A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 25. szám - Az 50 frton aluli biztosítási ügyek és a bagatell törvény

98 A JOG. alsóbirosági Ítéletet meg kellett változtatni, mert a ház tetőzete, melyben felperes lakott, április 8-án leégvén, miután annak újbóli felállítása szükségessé vált, felperes másodemeleti lakásának, mely felett a tetőzet felállítása eszközöltetett, az építkezéssel járó kellemetlenségek, sót az*ily esetekben történhető veszély elkerül­hetése végett is megtartására kötelezhető nem lévén, alperesek nem voltak jogosítva az előre fizetett házbért azon időre, a melyben felperes a lakást nem használhatta, visszatartani; ennél­fogva erre, valamint a kiköltözködési költségekre nézve, minthogy felperes bútorait első izben egy raktárba hordatni kényszerült, mindkét alsóbirosági Ítélet megváltoztatásával alperesek a fentebbi összeg fizetésére kötelezendők voltak. A kereset többi tételeire nézve a kir. itélő tábla ítélete az abban felhítt és felhozott indokoknál fogva hagyatott helyben, különösen azért, mert arra nézve, hogy a tüz alperesek ház­mesterének gondatlansága miatt támadt volna, az E. alatti kérdő­pontokra kihallgatandó tanúnak vallomása, ha igenlőleg fogna is szólani, bizonyítékot nem szolgáltat. Ha ingatlan vételára bizonyos összegben meg van határozva, az ingatlanon lévő terhek kifizetésére szükséges összegeket a vevő ellenkező megállapodás hiányában visszatartani jogosult. Az eperjesi kir. törvényszék (1885. február 4. 4,057. sz.): Dr. Glück Lipót ügyvéd által képviselt KL János és Erzsébetnek Szmoligovits Szilárd ügyvéd által védett P. Anna és társa ellen 315 frt és jár. iránti perében következőleg ítélt: Felperesek kere­setükkel elutasittatnak. stb. Indokok : Alperesek a másodbirósági mult évi 12,650. sz. a. végzésében megjelölt nyugta eredetijét ugyan be nem csatolták; ekintettel azonban, hogy ezen eredeti, jelenlegi al­peresek jogelődének kézbesittetett és hogy köznépünk köztudomási­lag az okmányok megőrizésére nem a legnagyobb gondot fordítják, különösen a jelen esetben, midőn a megvett ingatlan az azon levő M.-féle zálogjognak törlésével tulajdonjogilag javukra bekebelez­tetett; a hivatalból bekivánt Kappi község 29. számú tjkönyvi kivonata, valamint a kérdéses birtokrészen S. Berkó javára jelen­legi felperesek ellen bekebelezett végrehajtási zálogjogra vonat­kozó iratokra volt a fösúly fektetendő, annál is inkább, miután alperesek a kereseti állítást tagadásba vették és miután az eladási okiratból az, hogy alpereseknek jogelőde a vételárral hátralékban maradt volna, ki nem tűnik, a fenebbi hivatalból bekivánt végre­hajtási ügyiratok pedig igazolják, hogy jelenlegi felperesnek S. Berkónak 254 frt és járulékaival adósai voltak, hogy ezen összegre a girálti királyi járásbíróság előtt egyezség köttetett, hogy ebből folyólag S. Berkó javára a végrehajtási eljárás elrendel­tetett, hogy alpereseknek jogelőde a hivatalos másolatnyugta sze­rint felpereseknek fenti adósságát kifizette. Mert a kérdéses birtok alperesek jogelőde által még 1885. évi október 27-én vétetvén meg, annak lehetősége is ki van zárva, hogy jelenlegi felperesek, ha jogos követelésük lett volna, 28 évig azt nem szorgalmazták volna és mert azon ok is felperesek ellen harcol, hogy a kereseti vételárt addig, mig a vevő és alperesek­nek jogelőde élt, nem követelték. Mindezek folytán felpereseket elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1885. október 26. 12,122. sz.): az elsőbirósági Ítélet megváltoztattatik és egyetemlegesen köteleztet­nek alperesek felpereseknek a kereseti 315 forint tőkét megfizetni, stb. Indokok: Alperesek beismerték, hogy I. r. alperes, valamint j néhai P. János, II — IV. r. alperesek atyja és jogelőde alperesektől azoknak a kapi 29. sz. tjkvbe felvett kültelki ingatlanából két nyolcad telket az A. szerződés mellett 300 frt 1858. évi október 27-én megvették, hogy ezen ingatlant a vevők azonnal birtokba vették és hogy a tulajdonjog a vevők nevére telekkönyvileg be lett kebelezve. Az A. alatti szerződésből nem tűnik ki, hogy a vevők a vételárt az eladóknak megfizették. Alperesek azon kifo­gása, hogy a kereseti összeg az által fizettetett meg felperesek­nek, hogy néhai P. János, valamint I. r. alperes S. Berkónak, az eladók ellen fenállott és a fentebb emiitett ingatlanra bekebelezve volt 288 frt követelését járulékostól felperesek helyett a 2. sz. a. melléklet szerint megfizették ; figyelmen kívül hagyatott, mert annak valóságát a felperesi tagadás ellenében be nem bizonyították. A periratokhoz csatolt 6,108/83 sz. iratok ugyan igazolják, hogy a fentebb emiitett zálogjegy törlése a 2. sz. alatti nyugta alapján szóban forgó ingatlanra be lett kebelezve, de ezúttal még az alperesi