A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 25. szám - A közjegyzői novelláról és a díjjegyzékről

Ötödik évfolyam. 25. szám. Budapest, 1886. junius 20. V. sas • utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas - utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNY Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre 6 frt — kr. fél > 3— » negyed ». 1 ». 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postantal ványny al küldendők. TARTALOM. A közjegyzői novelláról és a díjjegyzékről. Irta: Dr, Tamásfalvi T h u r y Ignác, kir. közjegyző Belényesen. — A büntetőtörvény revisiója. — Exceptio veritatis Irta: Vargha Ferenc, kassai királyi törvényszéki aljegyző: — A vaspályák kártérítési kötelezettsége személyi balesetek miatt. Irta: Dr. Dobai Viktor, budapesti ügyvéd. — Az 50 frton aluli biztosítási ügyek és a bagatell törvény. Irta: Dr. Tury Sándor Budapesten. — Sérelmek. (A judicatura egyöntetüsége — a kir. Táblán. Irta: Fischer Soma, egri ügyvéd. ) - Irodalom. — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok. ) A „Jog Törvénytára" előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a folyó évi törvényeknek 7. és 8. ívét (89-120. lapig). A közjegyzői novelláról és a díjjegyzékről. Irta: Dr. TAMÁSFALVI THURY IGNÁC, kir. közjegyző Belényesen. Miként az 1867 óta megalkotott t. -cikkek nagyobb része (a büntető-, váltó- és kereskedelmi törvények kivételével) ugy a most életbeléptetett 1886. évi VII. t. -c. is, magán viseli az átmeneti korszak lenyomatát, t. i. az alkalomszerűség és experimentatio bélyegét. Az 1877. évi XX. t. -cikk a királyi közjegyzői intézményt alapjában megingatván, a mennyiben tagjaitól a megélhetés lehetőségét vonta el, különösen vidéken, az által, hogy a hagyaték tárgyalásokat nagyobbára hatáskörükből kivette, égető szükséggé vált a kir. közjegyzői intézmény megmentését, a közjegyzői ügykör tágítása s ez által a közjegyzők anyagi jólétének előmozdítása által eszközölni. S mert organicus törvényeink hiányában s különösen pedig a fegyelmezetlen s túlnyomólag még patriarchalis észjárású és ténykedésű megyei hivatalnoki kar miatt, miként az idézett t. -c. miniszteri indokolása mondja, a megyei árvaszékekhez intézett miniszteri rendeletek is hatálytalanok maradtak, vált szükségessé ezen t. -c. megalkotása. Dacára, vagy tán épen azért, hogy számos retortán ment át és 5 hosszú évig vajudott, mégis eltekintve a csupán j majdan a gyakorlat által kivilágolandó hiányoktól, számos, oly lényeges fogyatkozással rendelkezik, melyek első pillanatra szembetűnők. Ezek közül csupán egy pár igen lényegesre vagyok bátor a t. kartársak figyelmét felhívni, kérvén egyszersmind, ha netalán egy vagy más dologban tévedtem volna, a szives helyreigazítást. Ilyen lényeges hiánya szerény nézetem szerint első sorban, hogy absolute semminemű átmeneti intézkedést nem tartalmaz. Ehez képest nem intézkedik sehol, hogy m i k o r lép gyakorlatilag érvénybe a t. -c. 30-ik §-a? mi történjék a folyamatban lévő hagyatékokkal? nevezetesen mi az olyanokkal, melyek már megbízással ellátva, de még nem expediálva, vagy már expediálva is ugyan, de még érdemileg a megbízott által elintézve nincsenek ? I E hiányon igaz, hogy a nagyméltóságú belügyminiszter ur a közigazgatási bizottságokhoz folyó évi március havában intézett rendelete által segíteni kivánt; de ismerve a csigamenetet, melylyel hivatkozott rendelet valódi rendeltetési helyére érkezend, attól nem sok eredményt remélhetni, a mint hogy annak kelte óta, dacára több mint egy hónap eltelvén, a szolgabirák, Biharban legalább hivatalosan még semmit sem tudnak róla s csak ugy tárgyalgatnak, mint eddig. A bíróságokhoz pedig e tekintetben, legalább tudtommal, a magas igazságügyminiszteriumtól még csak rendelet sem érkezett s igy az idézett t. -c. a hátralékos és folyamatban lévő hagyatéki ügyekről nem intézkedvén, könnyen megeshetik, hogy p. o. egy olyan járásbíróságnál, a hol 4—500 hagyatéki ügy van vagy folyamatban, vagy hátralékban, még évek múlva is fogja a hagyatéktárgyalás egyik-másik bírósági tag tevékenységét igénybe venni. A 4-ik §. értelmében »azon közjegyzőjelölt, ki a fogadalmat már letette, a bírósági és gyámhatósági kiküldetéseket, kivéve a hagyatéki tárgyalásokra és az ingatlanok árvereltetésére vonatkozó kiküldetéseket, azon közjegyző helyett, a kinél alkalmazva van, mindenkor teljesítheti. « Kérdés már most, melyek azon bírósági vagy gyámhatósági megbízások, miket az ilyen jelölt teljesíthet. Vételárfelosztás ? birói szemle ? hiszen ezen cselekmények legalább is oly fontos érdekeket érintenek, mint p. o. egy 100 frtos hagyaték letárgyalása. A törvény ezen ténykedések minéműségére támpontot épen nem szolgáltat. Továbbá ilyen lényegesen hiányosak a t. -c 32. és 33. §-ai. Eltekintve a 32. §. nem eléggé szabatos kifejezéseitől, egészen problematicus a 33. §. 7-ik bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint a hagyatéki leltározással és tárgyalással szorosan össze nem függő egyéb, habár kapcsolatos cselekményt a közjegyző a 32. §-ban meghatározott dijért teljesíteni nem köteles. Hogy m i k tulajdonképen ezen cselekmények, arra nézve sem a törvény, sem annak miniszteri indokolása, vagy bizottsági és országgyűlési tárgyalása sem nyújt legcsekélyebb támpontot sem. Sőt szerény nézetem szerint az országos közjegyzői egylet megbízásából Rupp kartársunk által szerkesztett emlékirat is meglehetős tájékozatlanságban hagyja az illetőt; mert az abban exemplicative felsorolt teendők nagyobb része oly természetű, miszerint azokért a közjegyző oly minimalis díjra tarthat igényt, hogy mintsem ilyen ténykedését igazolandó (csak igy kérhetvén azért díjazást) conceptust készítsen, inkább lemond ezen külön díj iránti igényéről. Osztani fogja ezen nézetemet, azt tartom, minden vidéki, helyesebben kis-városi kartársunk is, kik tudják, hogy mit tesz egy rendezetlen falusi hagyatékot értelmetlen felek és közegek közbenjötte mellett rendszeresen betárgyalni, mennyi hasztalan irka-firka, mennyi lótás-futás és utánjárásba kerül egyetlen ilyen falusi hagyatéknak átadhatóvá tétele, különösen ha tekintetbe veszszük még azon sajnos körülményt is, hogy a jelen