A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 30. szám - A magyar börtönügy fejlődési története a jelen század kezdetétől. 9. r. - A katonai büntető eljárás reformja

238 A JOG. a részletes osztályozásnál felek nem tudnak egyezni; az illetékkiszabási hivatal pedig hiányosnak és aggályosnak látván a leltárt, a községtől külön becslevelet követel az illetékkiszabás alapjául, mely becslevél becstételei egészen különböznek a leltár illető tételeitől. És ezen leltárakat, a hagyatékot feltüntető alapul elfogadja ugy a bíróság, mint a gyámhatóság. Magam részéről azonban nem vagyok képes megnyugodni ezen hivatalos türelem és elnézésben, miért is bátor vagyok e lapok hasábjain felvetni a kérdést, hogy: A mennyiben ezen leltárak, a törvény és a valódi becsértékül a forgalmi, tehát a jelen becsértéket kimondó 437/1. M. 886. számú magas bel- és igazságügyminiszteri rendeletet teljesen mellőzik, —köteles-e a kir. közjegyző az azokban kitett hamis becsértéket az 1886: VII. t.-c. 32. §-ában foglalt ezen rendelethez képest »a díjszámítás alapja a hagyatéki vagyonnak a terhek levonása nélküli leltár értéke*, a tárgyalásért járó díjainak alapjául venni. Es a mig ezen visszaélésnek törvényileg gát nem vettetik, addig nem követ-e el a kir. közjegyző hivatali visszaélést akkor, ha a tárgyalás folyamán a felek felfedezéséből és ismerve a vidék községeiben fekvő ingatlanok forgalmi értékét — saját tapasztalásából — észre vévén a »hasból becslést« az örökösök beleegyezésével, a leltárt a valóságnak megfelelőleg, kijavítja ? Kérem a tisztelt kartársakat s az ügy iránt rérdeklődőket, legyenek szívesek ezen fontos kérdéshez szólni. En a magam részéről azt, hogy az én kettős kerületemben mi okozza ezen leltármizériát s miként lehetne rajta segíteni, a tekintetes szerkesztőség engedelmével e lapokban később elmondandóm. * 'y A katonai büntető eljárás reformja. Mily égető szükség van ilyen reformra s mennyire elvárhatjuk Fabiuy Teofil igazságügyminisztertől, hogy mielőbb beváltja május 17-én, hivatalba lépésekor tartott beköszöntő beszédében tett amaz igéretét, hogy egyéb égető reformok közt haladéktalanul összhangba fogja hozni ez eljárást a monarchia alkotmányos és államjogi szervezetével, kézzel foghatóan bizonyítja egy előkelő katonai tekintély által egyik bécsi lapban elbeszélt következő két eset, mely a legnagyobb közvetlenséggel tünteti * Szívesen veszszük. A szerk. fel ama hallatlan eljárást, melyet a katonai büntető bíróságok, hol a hadbíró (auditor) egy személyben viszi a vizsgálóbíró, előadó és ítélő biró szerepét, a katonai parancsnokok önkénye szerint követtek s még mai nap is követnek a vádlottal szemben. A két eset, melyeket felemlíteni akarunk, még a »Strafkompániák« és a botbüntetés virágkorába esik ugyan, de a hadbíróságok eljárása ma is minden a régi s csupán a kimért büntetés neme változott némileg, igy tehát az eljárás illustrálására minden tekintetben alkalmas egyik ugy mint másik. Béke idején, egy vár őrségét képeztük, beszéli az emiitett katonai tekintély. Egy napon beparancsolnak a büntető hadbiróságba; mert hát az esküdtszéki intézmény rég idők óta fennállott már a közös hadseregben; saját bajtársai Ítéltek a vádlott felett, kik előbb esküt tettek le rá, hogy legjobb tudomásuk és lelkiismeretük szerint fognak Ítélni. — Egy fiatal, élénk, elég értei mes katona a »Strafkompániá«-ból állott ez alkalommal bírái előtt öncsonkítással vádolva, amennyiben a főorvos katonaorvosi véleménye szerint valamely erős maró szerrel bizonyosan szándékosan dörzsölni kellett neki szemeit, melyek meggyuladtak, úgy hogy könynyen elveszthette volna szeme világát, s alkalmatlanná lett volna a szolgálatra. Es mivel az öncsonkítások akkor tájban rendkívül elharapóztak a »Strafkompániá-«ban, a várparancsnok »elrettentő például« haditörvényszék elé állította a fiatal embert, A vádlott vallomása következőleg hangzott: »Egész délelőtt dologra voltam kirendelve s délre annyira kimerültem, hogy evés helyett ágyamra dőltem, s a mint hanyatt feküdve elszenderedtem, egyszerre azt vettem észre, hogy valami a szemembe esett. Félálomban önkénytelenül szememhez kaptam s elkezdtem dörzsölni, hogy az idegen tárgyat eltávolítsam, de égő fájdalmat kezdtem érezni, mert mint meggyőződtem, véletlenül egy leesett mészdarabot dörzsöltem álmosan a szemembe, mely csakhamar meggyuladt és kórházba kellett vele mennem.