A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 5. szám - A végrendeletek egyik neméről

A JOG. A ki Báhr idézett értekezését csak kissé tüzetesen elolvasta, látni fogja, hogy ö a francia eljárást nem tartja a követendő mintának, öt nem lelkesitik az »einstudirte Reden der Advokaten,« a melyek »das Gericht oft über das Thatsáchliche des Falles sehr im Dunkeln liessen.« Báhr általában több tekintetben előnyt ad a birói előadásnak az ügyvédi előadás felett (391. és köv. 1.) és legjobbnak tartja, ha a periratokban foglaltak nyilvános birói előadásához a felek, illetőleg ügyvédek szóbeli előterjesztései csatlakoznak. E berendezés előnyét különösen a következő, a frankomanok által nagyon megfontolandó szavai jellemzik: »Ein Unterschied (t. i. a birói és ügyvédi előadás között) liegt jedoeh darin, dass bei einem unzureichenden Richtervortrage die sich anschliessenden Vortráge der Anwálte stets ergánzend eintreten können; wáhrend der unzureichende Anwaltsvortrag durch nichts ergánzt wird, es sei denn durch einen sich der Sache annehmenden Referentenvortrag hinter den Coulissen«. Szóval Báhr az úgynevezett altpreussisches Verfahren-t tartja egy, »im grossen Ganzén gut geordnetes Verfahren«-nek és ezen irányban akarna a német bir. perrendet, néhány, aránylag kevés rendelkezéssel javítani. Egyébiránt azon irányban, hogy az előkészítő iratok kiélégitően szerkesztessenek, már a német bir. perrend is tartalmaz bizonyos kényszert és azok Németországban, Báhr tanúságai szerint is sok helyen tényleg kielégitöleg szerkesztetnek. Hogy a javaslat e részben még tovább megy, ez persze elkerülte Nagy D. ur figyelmét. Midőn a javaslat megengedi, hogy a szóbeli tárgyaláson konstatáltassék, miszerint az előkészítő iratokban foglaltak a szóbeli tárgyaláson is elő lettek adva (318. §.), egy erős motívumot szolgáltat az ügyvédeknek arra, hogy előkészítő irataikat tüzetesen szerkeszszék. Hiszen az ügyvédek tudják, hogy ezen iratok az iránt is biztosítják őket, hogy a bíróság nem fog hamis tényállás alapján Ítélni, hogy minden, a mit szóval előadtak, birói figyelembe fog vétetni. Az előkészítő iratok tüzetes szerkesztésére ösztönzi az ügyvédeket a jav. 411. §-a is, a mely kimondja, hogy a meg nem jelenő ellenfél részéről valamely ténvállitásra, bizonyító eszközre vagy eskükinálásra vonatkozó nyilatkozat elmulasztottnak csak akkor tekinthető, ha az előadás a távollevő féllel kellően közöltetett. Mellesleg a n. bir. prts szerint e kényszer csak a kereset kellő szerkesztésére terjed ki. Hogyne; kerülte volna el mindez Xagy D. ur, figyelmét, mikor egész kontumacionalis rendszerem, a mely egészen más, mint a n. bir. perrendé, szintén elkerülte Xagy D. ur figyelmét, a ki azt mondja rólam, hogy a tulajdonképeni eljárásnál a vitás jogviszonyok tárgyalásánál feltétlen odaadással követem a német szóbeli eljárást minden intézkedésében. Azt sem akarja D. N. ur figyelembe venni, hogy én caesurámraal azt az okot, a mely miatt — Bahr szerint is — az első tárgyalás a n. bir. perrend eljárásában kellő előkészület hiánya miatt elhalasztatik, elkerülöm. Az, hogy a fél az ügyvédet csak az érdemleges tárgyalást kevéssel megelőzőleg keresse fel, az én javaslatom szerint nem fordulhat elő. Azt pedig, hogy a szóbeli tárgyalás a bizonyítás felvétel okából elhalasztassék és hogy igy annak legalább részben ismétlése szükségessé válhassék, egy szóbeli eljárás sem kerülheti el. Különben Emmer tanúsága szerint egy francia perben a szóbeli tárgyalás más okokból is igen el szokott apróztatni. Hanem hagyjuk ezeket. Nincs kedvem valakivel tovább vitatkozni, a ki nem a tények után alkotja nézeteit, hanem nézetei után csinálja a tényeket. Ezért, midőn kijelentem, hogy N. D. ur egyetlen egy támadásának jogosultságát sem ismerhetem be, még csak egyet akarok megemlíteni, hogy N. D. ur szellemességével is megismerkedjünk. N. D. urnák nagy kifogása van a javaslat rendszere ellen is. Hogy a. rendszert ő nem tartja áttekinthetőnek, ez mindenesetre nem szükségkép az én hibám. Ugyanezen szaklap mult évi 36. számában javaslatom előzetes ismertetője azt jegyzi meg javaslatomról, hogy abban minden intézkedés szigorúan oda van helyezve, a hova a tárgyi összetartozóság neki a helyet kijelöli, »mi által az egész felette áttekinthető képet nyújt.« Az ellen a tanítás ellen azonban, melyet Nagy D. ur az »általános« rész feladatáról ad, kénytelen vagyok protestálni. Nagy kár volna, ha ennek követője akadna. Azt irja ugyanis N. D. ur, hogy a codexnél »nagyon meg kell gondolni, hogy mely rendelkezéseket foglaljunk össze az »általános« cím alatt« (ez ellen semmi kifogásom), »mert ennek a megjelölésnek kell, hogy meg legyen a maga értelme, azaz annak az eljárás bármely neménél és stádiumában alkalmazást kell nyernie.