A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 24. szám - Minek hozatott az 1881: LIX. t.-c. 29. §-a? - Megjegyzések egy telekkönyvi eset alkalmából. 3. r.

192 A JOG. Az erdélyi telekkönyvi rendtartásnak van egy famozus szakasza, a mely a birtoklapra teherbejegyzést rendel. És ez az 54. a. §., mely igy szól: »Ha valamely ingatlant telki szolgalom terhel: az mind az uralgó, mind a zaá»lgólr tószág telekjegyzökönyvében a birtok lapon kitüntetendő. Aztán ott van a szőlőbirtok után járó tartozások megváltá­sáról szóló 1868. évi XXIX. törvénycikk, a melynek 9. §-a világosan ezt rendeli: »minden egyes tartozás minden egyes szőlőbirtokos az illető telekjegyzőkönyvben a birtoklapra bejegyzendő, mi­által azon tartozás jelzálogilag bekebelezettnek tekintetik s mint ilyen, minden eddig bekebelezett követelést is megelőz.« Hát az új telekkönyvi törvényjavaslat mit vétett? Hiszen ez túltesz valamennyin. Mert a 3. §-a szerint a birtoklap harmadik rovatában nemcsak a szőllő- vagy maradvány, vagy irtvány­földváltsági, hanem ezekhez hasonló egyéb terhek is be jegyezhetők lennének. A 10. §-a szerint pedig a szolgalmak az uralgó telek betétjének A. és B. lapjain is feltüntetendők lennének. Igaz. Ez mind ugy van. De az én nézetem szerint elég roszul van. A telekkönyvi intézménynek természete, szelleme és egész rendszere megkövetelik, hogy soha semmi körülmények között se sértsük meg azt a létalapját képező nagy elvet, miszerint: a) minden, a mi birtokállásra vonatkozik, a birtoklapon; o) minden, a mi tulajdonra, ennek átváltozásaira stb. vonatkozik, a tulajdonlapon és c) minden, a mi a birtok megterhelésére s a már bejegyzett terhek átváltozásaira stb. vonatkozik, a teherlapon jegyeztessék be. Meggyőződésem tehát az, hogy a C. lapon engedmény alapján tulajdonjogot bekebelezni helyesen nem lehet. Hogy valamely követelésnek átruházása, átengedése (vagy rosz magyarsággal: engedményezése) nem zálog természetű jog­ügylet s hogy ez alapon a nyilvánkönyvekbensem zálogjog, sem al­zálogjog nem szerezhető : azt hiszem, minden szakember előtt világos. De hát mit jegyezzünk be, ha se ezt, se azt nem lehet? A telekkönyvi rendtartásnak 5-4. §-a csupán annyit mond, hogy a teherlapnak a telekkönyvi jószágtesten, vagy annak egy részén fekvő zálog- és alzálogjogokat, személyi szolgalmakat és más doíogbani jogokat s kötelezettségeket (terheket), a mennyiben azok az általános polgári törvénykönyv határozatai szerint telek­könyvi bejegyzésre alkalmasak; továbbá azoknak jogi tulajdon­ságát stb., nemkülönben ezen terhek átváltozásait és elenyészéseit határozottan és kétségtelenül kell tartalmaznia. No ebből ugyan meg nem tudjuk azt, hogy a terhek átváltozásait miként jegyezzük be a telekkönyvben? Lássuk hát a törvényeket és auktorokat. Az osztrák általános polgári törvénykönyv függelékének 79. száma igy szól: »A hitelező által elengedett követelés, ha a lemondás ajándékozási okirat alakjában történt is, nem lehet engedmény tárgya, következőleg az ily engedmény be­táblázása helyet nem találhat.« E szerint magát az engedményt kell bekebelezni. Virág Aladár »T e 1 e k k ö n y v t á r« című munkája 255-ik lapján felhozott példájában hasonlókép a »zálog- s végre­hajtási jog engedményezését* vallja bekebelezen­dönek. Az 1881. LX. t.-c. 123. §. utolsó pontja igy szol: »Ha a lefoglalt követelés biztosítására a zálogjog telekkönyvileg be­jegyezve van, az átruházás telekkönyvi bejegyzése végett az illetékes telekkönyvi hatóság megkerestetik.« A végrehajtási eljárásról szóló törvény tehát az átruhá­zás bejegyzését rendeli. Magay Károly »A Magyar Telekkönyvi Rend­tartás* cimü munkájában, a 194. oldalon, az engedmény alapján szintén az átruházást mondja bejegyzendőnek. Szerintem az engedmény csak egyik módja az átruházás­nak ; mert ez egyéb módon is történhetik, mint törvényes öröklés, birói határozat és engedmény által. A jogok átváltozásait tehát telekkönyvileg helyesen csak az átruházás szóval fejezhetjük ki. De ez még nem elég. A telekkönyvi rendtartás 54. §-a szerint okvetlenül szük­séges, hogy azátruházás módja is — s ez az, a mit gyakran elmulasztanak — mindenkor kifejeztessék; mert ez képezi a jogcímet. Már pedig az osztrák általános polgári törvény­könyv 380. §-a szerint cím és jogos szerzés nélkül tulajdonra szert tenni nem lehet. A mint tehát a tkvi rendt. 