állítás valódisága nincsen beigazolva. Mert a 2. sz. nyugta csak hiteles másolatban van becsatolva, továbbá, mert felperesek ezen okmány valódiságát tagadásba vet­ték, miután pedig ezen okmánynak eredetije ezen kir. itélő táb­lának 1881. évi április 8-án 12,650/84 sz. a. kelt rendelkezésére és az eljáró törvényszéknek 1881. évi május l én 2,478. sz. a. kelt végzés ellenére becsatolva nem lett, a 2. sz. alatti melléklet nem képez perrendszerü bizonyítékot. Az alperesek által hivatkozott és kihallgatott tanú S. Berkónak vallomásai által az, hogy S. Berkó­nak követelése I. r. alperes és néhai P. János által fizettetett meg, nem lett beigazolva. Az alperesek által a tanúvallomások iránti észrevételekben kinált főeskü általi bizonyítás helyt nem I foghat; mert az észrevételekben főeskü általi bizonyításnak többé helye nincsen, stb A in. kir. Curia (1886. április 7. 979. sz.): a másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az első bíróság ítélete hagyatik hely­ben, stb. Indokok : A kereset alapjául szolgáló és A. alatt csatolt adásvételi szerződés, melynek értelmében felperesek az alperesnek, illetve azok jogelődétől a kapi 29. sz, telekkönyvben bejegyzett 78 teleknek felét megvették, 1858. október 27-én köttetett és ennek alapján a tulajdonjog alperesek, illetve azok jogelődére a megvásárolt feltételekre vonatkozólag 1860. évi január 1-én kebe­leztetett be. Ezt és az adásvételi ügylet megkötését megelőzőleg és pe­dig 1858. évi május hó 31-én az egész 4.8-ad telekre, e szerint az alperesek, illetve jogelődük által megvásárolt 2/,-ad részre is, a zálogjog S. Berta javára 288 forint pengő pénz erejéig bekebelez­tetett, következőleg alperesek ezen összeg erejéig megterhelten vették meg felperesektől a negyed telket. Az adásvételi szerződésben a vételár 300 frtban lett kikötve j de az, hogy a fenebbi 288 frtnyi tehertétel a 300 frtnyi vételi árba nem lenne betudva és hogy a vevők, a 300 frton felül ezen tehertételt is tartoznának megfizetni, nem köttetett ki; következő­leg a 300 frtnyi vételárban ezen 288 frt is benfoglaltatott, a mit a szerződés is megerősít, miután ebben sehol nincs kitéve, hogy a vételárt az eladók felperesek kezeihez köteleztetnének fizetni, miből ismét világosan következik, hogy a peres feleknek nem is volt céljuk az, hogy a vételár az eladók kezeihez fizettessék. Ehhez képest az alperesek, illetve jogelődjük sem a szerző­dés értelmében nem tartoztak a vételárat felperesnek kezeihez lefizetni, sem pedig a törvény értelmében nem voltak arra köte­lezve, hogy a vételárt a bekebelezett terhek törlesztése előtt ki­fizessék, de teljes joggal birtak arra, hogy a vételárból a bekebe­I lezett terhet letörleszszék; minthogy pedig a jelen periratokhoz I 6,108/83 sz. a. hivatalból csatolt ügyiratok mellett fekvő és I. r. al­j peres által az eperjesi volt cs. kir. tkvi tszékhez 2,126,1860. sz. a. be­nyújtott kérvény és ahhoz mellékelt és hivatalból hitelesített nyug­tának tanúsága szerint, ezen bekebelezett 2^8 frtnyi teher tételt járulé­kaival együtt felperesek hitelezője S. Berkónak kifizették s annak folytán ezen teher a NB. alatt csatolt, a kapii 29. sz. tjkvi kivonat­ban a C. 13. sz. a. feltüntetett bejegyzés tanúsága szerint törül­tetett, alperesek fizetési kötelezettségüknek teljesen megfeleltek. Mindezekből világosan kitűnik, hogy felperesek keresete teljesen alaptalan, mihez képest el kellett őket azzal utasítani, stb. Oly járulékokra nézve, melyek a fötárgygyal egybekapcsoltan voltak keresetbe vehetők, de keresetbe nem vétettek, külön kere­setnek helye nincs. A gyöngyösi kir. járásbíróság: Lipkay Kálmán ügyvéd felperesnek — Schönberg Sámuel ügyvéd által képviselt F Árpád alperes elleni 2,822 frt 85 kr. iránti perében alperest a kereset értelmében elmarasztalta. (1885. April 2. 1,940 sz.) A budapesti kir. itélö tábla : Felperes keresetével elutasit­tatik, stb. Indokok: A felperesi kereset alapjául szolgáló A. alatti egyezségben felperesi ügyvéd jutalomdíja a b. B. Antal elleni perben 217 hold erdő, illetve ennek értéke Vl0-ed részében lett megállapítva. Habár alperes beismeri, hogy a F. Kálmán által b. B. Antal ellen a 217 hold erdő, illetve ennek értéke erejéig folyamatba tett perben alperes, mint b. B. Antal örököse és F. Kálmán ezen per tárgyára nézve L. Kálmán ügyvéd közben­jötte és befolyása nélkül kiegyeztek és hogy ennek következtében a kereset alapjául szolgáló egyezség második pontja esete be­állott, felperest keresetével elutasítani kellett, mert a hivatkozott egyezség^ második pontja szerint L. Kálmán ügyvéd részére ügyvédi jutalomdíj fejében csak a keresetlevéllel követelésbe vett összeo-ek­nek 7io-e<l része biztosíttatott, a járulékról azonban ezen pontban

Next

/
Thumbnails
Contents