőházhoz. 2. r.

A JOG. vonatkozó cselekmény bűnös voltáról részletes és nézete szerint teljesen bizonyító adatok alapján győződött me?; minthogy ilyen feltétel mellett az inditványozási határidő merőben illuzóriuisa válnék, a mennyiben a kiindulásául szolsráló -tudomására jntás« megszűnne bizonyítható ténykörülmény lenni, hanem e helyett ugyanaz kizárólag az illető félnek felfogásától és ettől elválaszthatlanul egyéni akaratától függővé tétetik. Ezekhez képest a kérdéses tudomásvétel időpontjának csak azon nap tekinthető, melyen az indítványozásra jogosított oly tények és körülmények fennforgásáról értesült, melyekből azt, hogy a vonatkozó cselekmény a büntetőtörvénybe ütközik, alaposan következtethette. Nem állapítja meg a ravasz fondorlat fogalommeghatározását, ha valaki magát alaptalanul gyárosnak hirdeti, s ez uton megrendeléseket szerezve, vásárlott árukkal elégíti ki a megrendelőket. — Dolu8 chilis. A ki a fenebbi módon mástól pénzt szerez és a megrendelt árut át nem szolgáltatja, sikkasztást követ el. A megkárosítás fogalommeghatározása. A budapesti kir. törvényszék: (fogva levő) B. Zsigmond ellen a Sch. J. cannstadti cég kárára elkövetett, a btk. 379. §-ába ütköző és 380. §-a szerint minősülő csalás bűntette miatt a további eljárás megszüntettetik; B. Mátyás és ]. Lőrinc kárára elkövetett, a btk. 379. §-ába ütköző és 380. § a szerint minősülő két rendbeli csalás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik ; ellenben a K. Béla, valamint K. Oszkár kárára elkövetett, a btk. 379. §-ába ütköző és a btk. 380. §-a szerint minősülő két rendbeli csalás vétségében, nemkülönben F. Tamás kárára elkövetett, a btk. 355. §-ába ütköző és a btk. 356. §-a szerint minősülő sikkasztás vétségében mondatik ki vétkesnek és ezért a btk. 96., 383., 388., 358. és 15. §-ai alapján összbüutetéskép 8 havi fogházra, 100 frt pénzbüntetésre és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik, stb. Indokok : Sch. J. németországi cannstadti cég panaszolja, hogy 1882. év elején Cannstadtban egy L. Salamon nevű budapesti ügynök panaszosnál megjelenvén, előadta, hogy Magyarországon tojásvásárlást kedvező feltételek mellett lehet eszközölni s miután azt L. Salamon Budapestről irott levélben is erősítette, panaszos L. Salamont tojásbevásárlásra felhatalmazta. Ezek történte után panaszos bizonyos »B. & Comp.« cím alatt Budapesten állítólag létező kereskedőcégtől a feljelentésben B. alatt csatolt levelet vette, melyben ezen állítólagos cég, hivatkozással arra, hogy L. Salamon a tojásáru-rendelést reá ruházta és az áru azonnali és jó minöségbeni elküldését biztosította, ha panaszos neki 1350 márkát mint a szállítással összekötött költségek és díjak, valamint egyéb kiadások fedezésére szükségelt összeget elküldi. Panaszos bízva abban, hogy rendes kereskedői céggel van dolga, B. & Comp. cégnek nem 1350, hanem 1400 márkát küldött be, kérvén, hogy most már az árú azonnal elküldessék; midőn pedig az áru több nap múlva sem érkezett, panaszos táviratilag tett kérdést a késedelem oka felől, mire a feljelentéshez csatolt D. alatti táviratot és E. alatti levelet kapván, az áru megérkeztét bizton várta, azonban a várt áru helyett az F. a. levelet kapta, melyben a B. & Comp. cég azt tudatja, hogy most már az árut nemcsak hogy a megállapított árban nem szállíthatja, de azt csak a hátralevő vételár előleges beküldése mellett hajlandó útnak indítani. B. & Comp. cég ezen eljárásában panaszos most már visszaélést és csalást sejtvén, B. és Comp. cég hitelképessége iránt tudakozást intézett; erre a feljelentésben csatolt 1882. évi május 20-án kelt 77. alatti értesitvényt nyerte, melyből nyilvánvalóvá lett. hogy szédelgésnek, csalásnak esett áldozatul s ez által 1400 márka összeg erejéig megkárosittatott; Sch. J. cég ezután 1882. évi okt. 26-án megtette B. Zsigmond ellen a fenyítő feljelentést. K. Béla panaszolja, hogy ő K. Manó cipész G. Izidor nevű ügynökénél téli cipőt rendelt meg 9 frt értékben, s erre 1 frt előleget is adott. Rövid idő múlva a postán egy K. M. pecséttel ellátott szállítólevelet kapott, melyre 8 frt utánvét volt, azon hitben tehát, hogy ezen szállítólevél az általa megrendelt cipőkről szól, a küldeményt kiváltotta, midőn azonban a csomagot kibontotta, észrevette, hogy abban két festett ruhafogas van, melyet bizonyos B. Zsigmond küldött számára ; minthogy pedig ily fogasokat soha meg nem rendelt és azok csak igen csekély értékkel birnak, B. Zsigmond ellen csalás vétsége miatt panaszt emelt: B. Zsigmond a vizsgálat során és a végtárgyalás folyamán beismerte, hogy a fogasokat K. Bélának ö küldötte. B. Mátyás és F. Lőrinc kereskedők panaszolják, hogy B. Zsigmond számukra is