A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 22. szám - Az alaptalan leletek ellen

Ötödik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1886. május 30. Szerkesztőség: V. sas-utcza 14. szám Kiadóhivatal: V. sas-ntcza 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A J O G (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEMNEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. Ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre 6 frt — kr. fél ».. 3» — » negyed ».. 1 » 50 * Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal kül dendök. TARTALOM. AZ alaptalan leletek ellen. Irta: Dr. Stiller Mór. — A végrehajtási eljárásról szóló törvény derogatiója. Irta: Dr. Imling Konrád, budapesti kir. táblai biró. — Megjegyzések egy telekkönyvi eset alkalmával. Irta: K á p l á n y Géza, erzsébetvárosi kir. törvényszéki biró. — A magyar határőrvidéki házközösség megszüntetése tekintetében alkotandó szabályrendelet. — Ausztria és külföld. (Ausztria). — Sérelmek. (Egy igazságügyminiszteri intézkedés. Irta. H e x n e r Gyula, liptó-sztmiklósi ügyvéd. ) — Irodalom. (Az ipartörvény magyarázata. Irta: Dr. Ballagi Béla. — Magánjogi esetek. Dr. Jhering Rudolf. Magyarította dr. Schwarz Gusztáv. ) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok. ) Az alaptalan leletek ellen. Az ügyvédi kar mélyen szenved a bélyegleletezési sanyargatások alatt. Nincs senki közülünk, ki elmondhatná magáról, hogy ö mentesítve volna ellenök. Mert bármily elővigyázó, bármily óvatos legyen, az ügyek halmazában, a teendőknek gyakran rohamos összetorlódásában csaknem lehetetlen, hogy itt-ott elnézés vagy elvétés ne történjék. Az e természetű leletekkel azonban még kibékülhetne az ember. Ki elnézésből vagy vigyázatlanságból vétett, ám viselje annak következményeit. Bár még ez esetekben is a brutalitással határos igazságtalanságnak tartjuk ép az ügyvédekre nézve az illetékezés terén uralkodó büntető határozatokban nyilvánuló azon rideg fölfogást, mely szerint peres ügyekben büntetéskép felemelt illetékből egyáltalán engedésnek helye nincs és hogy teljesen egy mértékkel mérik a vétkességből, a menthető vétlenségből és szándékosságból elkövetett bélyegcsonkitásokat. De az azután csakugyan valóságos botrány, midőn az ügyvéd az illeték és bélyegtörvény számtalan útvesztőiben szerencsésen eligazodva, pontosan és hiány nélkül lerójja bélyegkötelezettségét és azután mégis csak egy szép napon beállít hozzá az adóvégrehajtó és a legnagyobb hivatalos udvariassággal ugyan, végrehajtásilag összeírja holmiait, sőt kótyavetésre viszi, ha csak az árverés fölfüggesztése nem sikerül. Az azután valóságos botrány, midőn hosszú, fáradságos és időtrabló előterjesztések, felszólamlások, felebbezések és utánjárások után végre kiderül, hogy az ügyvéd által kellőleg eszközöltetett a bélyegezés és hogy csak ama számos lelkiismeretlen leletező hivatalnok tisztátalan manipulációinak köszönhetni a leleteket és az azokkal járó, az ügyvédekre nézve fáradságos és költséges munkát. Az azután valóságos botrány, midőn az állam közegei azon nyomorult judásbérért, mit nekik a törvény — egy szerencsétlen concepcióban — a birságból a leletek felvételeért jutalékkép biztosit, minden törvényes alap és ok nélkül megsarcolják az ügyvédeket. Ezerekre rugnak bizonyára azon összegek,. melyeket ily módon az ügyvédek zsebeiből és a mai viszonyok közt keserves keresetükből egyszerűen elcsennek ezen sok helyütt rendszeresen űzött csalárd leletezés által. Mert hiszen nem igen ér rá mindenki és sok nem is tartja érdemesnek, hogy néhány forint miatt időt és fáradságot fecséreljen a leletezések alaposságának vagy alaptalanságának kitudása körül, a midőn a felett ez, az idő hosszúsága miatt, mely az illető bélyegezés és leletezés közt eltelt, igen gyakran célra sem vezet többé. Azon számos leletezésekkel szemben, melyek mindenütt napirenden voltak és vannak, azon országszerte az ügyvédi körökben fel-felhangzott panaszok után, a leletezések igazságtalansága ellen, semmi kétség nem foroghatott fenn azok előtt, kik mélyebben szoktak pillantani a jelenségek okaiba, hogy lehetetlen, miszerint az a tömeges leletezés alapos, az az általános panasz alaptalan legyen. Sokan sejtették, de nem merték maguknak megvallani, annál kevésbé fennen hirdetni, hogy ama tömeges leletezések egy részének valami bűnös indok i s lehet rugója. íme akadt valaki, ki teljesen hiteles, sőt h i v a t a1 o s adatok és tapasztalatok alapján feltüntette elszomorító valóságokként ama szomorú sejtelmeket, kinek bátorsága volt egész kíméletlenséggel azon üzelmekre utalni, melyeknek rút szülöttjei ama igazságtalan leletezések. És a ki ezt merte, a ki ezt tette nem csekélyebb valaki, mint maga a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatal Budapesten, a mely a budapesti VI. kerületi kir. járásbírósághoz egy rendkívül érdekes átiratban — melyet más helyen a jelen számban egész terjedelmében közlünk — egész leplezetlenül rá mutat a leletező hivatalnokok bizonyos részének tisztátalan eljárására, a midőn e sujtó ítéletet mondja felettük: »ezen eljárás gyanítható célja némely esetben oda is irányul, hogy a homályosszövegezés által az eljáró kir. illetékkiszabási hivatalok félrevezettetvén, a leletfelvevők, esetleg a felek tudatlansága folytán leletjutalékban részesüljenek*. Nagy szolgálatot tett e hivatal ezen átirat által az állami hatalomnak, mert ennek becsülete áll kockán ez üzelmek folytán; és nagy szolgálatot tett a közügynek, mert rámutatott azon veszélyes következményekre, melyekkel