« Vádlott elvezettetvén, a hadbíró bizonyosan eszében tartván, hogy a várparancsnok elrettentő példát akar szolgáltatni, bebizo. nyítottnak mondta ki az öncsonkítás tényálladékát a katonaorvosj vélemény és vádlott vallomása alapján; mert azt csak üres lebeszélésnek vette, hogy véletlenül esett a mész szemébe. Ehez képest a büntető tőrvénykönyv paragrafusaira fektetett votum informativuma így hangzott: »70 botütés öncsonkítás bűnténye miatt, hogy a katonai szolgálattól menekülj ö n.« Meg kell jegyeznem, teszi hozzá az elbeszélő, hogy akkor, > TÁRCA. A magyar börtönügy fejlődési története a jelen század kezdetétől.* Irta : Dr. LÁSZLÓ ZSIGMOND, igazságügyi ministeri tanácsos Budapesten. (Kilencedik közlemény.) — A »Jog« eredeti tárcája. — A második közvetítő intézet Vácott van és pedig a fegyintézet mellett egy külön épületben. Miután itt az intézetet a fegyház igazgatója és többi hivatalnoka vezeti, a két intézet közötti különbség nem oly nagy, mint Kis-Hartán. De itt is nagy bizalommal vannak a fegyencek irányában. Ezek is egy körülbelül 4 hektár bérelt területen a szabadban dolgoznak, a hol a növényi élelmi szereket a fegyház és maguk részére előállítják és a szöiőszetben gyakorlati tanításban részesülnek. Még az éjjeli felvigyázó szolgálatot is a fegyencek maguk végzik, ámbátor a fegyház egyik hivatalnoka a ház egy elkülönített részében lakik. Ezen intézetben hetven fogolyra van hely ; mult évi december 3 Lén 47 személy volt itt. Ámbátor mindkét intézet csak rövid idő óta létezik és csak hosszabb idő múlva lehet arról Ítéletet mondani, hogy a két intézet közül fekvésénél fogva melyik célszerűbb, már most meg lehet jegyezni, hogy a kis-hartai fegyencek a törvény kedvezményéről több tudomással bírnak és megbízhatóságuk nagyobb bizonyítékát kell adniok, mint a váci közvetítő intézetéi. A fegyencek viselete itt sem hagy kívánni valót ugyan, azonban a fegyházzal való folytonos érintkezésük folytán inkább kitüntetett fegyenceknek, mint egy különös közvetítő intézet lakóinak tűnnek elő. Eeltételes szabad lábra bocsátás egy e célra az igazságügyi minister rendelete értelmében összeállított felügyelő bizottság ajánlatára történik. Ilyen felügyelő-bizottság minden törvényhatóság kebelében létezik és áll az illető törvényszék elnökéből, az'államügyészből és a fegyintézet igazgatója, lelkésze és tanítójából és végül a törvényhatósági bizottság 2 tagjából. Ámbátor az igazságügyi minister ezen bizottság javaslatához kötve nincs, még sem fordult elő eddig, hogy fegyencek feltételesen szabadlábra helyeztettek volna, kiket legalább a bizottság többsége nem ajánlt. A büntetőtörvény behozatala óta (1880. szeptember 1.) mult évi december 31-ig feltételesen szabadlábra helyeztetett öszszesen 2,673 személy és pedig 2,422 férfi, 251 nő; országos fegyintézetből 1,300, törvényszéki börtönökből 1,27:5. Ezek közül 46-nak feltételes szabadsága visszavonatott és pedig 42 férfi, 4 nő, kik közül 19 országos fegyintézetben, 27 törvényszéki börtönben állotta ki büntetését. A mi az okot illeti, bekövetkezett ez * Lásd az elözö cikkeket a »Jog« 12., 13., 15., 21., 23., 27. 28. és 29. számaiban. 6 7 5 folytán, 1 5 22 esetben újabb törvény sértés miatt, rendellenes viselet és munkakerülés miatt, a hatóságnál való jelentkezés elmulasztása miatt, a lakhelynek meg nem engedett változtatása esetben erkölcstelen viselet miatt (egy nőnél), » fegyelmi büntetés miatt az elbocsátási kérvény tárgyalása alatt, 1 esetben a katona-szolgálatból való szökés miatt.