A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 2. szám - Az igazságügyminiszteriumban - A kettős házasság elévülésének kérdéséhez. 2. r.

12 A JOG. jelzőt (»szükségszerűleg«) hiába keresem a »Jog« 46. és 47. számaiban; ezt itt először használja \Y. ur. Ha tehát a nemleges felelet biztos tudatában azon kérdést intézi hozzám, vájjon ezen formulázás alá foglalhatónak tartom a lopást, akkor fölállít ellenem egy tételt, melyet én nem állítottam föl ő ellene. S ha ez új deflnitióval megközelítjük a kettős házasság bűntettét, ráillőnek fogjuk-e azt találni? Igaz, a tulajdoni rend megsértése nem fog egy pillanatnál tovább tartani, ha a rendőrség tetten éri a tolvajt; de lehetséges az is, hogy az esketési szertartás után rögtön, még az oltárnál letartóztatják a bigamus házaspárt. Vagy nem lesz-e egész teljében megvalósítva a kettős házasság tényálladéka, ha az egybekelés után a tettesek egyike, vagy az előbbi házasfél hirtelen halállal múlik ki? Ha a szükségszerüleg állandó törvényellenes viszony képezi a folytonos bűntett ismérvét — evvel is csak megközelíti, de nem meríti ki W. ur a delictum continuum lényegét - akkor a bigámia ép oly kevéssé folytonos bűntett, mint a lopás; csakhogy én az utóbbinak soha sem tulajdonítottam ezen jelleget, a melylyel W. ur az előbbit felruházza. W. ur a következő mondatban megint elejti az imént felkarolt ismérvet (»szükségszerűleg«), midőn azt kérdezi tőlem: »Szabad-e a folytonos bűntett lényeges ismérvéül felállított állandó természetű törvényellenes viszonyt ugy értelmezni, hogy ez alatt a lopott dolog és tolvaja, a felgyújtott ház és gyujtogatója, a szem sérelmezése és a vakká lett ember közötti viszony is értessék ?« Ha ugy értelmezzük ezen ismérvet, mint azt W. ur teszi — meg nem különböztetvén, vájjon a törvényes tényálladékon belül vagy kivül esik az állandó természetű törvényellenes viszony — miért nem ? Vagy talán azt akarja W. ur az általam felhozott példákon kifogásolni, hogy azok között vannak olyanok is, melyek nem két személy közötti állandó törvényellenes viszonyt, hanem a tettesnek törvényellenes viszonyát valamely dologhoz feltüntetik, holott épen az előbbi képezi a folytonos bűntett kizárólagos ismérvét. Ilyen megkülönböztetés azonban tarthatatlan konzequenciákra vezet. A legtöbb folytonos bűntett — életveszélyes árúk, tilos fegyverek tartása stb. — nem foglal magában két személy közötti törvényellenes viszonyt, mely másrészt feltalálható sok pillanatnyi bűntettnél. A ki valamely gyermeket más családba csempész vagy rendszerint járt helyre kitesz, kétségtelenül állandó természetű törvényellenes viszonyt létesít két személy között, ép ugy, mint az, ki törvényes gyermeket vezet be törvénytelen gyanánt az anyakönyvbe. Ki tagadná az állandó természetű törvényellenes viszonyt a megvesztegetés azon esetében, midőn valaki közhivatalnoknak egyszerre nagyobb összeget ád a végett, hogy évek hosszú során át ügyeiben részrehajlólag járjon el? Pedig a megvesztegetés kétségtelenül pillanatnyi bűntett; vagy »viszony« alatt itt a »concursus necessarius« esetét érti W. ur, milyent a bigámia kétségtelenül feltüntet ? Azt akarja mondani, hogy nemcsak folytonos bűntett a kettős házasság, hanem az egyedüli folytonos bűntett ?! Az előadottak után talán fölösleges megemlitenem, hogy nem felelhetek meg W. ur várakozásának, ki kétségtelennek tartja, hogy ezentúl magam is be fogom ismerni »paralellám ötletszerűségéi. Másrészt azon szemrehányást is vissza kell utasítanom, mintha nem ő, hanem én tévesztettem volna össze a folytonos bűntettet a lopás, testi sértés stb. efféle