A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 33. szám - Miképen értelmezendő a keresk. törvény 20. szakasza?

A JOG. 263 folytán az átvevő és a hitelezők közt jogviszony támad ' és igy véleménye szerint természetesen kár volt ez iránt még külön törvényszakaszt alkotni. De kár, hogy dr. Győri ur meg nem nevezte azon módot, melynek folytán ezen jogviszony támadt és minő jogviszony az, mely a h i t e 1 e z ő és az átvevő, egy az átvevő és az átadó közt kötött szerződésből támadt. Pedig épen ezek a kérdések azok, melyeket a keresk. törv. megoldani akart. A kérdések ugyanis, melyeket a törvényhozó megoldani akart, egyszerűen azok : vájjon az átadó és az átvevő egy harmadik, t. i a hitelező javára kötött szerződésből keletkezik-e harmadiknak kereseti jog vagy nem ? A harmadik javára kötött szerződések érvényessége s hatálya forgott szóban: a kérdés volt; vájjon az X. és Y. közt Z. javára kötött szerződésből származik-e Z-nek kereseti joga? Es ha származik, mikor keletkezik? Messzire vezetne, ha a harmadik javára kötött szerződések egész tanát itt fejtegetésünk tárgyává tenném és fejtegetni akarnám, mennyire leltek azon kérdések mind, melyek e körül felmerülhetnek megoldva; a t. szerkesztő urak engedelmével fenntartom magamnak e tárgyat más alkalomra és felemlítem itt csak azt, hogy épen azon elv, melyet dr. Győri ur fejtegetésének alapjául teszi, hogy t. i. a két szerződő fél között létrejött szerződésből a harmadik javára jogviszony keletkezik, épen vita tárgyát képezi és vita tárgyát képezi az is, vájjon e jogviszony, ha keletkezik, mily időponttal veszi kezdetét és igy tehát nem volt épen felesleges munka, midőn magánjogi törvénykönyvünk nem lévén, ezen kérdéseket a keresk. törv. 20. §-ában az üzlet átruházásánál átvállalt kötelezettségekre nézve megoldotta. Kimondja pedig a keresk. törv. ezen szakasza: 1- ör. Az üzlet átadója és az üzlet átvevője között harmadik, t. i. a hitelezők javára kötött szerződésből a hitelezőnek kereseti joga van. Ezen kereseti jog a hitelezőt tehát törvénynél fogva illeti meg, miután rendszerint két fél között létrejött szerződésből csak a két szerződő felek között szármázik jogviszony és rendszerint csak az átadót illetné meg, az átvevő ellen kereseti jog arra, hogy a hitelezőket elégítse ki. 2- or. Ki lett mondva, hogy a hitelezőnek ezen kereseti joga keletkezik a szerződés megkötésével. A törvény ugyanis kimondván, hogy a hitelezőket az átvállalt kötelezettségek tekintetében a kereseti jog illeti meg, a kereseti jog megszülemlését az átvállalásban találja és igy nem szükséges, miszerint a hitelezők — hogy kereseti joguk keletkezzék — az egyik vagy másik szerződő fél által az átvállalásról értesíttessenek, hanem megvan a kereseti joguk — megint ex lege — mihelyt az átvállalás megtörtént. A két szerződő fél e szerint, még a hitelezők értesítése előtt sincsen jogosítva többé a szerződéstől elállani, az átadó nincsen jogosítva még a hitelezők értesítése előtt sem az átvevőt kötelezettsége alól felmenteni, mert a hitelezőknek adott kereseti jog a szerződés megkötésével már is keletkezett és ezen kereseti jog felett az átadónak később rendelkezni jogában nincsen. Ezen és tisztán ezen kérdéseket akarta a törvényhozó a keresk. törv. 20. §-ában megoldani és csak ezen kérdéseket oldotta is meg. Ha pedig a tőrvény ezen indokát és intentióját tartjuk szem előtt, jogi képtelenség állítani, hogy a hitelezőnek joga legyen többet és mást követelni, mintsem az üzlet átvevője teljesíteni magát kötelezte, mert mi oknál fogva illeti meg a hitelezőt az átvevő ellen a kereseti jog? Azon oknál fogva, mert az üzlet átadója átvevője az ő javára szerződést kötöttek és mert a kereseti jogot illetőleg, ugy tekinti, mintha és annak a tőrvény maii azt kötötte volna, azaz neki ezen szerződésből kereseti jogot adott. A hitelező joga tehát azon szerződésen