« Mily absurditásnak kell ezek szerint N. D. ur előtt feltűnni, ha a büntető törvény pl. a halálbüntetés végrehajtásáról az általános részben szól, hisz nem minden bűnöst végeznek ki ? Vagy ha ugyanott szól a kísérletről, részességről, a bűnhalmazatról, a jogos védelemről stb. stb. Vagy ha a magán jogi törvénykönyv tervezete az általános részben szól a holtan szülöttekről, a holtnak vélelmezésről, a jogi személyekről stb. \ agy ha a kereskedelmi törvény a kereskedelmi ügyleteket tárgyazó általános határozatok között, pl. a kötbérről, foglalóról, a bánatpénzről, késedelmi kamatokról stb. stb. intézkedik. És ily siralmas felfogás alapján azután Nagy D. urnák még kedve van élcelődni, mondván: »Az általános részben tárgyalja továbbá Plósz még a szegénységi jogot is, a mi tudvalevőleg épen a legkivételesebb jogok egyike és a pénzügyminiszter is bizonyosan protestálni fog szerző túlságos általánosítási törekvést; ellen.« Látszik, hogy N. D. ur nem hiába járt Franciaországban. Az igazmondáson felül elsajátította a francia ügyvédek szellemességét is. A végrendeletek egyik neméről. Irta: SIMON ENDRE, lőcsei kir. törvényszéki biró. Az igazságszolgáltatás terén a mult évben történtekről gondolkozva, hirtelen azon óhajom támadt, mily érdekes és tanulságos lenne a jogérvényes ítéletet nyert perfeleknek a per eldöntésére befolyt tényezők felöli véleménynyilvánításukat ugy inkognitó kihallgatni? Ennek valósulhatlanságát belátva, azon kérdést vetettem fel magamnak : vájjon melyik p e r n e m az, a melyben hozott Ítéletek legtöbb elégedetlenséget okoznak? és a perlekedők melyik osztályánál mutatkozik ezen elégedetlenség? s midőn e kérdéseket magamnak megfejtettem, fürkésztem az okokat és azok forrásait s a kifakadások jogosultságát. A tekintetes szerkesztőség engedelmével e téren elmondom, miként fejtettem meg magamnak kérdéseimet. Tapasztalatom szerint a volt úrbéres osztálybeliek azok, a kik az örökösödési és kivált a végrendelet érvénytelenitése iránti perekben hozott Ítéleteket bizalmatlansággal fogadják. Tudok eseteket, midőn a pernyertes fél is olyformán nyilatkozott: megnyertem a pert, de ezt csak ügyvédem ügyességének s kivált annak köszönhetem, hogy a bírákkal jó barátságban van; beismerem magam is, hogy követelésem nem volt egészen törvényes, kevesebbel is megelégedtem volna egyezség utján, mint a mennyit a peirel nyertem, de a fiskális ur nem engedte az egyezségkötést, de hiszen a perköltség a többletet ugy is felemésztette. Az ilyféle felfogásnak, okoskodásnak tapasztalatom szerint föoka az, hogy a földmívelö néposztály alsó rétegeiben ma is sok vidéken meg van azon téves felfogás, miszerint a leányok az ingatlanban nem bírnak örökösödési joggal. Az ellenkező véleményt még ha előnyökre szolgál is, bizalmatlansággal fogadják. Az ily hibás véleménynyel eltelt szülék, hogy leánygyermekeiknek örökösödését lehetlenitsék, vagy életükben átruházzák az ingatlan tulajdonát a fiakra, vagy végrendelet által igyekeznek azokat kizárni az örökségből. Az ily okiratokat rendesen vagy az iskolatanítók, vagy a körjegyzők készítik, a kik egy pár csattanós és érzelgős kifejezést beszőve az okiratba, megnyugtatják a feleket az okirat törvényessége s megtámadhatlansága iránt; a község lakosainak túlnyomó része helyesléssel fogadja az intézkedést s azt törvényesnek is tartja. Ha aztán élők közötti szerződések némelyikét megtámadja az érdekeiben sértett fél s például az örökségből kizártat legalább a köteles részhez juttatja a bírósági Ítélet, azt még csak könynyebben nézi törvényes intézkedésnek, mert végre is többet örö'klött a fiúgyermek, de ha a végrendelet külkellékek hiánya miatt érvénytelenittetik s bekövetkezik az egyenlő aránybani osztály, ezen eredményt már az ügyvéd ügyességének, de kivált annak a birósággali pajtáskodásának tulajdonítja. Ezen felfogást támogatják azon tények, hogy hiszen a végrendelkezésnél öten hatan, azok között a községi elöljáróság is jelen voltak, hallották a végrendelkező akaratát, azt a jegyző, vagy tanitó helyesen foglalta Írásba, de sőt a végrendeleti tanukat a járásbiró ki is hallgatta, azok a végrendelet tartalmát esküvel is megerősítették és azt mégis semmisnek Ítélte a bíróság. Ekkor következnek a bíróság elleni bizalmatlanság okainak fürkészetei, azok magyarázata, végre a különböző kifakadások, helytelen vélemények, melyeket nincs a ki eloszlasson, mert hiszen a tanitó, jegyző, körömszakadásig vitatja, hogy ő jól és helyesen megírta az okiratot. Azért