A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 30. szám - Birtokrendezés és tagositás

A JOG. 241 ebből következik, miszerint a baleset színterét képezett vaspálya s vállalat minden más — a törvényben kivételkép fel nem sorolt — esetben kártérítési kötelezettséggel tartozik, mihelyt valaki a vaspálya-üzemnél »é letét veszti vagy testi sértést szenved" és ez által az illetőre vagy örököseire kár háramlik. A balesetnek véletlenség (blosser Zufall) általi okozása ezek szerint egymagában kifogásul nem szolgálhat arra, hogy valaki követelésétől elessék. Eme felfogásnak hive a többek közt Dr. B1 u m János is, ki ezen kérdésre vonatkozólag a fentebb már idézett közleményében behatóan nyilatkozik. 7 Hasonló interpretatio nyilvánul az ugyancsak dr. Blum által is közzétett Reichsgericht 1879. Ann. I. 193. sz. a. hozott — alább sor alatt közölt — határozatában is. 8 A törvény tehát csak is három ténykörülményt ismer el olyanul, mely döntő súlylyal bir, u. m. először azon — a vaspálya által beigazolandó — ténykörülményt, hogy a testi sértést elhárithatlan esemény (vis major), vagy pedig, ha egy harmadik személynek elhárithatlan cselekménye, melyet a vaspálya-társaság megakadályozni képes nem volt -- avagy végül, ha a meghaltnak illetve sérültnek saját hibája okozta a balesetet. 2. A kártérítési kötelezettség alóli mentség első esete gyanánt tehát a törvény azon esetet emliti, midőn a katastrophát elhárithatlan esemény idézi elő. Miért is a baleset elhárítására fordított netáni közönséges szorgalom önmagában nem elégséges; hanem a kitelhető legnagyobb óvatosság és erőkifejtés Szükségeltetik ahhoz, hogy az illető vállalat a vis m a j o r-ral védekezhessék.9 Megjegyzendő azonban miszerint a vaspálya vállalat részéről nem elég annak kimutatása, miszerint a katastropha közeledtekor annak elhárítására minden lehetőt megtett; hanem egyúttal azt is tartozik igazolni, hogy a vállalat egyáltalán mindazon praeventiv rendszabályokat és előkészületeket megtette, melyek az ily balesetek megelőzésére szolgálnak, de a balesetet mindennek daczára absolute lehetetlen volt megakadályozni. Ily értelemben értelmezte a már fentebb idézett — Dr. Blum által közölt — némethoni Reichsgericht az 1879. évi (Ann. I. 193. szám alatt) hozott legfőbb fokú bírósági határozatában az elhárithatlan esemény fogalmát.10 A mi pedig a további kifogásul szolgálható körülményt illeti, l. i. hogy ab a 1 e s e t e t egy harmadik személy elhárithatlan cselekménye okozta : ezen eset voltakép a vis major ral lényegben ugyanaz lévén, külön magyarázatot nem igényel; a minthogy a német birodalmi »Haftpílichtgt setz« arról egyáltalán külön említést nem is tesz. Mindaz tehát, a mi a vis major fogalmának meghatározása végett elmondatott, a jelen esetre is alkalmazható. ?: -Li 7 »Es ist völlig gleichgiltig, ob der Unfall durch die Gefahrlichkeit des Eisenbahnbetriebes an sich, oder ob diese Gefahrlichkeit unter Hinzutritt der Verschuldung eines Bahnangestellten, oder selbst durch b 1 o s s e n Zufall beigefiihrt wurde; die Bahn haftet eben für alle U n f a 11 e, welche sich bei ihrem Betrieb ereignen; ausgenommen sind alléin solche Unfálle, die durch h ö h e r e G e w a 1 t, oder eigenes Verschulden des Getödteten oder Verletzten verursacht sind; diese Ausnahmsfalle hat aber die Bahn zu beweisen. stb.« 8 »Höhere Gewalt bezeichnet im Unterschied von Zufall (für welchen übrigens die Eisenbahn gleichfalls haftbar ist). stb.« 9 A fentebb már idézett 12,921/18S2. sz. a. hozott ítéletével az austriai *Oberster Gerichtshof« ezen kérdésre nézve kimondotta, miszerint a hófúvás vis major-t nem képez. 10 Die höhere Gewalt bezeichnet stb. ein ausseres, durch elementare Naturkrafte, die schadigende Wirkung von Natureréignissen, oder durch Menschenkrafte, die Handlungen dritter Personen herbeigeführtes Ereigniss, welches den Unfall verursacht hat, und dessen schadigende Wirkung nach der allgemeinen Verkehrsanschauung, durch geeignete Vorkehrungen zu vermeiden unmöglich ist; die Unmöglichkeit der Abwendung des Unfalls muss eine objective sein, eine bloss subjective — in der l'crson des BetriebsunternehmerS liegende — Unmöglichkeit, lauft auf einen Zufall, einen Casus hinaus, und befreit den Betriebsunternehmer nicht von seiner Haftsverbindlichkeit. Gesetzt auch, dass der Unfall selbst weder durch Vorsichtsmassregeln, welche nach den Allgemeinen Verkehrsanschauungen ín Bezúg auf die Ueberwachung des Bahntractes, noch durch die Thatigkeit des den betreffenden Pferdebahnwagen begleitenden Beamten bei Anwendung aller Diligenz hatte abgewendet werden