A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 5. szám - A párbér ügye a Curián

34 Á JOG. legyen. A laudabilis consuetudonak az az ereje, hogy dologi terhet alkothatott, kizártnak látszik, mert a Curia azt mondja, hogy az 1790—1. évi mentesítésekkel szemben, tehát jogszabályok rendelkezésével szemben nem is keletkezhetett oly általános jogszokás, mely a párbért dologi teherré csinálhatta. Csakhogy jól kell vigyáznunk. Azt, a mit itt a Curia kimondott, a párbérrel, mint közjogi intézménynyel szemben kell érteni. így aztán a laudabilis consuetudonak, mint dologi terhet alkotó ténynek (jogalkotó tény) mégis csak lehet szerepe. Ott, a hol a párbér az 1790—1. év előtt megvolt, az átfejlődés közjogi alapról magánjogira a consuetudo erejénél fogva ki van zárva, de nem igy ahol a párbér, teszem újonnan alkotott parochiánál, az 1790—1. év előtt nem volt meg. Itt a párbér magánjogi lehet, mert nem protestánsok és görögkeletiek irányában eltörlött párbérről van szó, hanem arról, hogy párbér magánjogi alapon támad. Ekkor aztán jogalkotó tény lehet a laudabilis consuetudo is. Látni való, hogy minő labyrinthusos a Curia döntése. Es ugyan honnét ez a sok komplikáció. A Curia a dologi tehernek egy igen merev fogalmából indult ki. Tudniillik a Curia a dologi teher fogalmát a mentességekkel nem tudta összeegyeztetni. Ugy látszik ezért tette meg a Curia az 1790 előtti időkből eredő párbért közjogi intézménynek, a mivel ellentétben az 1790 óta magánjogi alapon létesülhetett párbérintézményt állította szemben azzal a jelleggel, h< >gy a párbér mint dologi teher mindenki ellen érvényesíthető. Természetes, hogy mindez nincs a Curia határozatában világosan kimondva, de elutasithatlanul a mondott eredményekre kell jutni, ha a Curia döntését behatóan taglalás alá veszszük. ()ly eredmények, melyek mindenesetre legalább is kétes értékűek. Nemkülönben kétes értékű és sajátságos a Curia határozata abban, a hogy a párbér mely uton való érvényesítését elrendezte. A Curia kétféle párbérintézményt látszik ismerni, közjogi és magánjogit, miből következik, hogy az előbbit közigazgatási, az utóbbit birói útra tartozott volna utasítani. Ez következett volna a saját álláspontjából s abból, hogy az 1^6'.). évi IV. t.-cikk a közigazgatási és birói teendőket oly élesen különválasztotta. A helyett, hogy a Curia ezen különválasztás 4f TÁRCA. Schwarze Oszkár főügyész. Irta : TAÜFFER EMIL, a lepoglavai horvát orsz. fegyintézet igazgatója. — A Jog' eredeti tárcája. — Schwarze Oszkár Frigyes, a szász királyság főügyésze (General-Staatsanwalt) folyó évi január hó 18-án, életének 70-ik évében (született Lobauban 1816. szeptember 30-án) Drezdában meghalt. Ez órában, midőn soraimat irom, nagy díszszel kisérik porhüvelyét az örök béke helyére. Alig néhány hétig élvezte a nyugalmat, melyet halálos betegsége tudatában kért. Nem szándékozom az elhunyt nagy kriminalistának, a kitűnő kodifikátornak, a törvényhozás bölcs tagjának, az erélyes és fáradhatlan hivatalnoknak, a nemesen érző emberbarátnak életrajzát megírni. Ezt hivatottabb tollra bizom. Azon gondolatokról szólok, melyeket e nagy veszteség hire lelkemben felidézett. Személyesen nem ismertem Schwarzét. Néhány levelét kegyelettel őrzöm, melyeket ő a »Gerichtssaal«-ban közlött dolgozataim s a horvát büntetőtörvényjavaslat ismertetésére célzó müvem alkalmából hozzám intézett. Különös kérésemre, nyilvánosan is elmondá Ítéletét a horvát büntetötörvényjavaslat felöl. (»GerichtssaaE XXXI. kötet, 8 füzet.) Egy utóbbi müvemben * igyekeztem magvas nézeteit, jóakaratú tanácsait az ügy érdekében felhasználni. A horvát büntetötörvényjavaslat tárgyalása, Derencsin Marián osztályfőnöknek nyugdíjaztatása miatt a tovább haladásban fennakadt; Schwarze véleménye azonban örök érvényű marad. * »Gesammelte Wohhneinungen über den kroatischen Strafgesetzentwmf etc. Wien 1882 Georg Paul Faesy. szellemében járt volna el, azon volt, hogy lehetőleg az 1818 előtti eljárást óvja, mely szerint a párbérviták közigazgatási