A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 28. szám - A törvénytelen gyermek örökösödési joga. 2. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melleklet a »Jog« 28. szamához. Budapest, 1886. július 11-én. Köztörvényi ügyekben. Yésrrehajtá>ilas: elárverezett ingatlanra az árverés jogérAényre emelkedése esetében az árverés fogauatosit i^ának feljegyzése ntán a régi tulajdonos ellen érvényes zálo2rjo£rbejesryzé> nem szerezhető.* Tényállás: H. Jánosnak ingatlana 1884. november 17-án elár- , vereztetvén, az árverés foganatosítása a telekkönyvben 1884. november 17-én feliegyeztetett. A sorrendi tárgyalás 1S85. február 26-án tartatván meg, időközben a vételár fölöslegre 1S84. december 11-én E. István 93 forint és járulékai erejéig; V. Adám 18S4. december 24-én 189 frt 52 kr. és járulékai erejéig végrehajtási vezettek és a végrehajtási végzések e napokban érkeztek a telekkönyvi hatósághoz a nélkül, hogy a telekkönyvbe a végrehajtási zálogjog bekebeleztetett ; 18S5. február 18-án hozott ítélet alapián M. József részére 316 frt 90 kr. és jár. iránt a zálogjog elöjegyeztetett. Vételárfelosztásnál vita támadt, hogy a vételárfölösleg e három hitelező közt hogyan osztassék fel. A tapolcai kir. járásbíróság: mint tkvi hatóság (1885. március 30-án 1,004- sz. a.) végzésében 5-ik tétel alatt E. István 93 frt. 6-ik tétel alatt V. Adám i89 frt 52 kr., hetedik tétel alatt IdL Józsefnek 316 frt 90 kr. követelését s járulékait sorozta. Indokok: M. Józsefnek kifogása figyelembe vehető nem volt, mert az árverés megtörténte után és a sorrendi tárgyalás megtartása előtt minden, hitelező követelését akár annak az elárverezett ingatlanra leendő bekebelezését — a mennyiben az még vevő nevére át nem Íratott — akár pedig a vételár feleslegének végrehajtás utján való lefoglalása által biztosithatván s ezek között a rangsorozati elsőbbséget a beadványnak a tkvi igtatóba történt beérkezte állapítván meg: helyesen jártak el E. J. és V. A., mikor követeléseiket a zálogjogi bekebelezés mellőzésével végrehajtás utján biztosították és minthogy ez érdemben érkezett beadványaik M. J. kérvényét megelőzőleg érkeztek az iktatóba, ez által követelésükre nézve rangsorozati elsőbbséget nyervén, azokat M. J. követelését megelőzőleg kellett sorozni. A budapesti kir. itélő tábla (1885. szeptember 23-án 18,596. sz. a. végzésében M. József 316 frt 90 krnyi követelését E. J. és V. A. követelései előtt sorozta; mert a megk eresvény ékből kitűnik, hogy az E. J. és V. A.-féle követelések erejéig a végrehajtás nem az elárverezett ingatlanra, hanem csak a vételár netaláni feleslegére lett elrendelve és foganatosítva a nélkül, hogy ugvanazon követelések bekebelezés vagy előjegyzés által a telekkönvvben biztosítva lennének. Ily körülmények közt tehát ügye- . lemínel a végrehajtási törvény Í90. §-ának intézkedésére, mely szerint az előnyös tételek kielégítése után a vételárból a telekkönwi rangsorozat szerint a jelzálogos hitelezők követelései elégitendők ki, kétségtelen, hogy E. J. és V. A. követelései, habár a vételár feleslegére irányzott letiltó rendelvények a tkvi hatósághoz korábban érkeztek is, a jelzálogilag biztosított követeléseket meg nem előzhetik, hanem az összes jelzálogos hitelezők után a vételár feleslegéből nyerhetnek kielégítést. A magy. kir. (uria (1886. április 1-én 1,533. sz. a.): felfolvamodó V. A. tekintetében az elsöbiróság végzését hagyta heívben. A becsatolt tkvi kivonat szerint a lej. somáji 47. számú tjkvben C. 20 alatt az 1884. november 17-én foganatosított árverés feljegyeztetvén, ezen feljegyzés után a régi tulajdonos ellen ezen ingatlanra vonatkozólag' további zálogjog az árverés jogérvényre emelkedése folytán nem volt szerezhető és ennélfogva M. Józsefnek az 1885. február 18-án szerzett bejegyzés alapján a V A. által már 1S84. dec. 24-én a vételárfólöslegre szerzett zálogjog ellenében elsőbbségi jogot nem igényelhet. Ingatlanra szerzett holtizlani haszonélvezet e«etében a haszonélvezőt, ha az ksratlan haszonbérbe adatott, a haszonbér e«ak halála napjáig illeti meg é> általa