können, so würde dies doch nur die subjective Unmöglichkeit der Abwendung des Unfalles, nicht aber die Assistenz einer höheren Gewalt, eines ausseren Ereignisses, welches unabwendbar den Unfall veranlasst hat, darthun. ( Birtokrendezés és tagosítás. Irta : Dr. PODHORÁNYI GYULA, rózsahegyi kir. törvényszéki bíró. »A tagositási eljárást reformálni kelU dm alatt megjehnt cikk (a »Jog« 9. sz. ugy látszik nem tévesztette el a maga célját. , A felvetett kérdés közérdeklődést keltett, a minek tanúsága az: hogy e cikkben kifejezésre jutott alapeszme nem hangzott el I s már eddig is egy pár felszólalást vont maga után. Az eszmecsere megindult, a szerénven felvetett kérdésnek megfelelő külső effektus célzata nélkül s ugy hiszem megmarad s folytattatni fog azon szük mederben, mely a hullámverést a priori j zárja ki. Kétségkívül igen örvendetes jelenség, hogy a birtokrende zési és tagositási ügyeket tárgyazó eljárás elhagyatott mezeje élénkülni kezd, a mint másrészről tagadni nem lehet, hogy a törvénykezés eme ága az ország erdélyi részeiben nagyobb arányokat ölt magára s ugyanez oknál fogva nemzetgazdászati szem pontból is fontossággal bir. A most jelzett cikkre nekem is volt alkalmam e becses szaklap 16. számában reflektálni. A felvetett kérdésre vonatkozólag elfoglalt álláspontom ismeretes. A törvénykezés minden ága sok kérdést ölel fel s a dolog természetéből folyik, hogy igen gyakran még a legegyszerűbb kérdésekben is nyilvánulhatnak ellentétes nézetek, a melyekéi összeegyeztetni, lehetőleg kiegyenlíteni, a nézpontokat több oldalról megvilágítani a jogfejlődés érdekében áll. Az adott jelen esetben az egyik a tagosítást vezető személyekben véli feltalálhatni a létező bajok, a hosszadalmas s a jogérvényesítést megakadályozó eljárás kútforrását. Nincs szándékom, de nem is tartom magamat illetékesnek s hivatottnak »quasi Cicero pro domo Sua«-ként különösen az utóbbi felfogást képviselő nézet ellen sikra szállani s a megtámadott birói kar védelmére kelni. Hozzá vagyok szokva a vélemények tisztességét feltételezni s mindenkinek meggyőződését tiszteletben tartani. De megjegyzés nélkül még sem hagyhatom, hogy H i m ff y József ügyvéd urnák a »Jog« 19. számában megjelent »Birtokrendezés és tagositás« című cikkében kifejezésre juttatott azon nézete, mely szerint a "birtokrendezési és tagositási ügyekben a hosszadalmasság nem a becslésben és nem az eljárás lassúságában, mint inkább az eljáró birák szőrszálhasogatásaiban és gyakorlatlanságaiban rejlik«, egész általánosságban a nyilvánosság előtt kimondva, olynemü vádat involvál a magyar birói kar ellen, mely ha valósulna, a legsötétebb színben tüntethetné fel igazságügyi állapotainkat. A cikkíró ur a birtokrendezési és tagositási ügyekre vonatkozólag nemcsak irodalmi termékére, de e téren szerzett nagyterjedelmű ugy birói, mint ügyvédi prakszisára hivatkozik s működési tere gyanánt a gyöngyösi járást közelebbről jelzi. Kétséget nem szenved, hogy azon egyén, a ki a gyöngyösi járásban minden tagositási ügyben 1861. évig mint az akkori cs. kir. szolgabiróság egyik tagja, 1862 óta pedig mint ügyvéd eljárt s illetőleg befolyt s mindnyáját szerencsésen be is fejezte, igen szép gyakorlatra tett s tehetett szert a birtokrendezések és tagosítások terén s ezen minőségben bizonyára sokat tapasztalt, sokat érintkezett a felekkel, képviselőkkel és szakértőkkel s illetve 1862. óta az eljáró b rákkal s alkalma is volt közvetlen észlelet utján a birák személyi tulajdonait s szakképzettségüket felismerni, következőleg juthatott s mint szerinte jutott is az eljáró birák megítélésében a fenti szomorú eredményre. , De kérdem, egy megyei járás, de egy megye területén szerzett bármily szomorú tapasztalatok engednek e biztossággal avagy csak valószínűséggel következtetni arra, hogy az ország többi területén a birtokrendezési és tagositási ügyek ellátása s illetőleg az ezen ügyekben folyamatban volt vagy még folyamatban levő előmunkálatok megejtése s egy ily természetű kiküldetésekkel kapcsolatos egyéb birói teendők teljesítése a cikkíró ur által kontemplált »járatlan s a tagosításról még csak fogalommal sem biró egyénekre« volna bizva. ? Lehetnek, a mint bizonyára lesznek is itt-ott kivételes esetek, hogy az eljáró birák egyike vagy másika az úrbéri szakmában nem igen jártas, mert talán koránál fogva nem volt alkalma l magának a törvénykezés eme ágazatában a megkívántató gvakorlati jártasságot, technikai routint s tapasztalatokat megszerezni. Ha ez igy állana is, nem igazságos egy pár kivételes esetre I állapítani oly sújtó véleményt és ítéletet az egész magyar birói