alapszik, melyet a két szerződő fél az ő javára kötött és most joga legyen többet követelni, mintsem a két szerződő fél javára kikötött — ezt felfogni sem tudom. De továbbá, törvényünk szerint immár biztos, hogy a 20. §. esetében a harmadik javára kötött szerződésnél, a harmadiknak ép annyi joga van, mint azon szerződő félnek, a ki szerződött, t. i. megilleti őt a kereseti jog, de hogy a harmadiknak, kinek javára szerződés köttetett, többre legyen kereseti joga, mintsem esetleg a szerződő fél maga is birna, hogy ha a harmadiknak e kereseti jogot meg nem adtuk volna, ezt állítani sem szabad; pedig remélem, hogy dr. Győri ur is elismerni fogja, miszerint az üzlet átadója csak akkor és csak azon időpontban követelhetné a hitelezők kielégítését, a mely időpontban a fizetést teljesíteni az átvevő magát kötelezte; quo jure követelhesse most a hitelező a fizetést előbb? De igaz, ott van a salus rei publicae, a kereskedelmi a házi orvos attól tartott, hogy komoly baj lesz e fékevesztett fájdalom következménye. Mindent megkisérlettek már, hogy a nőt magához térítsék, de eddig az orvosi segély sikertelennek bizonyult. Nem vesztegettem az időt hiábavaló vigasztalással, hanem átsiettem a hálószobába. A halott még mindig az ágyon feküdt. Előtte az éjjeli szekrénykén egy pohár állott, mely félig ki volt ürítve. A pohár alatt, ugy hogy ez által az éjjeli szekrény márványlapjához szoríttatott, egy papírlap hevert. A velem jött törvényszéki orvos kezébe vette a poharat s egyetlen tekintetet vetett annak tartalmára. Aztán suttogó hangon mondá hozzám : — Strichnin.' Megvizsgálta a halottat. Nézete szerint a halál már legalább is liat óra előtt következett be, rövid tusa után. A bevett adag méreg elég erős volt arra, hogy rögtöni halált idézzen elő. Mi lehetett e szörnyű tett indoka ? Talán fölvilágosítást ad az a kis papírlapocska, melyet eddig el sem olvastam .J Közelebb szemügyre vettem. Négyszögletes papírdarab volt, körülbelül kétszer olyan nagy, mint a tenyerem és a szélein tentafoltokkul tarkítva. Első gondolatom az volt: »Eurcsa, hogy egy iró házában nem akadt jobb darabka papir, a melyre végső akaratát ráírhatta volna !« De aztán elűztem magamtól ezt a gondolatot, mint frivolt és a komoly helyzethez nem illőt. Olvasni kezdtem a lap tartalmát. Ez következőleg hangzott: »Meguntam az életet, mert fenékig ürítettem már minden kéjét és gyönyörét. Nem nyújt már semmi élvet és kábult fejem, üres szivem nem tud többé semmiért sem lelkesedni. Elvetem magamtól a terhet s menekülök a nagy semmibe. Én . . .« Ez az utolsó »én« szó ki volt törölve s rajta túl semmi sem következett. A papir széle éles ollóval volt elmetszve s ugy látszott, mintha a sorok irója rest lett volna a papirt megfordítani, hogy a túlsó oldalon folytassa. — Bolondos nép ez az iró nép, —gondoltam magamban.— miket nem beszél az össze vissza! Minden sor egy pbrásis! Mintha csak színdarabból idézne ! Ez az utolsó gondolat, nem tudom miért, megdöbbentett. Átmentem a másik szobába, a hol a kétségbeesett özvegyet végre sikerült Iecsilapitani. Az orvos eret vágott rajta és a szobaleány épen ollóval metszette a kötéshez szükséges vászondarabot. Szemem véletlenül az ollóra tévedt. Ott, a hol a két szárnya a csuklóban egyesül, valami fehéret vettem észre. Talán cérnaszál ? De nem! Ennek nagyon széles. Önkénytelenül kivettem az ollót a cseléd kezéből és leszedtem róla azt a fehéret. Vékony papirka volt, nem szélesebb a nagyobb egy félkrajcár felénél. Valami rá volt »K á r o 1 y : (olvas)« Sem több, sem kevesebb. A »Károlv« ufánál és nem /a. Elolvastam: aláhúzva epeu ugy, mint a szinmüirók szokták, mikor a szereplök neveit ki akarják emelni. S e pillanatban eszembe jutott a papírlap, melyet kezemben tartottam. Oda illesztém felső végéhez az apró szeletkét, melyet az imént vettem le az ollóról . . . . . . T ö k é 1 e t e s e n o d a i 11 e 11.