ezentúli idóre fel Tett pfaM a tulajdonosnak visszatérítendő. Tényállás: Yégrendeletileg nagyobb birtok holtiglani haszonélvezete özv. M. Jánosnét, a tulajdonjog M. Imrét illette; utóbbi azt éri 5,000 frt bér mellett haszonbérelte és a bér évnegyedenként 1,250 forinttal előre volt fizetendő ; igy fizette le 1879. október 1-én az október, november és december hónapokra eső évnegyedi részletet is ; azonban az özvegy november hó 2-án elhalván ; M. Imre a november 3-tól dec. végéig eső részlet visszatérítését kérte a hagy atékból az örökösöktől. Az örökösök csak egy része idéztetvén perbe, elbírálás tárgyát csak 601 frt 10*/j kr- képezte és. e tekintetben a győri kir. törvényszék (1884. november 17-én 2,744sz. a.) itélétében a keresetet elutasítja. Indokok: Felperes keresetének helye nincs, mert felperes akkor, midőn az utolsó évnegyedi haszonbért lefizette, szerződésileg elvállalt kötelezettséget teljesített, ennek, illetve az évi haszonbérnek egyenértékéül a bérleménynek ugyanazon évi összes hasznait a dolog természetéből folyólag még a bérbeadónak életében teljesen szedte és ekként károsodásról nem lehet szó, de azonkívül a haszonbérleti összeg a gazdasági évre, mint ilven lévén értendő, szemben a gazdasági évnek teljes hasznaival az egves hónapok szerint fel nem osztható egészet képez. A budapesti kir. itélö tábla (1885. június 15-én 12,313. sz. a.) ítéletével a keresetnek helyt adott. Indokok: Kétségtelen, hogy nevezett özvegy 1879. nov. 2-án meghalván, az ingatlant terhelő haszonélvezeti jog megszűnt és más napon kezdve a tulajdonos felperesre nézve megnvQt a jogosultság, hogy ugyanazon ingatlanok korlátlan használatát megkezdhesse. Az e tekintetben! jogosultságon mit sem változtat azon körülmény, miszerint maga a tulajdonos felperes a saját ingatlanait terhelő haszonélvezeti jogot örökhagyótól haszonbérbe kivette volt s a mennyiben felperes a kikötött -5000 forint évi haszonbérből 1879. évi október 1-én 1250 forintot, azaz oly összeget fizetett ki, mely örökhagyót csak akkor illethette, ha 1880. évi január hó l-ig élt vala, felperesnek joga van az 1879. nov. 2-ika után mint örökhagyó halála és az 1880. évi január elseje közti időre örökhagyónak életbemaradása reményében előre fizetett összegnek az örökösök általi megtérítését követelni és pedie annyival inkább, mivel az A. alatti szerződésben maga örökhagyó is elismerte, hogy haszonélvezeti joga csak élte fogytáig tart és halála után ezen jog azonnal és feltétlenül épen felperesre száll és felperes . . . nem is bérleengedés végett, hanem azért támasztott keresetet, mert öt mint tulajdonost, örökhagyó elhunvtával a használati jog is minden bérfizetés nélkül megilletvén, az örökhagyó életben maradásának reményében és feltétele alatt előre fizetett haszonbéri összeg az ö megnyílt jogánál fogva tartozat lanul fizetetté vált s az örökösök az ö kárával nem gazdagodhatnak. Mindezeknél íogva a kereseti követelésnek hely adandó s alperesek az örökhagyó életben maradásának reménvében előre fizetett haszonbéri részösszegnek a hagyatékból leendő megtérítésére kötelezendők valtak. A m. kir. Curia 1I886. április hó 1-én 2,J9. sz a. ítéletével a másodbirósági Ítéletet helybenhagyta indokaiból. * Ezen és az utána következő két érdekes jogesetet Halmossy Endre curiai biró ur lapunk jóakaró támogatója bocsátotta rendelkezésünkre, miért fogadja szíves köszönetünket. A írrrkesztőség. Feltétele* tulajdonjognak telekkönyvi bekebelezése helyt foshat és nem ellenkt-zik a tkTi rendelet 63. §. rendelkezésével. Tényállás: K. 1. egy 1876- április hó 26-án kelt közjegyzői okiratban a tárcsái 6. sz. tjkvben fel vett birtokára W. Tózsef vejének és Anna leányának az ő és nejének halála esetére egy másik testvérnek kifizetendő 1,500 frt átvételi árban a tulajdonjogot engedte át és ezen feltételes tulajdonjognak telekkönyvi biztosítását is megengedte. Ennek alapján a halálesetrei tulajdonjog 1877. március 6-án W. József s Anna javára be is kebelezteteti. K. J. 1883. február hó 10-én ezen bekebelezést eredeti érvénvtelenség miatt törültetni kérte.