A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 2. szám - A végrehajtási törvény 145. és 148. §§-ainak magyarázata

11 A JOG. tábla által csupán azon egyszerű ok miatt változtatnak meg, hogy: »miután a végrehajtási törvény 145. §. szerint, a kikiáltási ár megállapítása szempontjából beterjesztendő községi adóbizonyitvány, az illető községi elöljáróság két tagja (?) által irandó alá, az árverési kérvényhez mellékelt községi adóbizonylat azonban egyedül a körjegyző, tehát csak egy községi elöljáró által lett kiállítva, az árverési kérvény, már I az elsőbiróság által elutasítandó lett volna.t Már pedig a 145. §. arra nézve mi intézkedést sem loglal magában, hogy az ott jelzett községi bizonyítvány egy vagy több előljárósági tag által irandó-e alá ? ellenkezőleg j az, a 118., 159. és 160. §§-okban világosan kimondatik s a mennyiben ezektől eltérőleg a 145. §. rendelkezése, a két előljárósági tag aláírását, kifejezetten nem kívánja; felmerül az a kérdés, hogy : helyes-e és a becsérték megállapítására alapul elfogadható-e a körjegyző, vagyis csak egy előljárósági tag által kiállított községi adóbizonyitvány? következéskép tekinthető-e az rendszeres községi bizonyítványnak? Szerintem, minthogy a végrehajtási törvény hivatkozott szakasza ellenkezőt nem rendel és minthogy az adókivetések és adókönyvek kezelését a körjegyző teljesiti, tehát annak adatait leginkább az ismeri, tehát az általa kiállított községi adóbizonyitvány, az ingatlanok becsértékének megállapításához alapul elfogadható. Ha azonban a 145. §. ugy is magyarázható, hogy az hallgatag magába foglalja azt, vagy abból önkényt értendő az, miként rendszeres községi bizonyítványnak csak az tekinthető, a mely legalább is két írni tudó előljárósági tag által van kiállítva: ez esetben jogszolgáltatásunk érdeke követeli, hogy a jelzett törvény §-nak akár rendeleti uton, akár curiai döntvénynyel félre nem magyarázható értelem adassék, hogy az igazságszolgáltatást kereső nagy közönség ügyeinek gyors elintézése ne legyen kitéve, a különben is végtelenségig j terjedő alakiságok mellett oly szükségtelen késedelemnek, vagy oly kétségtelen károknak, melyek a törvény félremagyarázásából, vagy az ellenfélnek az 1881. évi LIX. t.-c. 4-9. és 60. §§-aiba ütköző s mégis megtorlás nélkül maradó konokságából is származhatnak. De a 148. §. is részben ellenkezik az ezzel kapcsolatos | 145. §-al; mert az utóbbi §. a kikiáltási ár megállapítása szempontjából, a legközelebb mult évi állami adóról kiállítandó adóhivatali, vagy községi bizonyítvány bemutatását : rendeli; a 148. §. ide vonatkozó része pedig csupán azt foglárja magában, hogy az ingatlanoknál a kikiáltási ár az évi államadó 100- vagy 200-szoros összegében állapítandó meg; tehát a 145. §. szerint a mult évi államadó kimutatása szükséges, a 148. §. pedig ettől eltérőleg, egyszerűen az évi államadó összegét veszi, vagyis, hogy e szerint lehet az a folyó évi államadó összege is. Megengedem, hogy tán a 148. §. ezen intézkedése azon elvnek ad kifejezést, hogy a mennyiben a folyó évi adókivetések, az árverés kérelmezése idejében már befejezve volnának s igy a folyó évi államadó összege is kimutatható, ez is alapul szolgálhat a kikiáltási ár megállapításának; de mert ezen körülmény is oly kétségtelen ellentét az egymással szoros kapcsolatban álló § ban, mi szintén határozott eldöntést igényel és oly kérdés, mely hasonlókép szükségtelen felfolyamodásokra ; következéskép, az ügynek húza-vonására adhat okot. Szerintem az egyöntetű eljárás szempontjából az volna j szükséges, hogy a 145. §-nak megfelelően, mindenkor a mult évi állami adó összege vétessék zsinórmértékül a becsérték megállapításánál és pedig még akkor is, ha a folyó évi adókivetések megtörténte következtében, a folyó évi államadó összege már kimutatható volna is. Sérelmek.