A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 23. szám - A csődbeli megtámadási jog és a végrehajtási törvény

186 A JOG. Sérelmek.* »A mezőtúri kir. járásbíróság állapotáról.< Midőn az annyira elhatalmasodott zúgirászatról a »Jog« hasábjain megjelent közleményeimnek mi eredményét sem tapasztaltam, megkisérlettem a legnagyobb tárgyilagossággal nyilvános ságra hozni egy oly esetet, milyen a mezőtúri járásbíróságnál a mindennapi események közé tartozik. E közleménynek már lett annyi eredménye, hogy az illető lappéldány az igazságügyminiszterium részéről jelentéstétel végett leküldetett a járásbíróság volt főnökének, de azt, hogy a járásbíróságunknál előforduló visszás állapotok gyökeres orvoslása tekintetében intézkedés tétessék, sem ama közlemény, sem a helybeli ügyvédi testület által előterjesztett panaszkérvény folytán megejtett rövid elnöki vizsgálat nem eredményezte. Az igazságügynek vélek tehát szolgálatot tenni, ha ismét felveszem tollamat azon hő óhajtással: vajha törekvésemet siker koronázná. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a volt járásbiránk működési idejében, az albiró egy élte alkonyán levő öreg ur volt. Tehát magától következik, hogy bizony munkakedve és ereje sem lehetett fiatal. Tudvalevő dolog, hogy ugyanezen időszakban a volt aljegyző kisebb-nagyobb megszakítással iy2 (egy és fél) évi szabadságidőt élvezett, míg végre állásától megvált. Ily körülmények között talán csodálkozni sem lehet azon, hogy az albiró nyugdíjaztatása után nem épen a legnagyobb gyorsasággal betöltött albirói állást elfoglalt s most még tényleg működő albirónk megérkeztekor a restanti a 2,000 körül volt. Járásbiránk áthelyeztetése folytán 1885. évi december 31-ére felmentetett, új járásbiránk pedig állását a folyó év február havának 10-dike körül foglalta el. A mikor tehát már azt hittük, hogy valahára bíróságunk létszáma teljes leend, nagy meglepetésünkre hozta a hírt a hivatalos lap, hogy albiránk, ki pedig a helybeli kivételes viszonyokat már megismerte, áthelyeztetett és május 5-ére csakugyan fel is mentetett. Most pedig jönni fog a törvényszünet, mely nálunk nem 2, hanem 4 hónap lévén, a folyó évben teljes lesz bíróságunk létszáma november és december hónapokban, ha ugyanakkorra a bíróság valamelyik tagja ki nem eszközli, hogy innen szabadulhasson, mert oly viszonyok közt, mint az itteniek, rosz néven sem lehet senkitől venni, ha menekülni óhajt. De hadd beszéljenek a tények : 1886. év február 28-án volt a feldolgozatlan ügyek száma 2,911 drb., mártius hóban érkezett 688 » lett összesen . . . 3,602 drb., mártiusban elintéztetett 919 » tehát april 1 én maradt . . . 2,653 drb., melyekben a kisebb polgári ügyek nem foglaltatnak. \> * Ha az érkezett és elintézett ügydarabok között mindig ez arány maradna meg s a bírósági létszám mindig teljes egész lenne, talán a hátralék feldolgoztathatnék, de mint fentebb kimutatám, már május 5-én albiránk nem dolgozand ; jul. elsején kezdődik a törvényszünet, tehát bátran állithatjuk, hogy ez uton a hátralék fel nem dolgoztatik. És most nézzünk be az irodákba is. A folyó év április 1-én az irodai hátralék volt 695 darab, melynek kizárólagos leírásával egyetlen egy díjnok foglalkozik, mert a polgári osztálynál és telekkönyvi osztálynál egy-egy irnok végzi az iktatói, kiadói, irattárnoki tisztet, a telekkönyvi osztálynál pedig végzi azonfelül a telekkönyvi bevezetéseket is. Tehát ezekre nincs mit számítani, az e 1 i n t ézett ügy darabok leírásával kizárólag csak egy díjnok foglalkozik a polgári osztálynál, a másik kettő közül egyik többnyire jegyzőkönyv vezetésével van elfoglalva, a másik a telekkönyvi osztálynál mindig kutat, keres, mert minálunk, ha valami aktát megszemlélni óhajtanánk, megtörténik, hogy csak hosszas keresés után találtatik meg. Most például * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. keresi az elveszett 51, mondd ötvenegy telekjegyzőkönyvet, mert a mi speciális (mert nálunk, ugy látszik, minden