útra tartoztak. Ezt a Curia a jövőre nézve is fentartotta any. nyiban, a mennyiben a jogalap nem vitás. Arra az esetre, ha a jogalap vitássá válik, azt szabta elő, hogy ekkor is közigazgatási útra kell menni; csak akkor jöhetnek a felek a birói útra, ha közigazgatási uton nem kaptak volna igazságot. A hatáskör kérdésének ilyetén elintézését — mit bizonyára csak célszerűségi tekintetek javasoltak — nem lehet helyesnek tartanunk s attól is kell tartanunk, hogy nem talál annál maradni, a mit a Curia kimondott. A Curia azt is megtette, hogy a birói hatáskört a közigazgatási fölé tette, pedig a két hatáskör egymástól el Vaj különítve. A dologból oly összeütközés talál fejlődni, mely összeütközést, mint olyat, mely a közigazgatás és igazságszolgáltatás között merül fel, az 1869. évi IV. t.-cikk értelmében a ministeri tanács van hivatva eldönteni. Még jöhet idő, midőn a miniszteri tanács is kénytelen lesz szavát hallatni. Lehet, hogy a miniszteri tanács majd ugy találja a dolgot felfogni, hogy a párbér egyöntetű intézmény és pedig magánjogi intézmény. Ez lenne az adott viszonyok között a legjobb megoldás. — A budapesti kir. törvényszéknek, a lemondott elnök alatt is annyi ideig árván állott elnöksége, már legközelebb és a közkívánatnak teljesen megfelelően lesz betöltve. Biztos forrásból értesülünk ugyanis, hogy a törvényszék elnökéül Bogisich Lajos kir. tanácsos ur, a pestvidéki törvényszék eddigi erélyes és fényes adminisztratív tehetségű elnöke van kiszemelve. Vele a rend, a katonai pontosság és gyors elintézés fognak bevonulni azon bírósághoz, mely már évek óta lassú ügyvitele által közbotránkozást szült. — K r i s z t János alelnök ur, a fenyítő osztály eddigi közkedvelt és tapintatos vezetője a pestvidéki törvényszék elnökének lesz kinevezve. A budapesti kir. törvényszék alelnökévé pedig a birói körükben eddig két egyaránt jóhiríí nevet] L a s z y kir. táblai birót és Székács erzsébetvárosi törvényszéki bírót hallottuk einlegettetni. Mindkét jelöltnek csak örvendhetünk. A mondottak után alapos a reményünk, hogy a budapesti törvényszék minta-törvényszékké fog emelkedni — a pestvidéki törvényszék pedig az marad, mivé távozó elnöke tette. Méltó társak és barátok valának: Holtzen dorff és Schwarze. Holtzendorffnak köszönjük, hogy az i r 1 a n d i remiszer elveit Európával megismerteté ; Schwarzenak elvitázhatlan érdem gyanánt irandó sírkövére, hogy a feltételes szabadonbocsátás intézményének csiráját Szászországban meghonositá. A király feltételes kegyelméből, utóbb a feltételes szabadonboesátás intézménynyé nőtte ki magát. A gondviselés megengedte Schwarze-nak érnie az örömet, hogy ezen jogintézmény Európa számos államában éreztesse áldásos hatását. A porosz udvarnál Schwarze nem tartozott a kegyelt emberek közé, ép ugy mint elvtársa Holtzendorff," ki élete fogytáig magántanár maradhatott volna a berlini egyetemen, ha a müncheni kathedra rendes tanárságának fényes polczára meg nem hivatik. Mindketten ellenei voltak azon iránynak, mely a büntető törvényt a napi események s a politikai exigentiák kívánalmai szerint megváltoztatni óhajtá. Ellenei voltak a büntetések végrehajtásánál, a porosz kormány által kívánt szigorú s a szabadságvesztések egész idejére kiterjedő magánrendszernek, de barátjai voltak C r o f t o n rendszerének, a közvetítő intézeteknek s a feltételes szabadonbocsátás intézményének. Dolgozatim megbirálása alkalmából irta Schwarze: »Ich bin zur Cberzeugung gelangt, dass eine Reform des Strafvollzuges mit Erfolg nur unter Einführung der Zwischenanstalten bewirkt werden kann.« Barátja volt Schwarze a magyar b ü n t e t ö t ö r v é n y k ö n y v elveinek, s különös tisztelője szakférfiainkérdej meinek, kiknek a magyar codex megteremtése köszönhető. Egy, években nem rövid és tettekben gazdag élet után, örök álomra zárultak Schwarzenak fáradhatlanul munkás szemei. Magyarország egy — az irodalom terén nagy tekintélyű — barátot, az irlandi rendszer egy meggyőződésteljes, é kes tollúvédőt vesztett