* Ezen rovatunknak jelentőségteljes szerepet szántunk. Szeretnők, ha lapunk barátai és jóakarói egyes kiválóbb esetek közlése által minket azon helyzetbe juttatnának, hogy ezen rovat alatt iöl-föltüntethessük az ország minden vidékén igazságügyünk időnkénti állapotát Óhajtanok, hogy itt megjelennék igazságszolgáltatásunk minden betege, igazságügyi administratiónk minden nyomorék a, hogy elpanaszolja és bemutassa kendőzetlenül és leplezés nélkül ügyét-baját. Kétségen kivül lesz a szenvedett sérelmek színezésében itt-ott rikitó túlzás. De kétségtelen az is, hogy százszorosan fölülmúlja a hátrányt, mely a túlzással jár, azon rendkívüli előny, mely még a túlzásban is rejlő egy szemernyi igazságból háramomi fog igazságügyünk érdekére. Kivánatunk volna, hogy sikerülne ügyvédeink, bíráink, ügyészeink, közjegyzőink és az igazságügyi administratio szolgálatában fáradozóknak — kiki által a maga körében — e rovatban összehordani az ország minden részéből azon anyagot, melyből csalha tatlanul megérezhető volna igazságszolgáltatásunk érlüktetése és melybe föllismerhetővé tehetnök azon betegségeket, melyek itt-ott szórványosan, vagy tömeges jelentkezésben, járványosán pusztítanak igazságügyünk sorvadozó testében. A szerk. A berettyó-ujfalui járásbíróság. Tekintetes szerkesztőség! Nem tehetem, hogy ne közöljem a nagyváradi kir. törvényszék területéhez tartozó berettyóújfalui járásbíróságnál divatozó modus procedendit. Erdev Virágnak Demján Gábor elleni perében a kir. tábla által megrendelt póttárgyalás megtartatott 1N84. évi június 20-án az eredetben ide csatolt ítélet meghozatott 1884. é v i november 25-én; a meghozott Ítéletnek pihenni kellett 1885. évi j u n i s 27-ig, mert a járásbiró ezen időbeli kelettel adományozta ki külön végzés mellett; én megkaptam 1885. november 12-én, tehát meghozatala után 13 nap híjával épen egy évre! Ezt a csoda gyorsaságot is hihetőleg annak köszönhetem, hogy három izben intéztem a járásbiróhoz privát kérő-leveleket. De a dolog lényege az, hogy a következőket tapasztaljuk : a) AZ Ítéleteket nem eredetben adják ki, hanem másolatban, külön keletű végzéssel ugyan, de ugyanazon szám alatt. b) Az ítélet meghozatik 1H84. nov. 25-én, ekkor hihetőleg expedícióba adatott, vagyis leirás végett, ha az Ítélet leíratik, újból bemutattatik a járásbirónak kiadmányozhatás végett, mert maga az Ítélet nem tartalmazza azt, hogy az a feleknek kiadassék. c) Hogy mikor mutattatott be a letisztázott Ítélet a járásbirónak, az előttünk titok, mert magából az Ítéletből vagy végzésből nem látszik, csak az, hogy az ítélet meghozatala után hét hónapra született meg az öt soros végzés. d) Ezen végzés keltétől ismét öt hónapot kellett várni, míg az a feleknek kézbesittetett. Mindezek után az a kérdés merül fel: miért nem vezeti be a járásbiró az Ítélet szövegébe ezen szavakat: »mely Ítélet a feleknek kiadatik<', mert sokkal rövidebb lenne, mint az öt soros végzés ? de miért szükséges az Ítélet kiadmányozásához egy külön végzés, melynek hozatala által az Ítélet kiadása, a mint látjufe, egy egész évbe kerül ? Entia sine necessitate multiplicare, nem gazdaságos dolog, kivált oly háznál, hol az eljárás rákmódjára halad. Közli: A perbeli egyik ügyvéd. Irodalom. A magyar magánjog mai érvényében törvények, rendeletek és szokásjogi forrásokból. Összeállította : dr. J e 11 i n e k Arthur,, ügyvéd. I. rész. Budapest, Kilián Erigves bizományos. 1886. Ara 1 frt (iO kr. Mily szerény cim; a magyar magánjogot »összeállította« és mégis mily merész feladat, a magyar magánjogot összeállítani tisztán magyar forrásokból: törvények rendeletek és szokásjogi forrásokból! * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük ha kivántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.