speciális) legelőelkülönitésünk (melyről talán más alkalommal egyet-mást elmondandok) ide s tova tiz év elforgása után befejezőben lévén : azokra égető szükség lenne, de bizony azok, ugy látszik, semmi módon előkerülni nem akarnak. És ha figyelmünkre méltatjuk, hogy az 1882-ik évben betárgyalt hagyatéki ügyek és az 1884-i k é vb e n benyújtott telekkönyvi beadványok a folyó 1886-ik évben kerülnek elintézés alá, hogy pedig irodai személyzetünkre tekintettel, mikor expediáltatnak is, azt előre még megmondani is nehéz: talán indokoltnak fog feltűnni a közönség türelmetlensége s a folyton zaklatott és sürgetett jogképviselőknek örökös panasza. Azért is nem annyira a magam, mint sokkal inkább a nagyközönség s járásbíróságunk érdekéből azon alázatos kérelmeinél terjesztem e lap hasábjain az igazságügyminiszterium intéző köreihez, hogy ha és a mennyiben az előadottakhoz legkisebb kétely férne: a mezőtúri járásbíróságot hovahamarabb alaposan, behatóan megvizsgáltatni, a felszaporodott hátralék feldolgozására egy albirói és egy segédtelekkönyvvezetőt beosztatni, esetleg az önállóan nem működhető aljegyző állásának beszüntetése mellett, helyette egy albirói állást rendszeresíteni és a feldolgozott ügyek leírására megfelelő írnoki személyzetet alkalmaztatni kegyeskedjék. Ezen nyílt kérelmem előterjesztésérc pedig indítottak az elhunyt igazságügyminiszter Pauler Tivadar által az 188-r>. évi január 28-án tartott országgyűlésen mondott hatásos beszédjének utolsó, most is fülemben csengő következő szavai; »N e m az, ki az elkövetett hibákra figyelmeztet, nem az, ki e hibákat figyelmeztetés által megelőzni iparkodik, nem az rendíti meg a b i r ó i tekintélyt, hanem az, a ki a ki a hibákat elköveti vagy palástolja. Zagyva Lajos, kir. közjegyző Mezőtúron. Irodalom. A vízjogi törvény, tiszai törvény és a vonatkozó rendeletek, magyarázatokkal, vonatkoztatásokkal és betűrendes tárgymutatóval ellátva. Írták : Kovácsy Sándor és Kvassay Jenő miniszteri osztálytanácsosok. Budapesten, 1886. Kilián Frigyes egyetemi könyvárus kiadásában ára 2 frt 50 kr. Alig hogy folyó évi január 1-én életbelépett az 1885. évi XXIII. t.-cikk, már is egész sora bocsáttatott ki a kormányrendeleteknek, melyeket részint a törvény rendelt meg a kormánynak, részint pedig a törvény életbeléptetése folytán szükségesekké váltak. Ezen rendeletek ismerete nélkül a törvény egymagában nem nyújt elegendő útmutatást az eligazodásra, a törvény alkalmazásánál tehát okvetlenül szükséges a vonatkozó rendeletek ismerete is. Ezen kivül a törvény szellemét csak az értheti, ki — különösen a törvény elvi intézkedéseinél — azon irányelveket is ismeri, melyek a törvény szerkesztésével és törvényhozási tárgyalásánál kiindulási alapul szolgáltak. Az ügyvéd, magánember, sőt legtöbbször a törvény gyakorlati végrehajtásával megbízott hivatalnok sincs azon helyzetben, hogy a törvény és rendeletek összefüggő határozmányait, melyek gyakran sok időt és alapos tanulmányt kívánnak, felkutathassa, de még kevésbbé van alkalma azon terjedelmes tárgyalási iratokból, melyek a törvény előzményeit tartalmazzák s melyek legtöbbször az egyesek rendelkezésére sem állanak, a törvény szellemét kutatni, ezeknek alapos ismerete nélkül pedig a törvény végrehajtása jelentékeny nehézségek nélkül nem képzelhető. A gyakorlati élet tehát a törvény életbelépte után azonnal hangosan nyilatkozott egy oly munka után, melyben a törvény a rendeletekkel együtt legyen s melyben a munka tulajdonosa ott, hol szükséges a törvény szellemére vonatkozó tárgyalásokat is megismerhesse. . E hiányon véltek segíteni Kovácsy Sándor és K va ssay Jenő osztálytanácsosok, kik a törvény szerkesztése körül annak kezdetetői jelentékeny érdemeket szereztek s kik ennélfogva az előzetes, valamint az országgyűlés előtti tárgyalásokat is kimerítően ismerik, midőn több oldalról jött felszólítások alapján elhatározták, hogy egy a gyakorlati élet minden követelményeinek megfelelő munkát adríak ki.