küldött 8—8 frt utánvét mellett festett fogasokat, a nélkül, hogy ők ezen fogasokat megrendelték volna, és hogv megrendelt küldeményt Budapestről várták volna. Beismeri vádlott, hogy a' B. & Comp. cég nevében a lapokban közzétett hirdetések alapján F. Tamásnak egy 18 45. évi 1908. sz. badeni nagyhercegségi sorsjegy-Ígérvényt, illetve egy részletj jegyet adott el, melynek alapján panaszos a sorsjegy \ j0 részér.a tulajdonjogot megszerezte és ezért vádlottnak 30 márkát fizetett, vádlott azonban sem a sorsjegyet át nem adta, sem pedig az I általa befizetett 30 márkát vissza nem szolgáltatta. K. Oszkár panaszolja, hogy B. által az Internationales Jourj nálban közzétett hirdetés és vádlott által neki küldött, •/• leengedésekkel kecsegtető árjegyzék alapján egy pár cipőt rendelt éfl I 1884. aug. 22-én küldött B.-nak 11 márka és 2 pfeninget, de vádlott neki sem árut nem küldött, sem pedig a pénzét vissza nem szolgáltatta ; vádlott ezen cselekményt beismeri. Ezen tényállás mellett vádlott ellen a btk. 379. §-ába ütköző és 380. §-a szerint minősülő csalás büntette miatt a további eljárás megszüntetni kellett azért, mert Sch. J. cég a napló 21. sz. mellett levő, 31,451. sz. feljelentéshez H. alatt csatolt, s 1882. évi ! május 20-án kelt értesítés szerint már 1882. évi május hóban tudo I mással birt arról, hogy B. Zsigmond által megcsalatott és ennek I dacára B. Zsigmond ellen a fenyítő feljelentést csak 1882. évi j október 26-án, tehát a Btk. 112. §-ában előirt 3 havi határidő lefolyása, illetve panaszjogának elenyészése után tette meg; minélfogva vádlott ellen ez ír • \ ba - L<: ábbi eljárást a Btk. 112. §-a alapján megszüntetni kellett Felmentendő volt vádlott a B. Mátyás és J. Lőrinc kárára elkövetett, a Btk. 379. §-ába ütköző és 380. §-a szerint minősülő két rendbeli csalás vétségének vádja és következményeinek terhe alul azért, mert sem B. 5íátyás, sem pedig J. Lőrinc 188J. évi dec. havában Budapestről árut nem rendeltek, innen postaküldeményt nem vártak és mert módjukban volt a küldeményt el- vagy el nem fogadni; a mennyiben a postahivatalnál igen könnyen győződhettek volna meg arról, hogy itt vádlott részéről egy fogással állnak szemben, mely elől, ha saját ügveikben csak közönséges figyelemmel járnak el. könnyen menekülhettek volna és igy vádlottnak ezen cselekményeiben ravasz fondorlatot megállapítani nem lehetett, annyival is inkább, mert vádlott fogasokat, tehát nem értéktelen tárgyakat küldött panaszosoknak. Vétkesnek volt vádlott kimondandó K. Béla kárára elkövetett, a Btk. 379. ij-ába ütköző és 380. §-a szerint minősülő csalás j vétségében azért, mert vádlott maga beismerte, hogy K. Bélának K. M. pecséttel ellátott szállítólevéllel 8 frt utánvét mellett fogasokat, illetve oly tárgyakat küldött, melyeket K. Béla meg nem i rendelt és panaszosnak ez által 8 frt erejéig kárt okozott; vádlottS nak azon védekezését, hogy az általa küldött fogasokat K. Béla számára nála egy Rosenfeld vagy Rosenbaum nevű ügynök rendelte volna, tekintve, hogy vádlott ezen állítását legkisebb adattal sem képes támogatni és tekintve azon körülményt, hogy ez ügyI nök feltalálható nem volt. tekintetbe venni nem lehetett; mert vádlott beismerésével K. Béla, K. Manó és K. Mór eskü alatti vallomásával beigazoltnak vétetett azon körülmény, hogy vádlott ravasz fondorlatának keresztülvitele céljából elkérte K. Mór pecsétjét, miután K. Manó üzletében, a hová vádlott járatos volt és naponkint megfordult, kileste azt, hogy K. Béla K. Manónál 9 frt értékű cipőt rendelt és a cipőre 1 frt előleget is adott: az elkért pecsét segélyével pecsételte be a fogasokat tartalmazó K. Béla által kiváltott küldeményt és így K. Bélát ravasz fondorlatával tévedésbe ejtvén, panaszosnak ez által 8 frt ól krajcár ! kárt okozott. Bűnösnek volt vádlott kimondandó a F. Tamás kárára elkövetett s a Btk. 355. §-ába ütköző és 356. §-a szerint minősülő sikkasztás vétségében azért, mert maga beismerte, hogy F. Tamás nak egy 1845. évi 1908. sz. badeni nagyhercegségi sorsjegv-igérvényt adott el 30 márkáért, mely Ígérvény alapján panaszos a j sorsjegy • 20 részére a tulajdonjogot megszerezte ; beismeri vádlott azt is, hogy ezen sorsjegyet eladta, még pedig F. Tamás tudta és beleegyezése nélkül; sikkasztásnak volt minősítendő vádlottnak j ezen cselekménye azért, mert a panaszos a részletek lefizetésével a sorsjegy 1 20 részére a tulajdonjogot megszerezte, dacára annak, j hogy a sorsjegy vádlott birtokában maradt; vádlott a 30 márka I átvétele után a sorsjegy 1 20 részére csupán mint a sértett fél meg- bízottja volt tekintendő, a kinél a kérdéses sorsjegy 1 eo r i letétben van, ha tehát a sorsjegyet a sértett fél tudta és bele-