52. §. b) pontja értelmében az ingatlanokból álló telekkönyvi jószágtestre nézve megszerzett tulajdonjog bekebelezésénél a tulajdonjoghozi címet mindenkor ki kell tennünk : épen ugy ki kell tennünk a telek­könyvi bekebelezés által szintén ingatlanná vált zálogjog tulaj­donának megszerzése alapján teljesített bekebelezéskor is a meg­szerzésnek, vagyis a jog átruházásának módját, azaz tulajdon­joghozi címét. Véleményem szerint tehát a zálogjognak (alzálogjognak, végrehajtási jognak) telekkönyvi átruházása ekként volna be­jegyzendő : a C. 2. alatt Germán Sándor javára előjegyzett, C. 4. szerint azonban végrehajtásilag bekeblezett zálog- s végrehajtási jognak engedmény által történt átruházása: Dimko Márton temesvári lakos javára bekebelcztetik. rétéinek sokoldalúsága is bámulatba ejtette kortársait és szeren­cséje ekkor már végképen meg volt állapítva. De föl van jegyezve nemesszivüsége és becsületessége is. Elhalt atyja adósságokkal túlterhelt vagyont hagyott vissza s ő nem nyugodott addig, míg e tartozatlan adósságokat teljesen ki nem fizette. Még azt is megtette, hogy a hitelezőket, a kik már rég nem számítottak pénzükre, egyenkint vadászta össze. S ezt a pénzt ő mind évekig tartó nehéz munkával szerezte meg. Államférfiúi pályája 1842-ben kezdődik, mikor őt a chinoni választók a kamarába küldték. Itt lángoló szabadelvüsége által tünt ki s csalódásai akkor renditették meg benne először a mo­narchiában vetett hitet. Az ellenzéken Odilon Barrot mellett fog­lalt helyet, de ennél sokkal demokratikusabb érzelmű és kevésbé türelmes volt a hatalom iránt. A viszonyok ekkor a nép barátai ellen fordultak s a korrupció elterjedt. Crémieux tehát a februári forradalomhoz csatlakozott. Innét túl a köztársaság hivei emberi közt, a kormányon található, ámbár óvatosan ment bele az új államrendbe. A második köztársaságban Lamartine csoportjához tartozott s nagy része volt a köztársaság államjogi és humanitárius törvény­hozásában. Ekkor már annyira belemelegedett a köztársaság sze­retetébe, hogy élete legszebb napjainak tartotta e rövid korszakot. Politikai ékesszólása is e korban ragyogott leginkább. Az ő müve volt a halálbüntetés eltörlése is a politikai bűntetteknél. Emellett a köztársaságot örökösnek hitte s fölébredt a — Mázasban a közönségres bűntettesek közt, a kik közé őt az államcsíny embere III. Napóleon záratta el a többiekkel együtt. E nap épen házas­sági évfordulója volt, melyet ő kegyelettel szokott megünnepelni A császárság alatt ismét a barreau tevékeny embere s ott, az egyetlen szabad ponton, kel az elnyomott jog és szabadság védelmére. Hangja messze elhallatszik s mintha megint elülröl kezdené az életet. Számára nem léteznek »hálátlan ügyek«. Min­denből csinál valamit egy pillanat alatt és szívóssága csodálatra méltó. Könnyen dolgozik s a legbonyolultabb pereken is áthat azonnal éles pillantásával. Ekesszólását bámulja és szereti" min­denki, csak a császárság emberei nem, de ezek nem férnek hozzá. Esetlen testalkatát, szögletes fejét mindenki megbocsájtja neki s mindenki elmerül ezen kiváló és független ember csodálatában. S ő senkit sem utasit vissza, a ki hozzá folyamodik. Az maradt, a kinek a nép 1848-ban ismerte, mikor az utcán az emberek igy beszéltek utána: Voici le bon papa Crémieux! Igy öregedett meg lassan, mikor a harmadik köztársaság 1870-ben ismét maga mellé szólította. Szerepe e korból minden művelt ember előtt ismeretes. Az algieri izraeliták fölszabadítása által 35,000 új polgárt adott hazájának s a legyőzött Eranciaország fölszabadításánál első helyen segédkezett. S végül ezen nagy ember a hatalomról visszavonulva, csön­desen, békében, emlékei közt élte le utolsó napjait. S a halál is kíméletes volt iránta. Elete társával csaknem egy időben szólította magához. Mikor már nagyon elöregedett, ő maga szólott egyszer igy barátaihoz : — Azt akarom, hogy mikor temetni visznek, valaki mond­jon egyet-mást fölöttem, mikor utolsó lakásom ajtaja elé letesznek. Azt akarom, hogy ezt mondják: »0 jó ember volt!« Es ez a legkevesebb a mit felőle el lehet mondani.

Next

/
Thumbnails
Contents