delictumokkal. Bocsánatot kérek, de ezen megjegyzés^ feje tetejére állítja a valódi tényállást. A folytonos bűntett és az állandó természetű törvényellenes viszonyt eredményező (nem magukban foglaló!) pillanatnyi bűntettek (tulajdon, testi épség elleni delictumok) közt igen lényeges különbség van. Erre én figyelmeztettem W. urat, mert a folytonos bűntettnek általa fölállított fogalomhatározásában épen azt kifogásoltam, hogy egyaránt ráillik a pillanatnyi bűntettek bizonyos osztályára, így tehát nem írja körül szabatosan a delictum continuum lényeges ismérveit. Ezen ellenvetésem alapossága ellen két oldalról lehetett támadást intézni. Vagy azt mondhatta volna értekező ur, hogy deflnitiója megáll azért, mert a lopás, testi sértés stb. szintén a folytonos bűntettek osztályába tartoznak — ezt nem teszi — vagy azt, hogy cáfolatom helytelen, mert fogalomhatározása kizárja ezen delictumokat — ezt teszi, de nem igazolja. Föltéve már most, hogy ő bebizonyította volna, hogy az állandó természetű törvényellenes viszony kizárólagos ismérve a folytonos bűntettnek — tehát a rá nézve legkedvezőbb eventualitás esetében is — legfölebb azt állithatja, hogy ő nem tévesztette össze a két fogalmat, korántsem azt, hogy én összetévesztettem. »Kár is belevonni e kérdésbe a nyomot hagyó és nyomot nem hagyó bűntett-féle felosztást — ugy folytatja — melynek a folytonos bűntettekhez semmi közük«. Hát tettem én azt? Ugy látszik, azon megjegyzésemre céloz itt értekező ur, hogy »más a fenmaradó (f o rtwirkendes), más a folytonos (fortdauer ndes) bűntett«. Míg az előbbinél a tartós jogellenes állapot, mint a teljesen befejezett cselekmény következménye további bírói beszámítás alá nem kerül, addig a folytonos bűntettnél a jogellenes állapot folytonos jogellenes tevékenység által is fentartatik. De ha azonositanók is a fenmaradó bűntettet (fortvvirkendes Verbrechen) a delictum facti permanentissal (nyomokat hagyó bűntett), akkor sem mondtam azt: más a delictum facti permanentis és más a delictum facti transeuntis (nyomokat nem hagyó bűntett), hanem csak megkülönböztettem delictum permanens és delictum continuum között. E altéra cosa. Végre eddigi idézeteim által már kellőleg informálva lesz a tisztelt olvasó arra nézve, hogy mily jelentőséget tulajdonítson értekező ur következő megjegyzésének: » Határozottan merem állítani, hogy a büntető jogászok a »Zustanddelict«féle megkülönböztetést csaknem egyértelműleg elvetik.« »Ha jól emlékszem, az egy T i p p e 1 s k i r c h 6) az, a ki ezen megkülönböztetésnek jelentőséget tulajdonit. Általában azonban ugy tekintik azt, mint a gombamódra felszaporodott schematizálásnak egy maradványát.* Szükséges talán új meg új példákkal illusztrálnom azt az evidens igazságot, hogy nem közömbös dolog, vájjon a törvényhozó a tényálladék alkotó elemei közé fölvette a tartós jogsértő állapotot, vagy nem? Hivatkozzam más és más kriminalisztikus tekintélyre, kik ugyanazon nézetet vallják és ennek kétségtelen módon kifejezést is adnak ? Említsem Olshausen-t? 7) idézzem Oppenh o f f-ot, ki a folytonos bűntettről értekezvén, azt mondja : 18) >Anders verhált es sich mit solchen Straffállen, wo nicht die im Gesetz als Deliktsthatbestand bezeichnete strafbare Thátigkeit, sondern nur die Folgen des Delikts und der durchdasselbe geschaffene rechtswidrige Zustand fortdauern« ? Hívjam segítségül Liszt-et, ki azt tanítja: »Das fortdauernde Verbrechen. d. i. die continuirliche (ununterbrochene) Verwirklichung eines Verbrechensbegriffes. Nicht zu verwechseln mit dem fortdauernden ist das Zustandsverbrechen, welches durch eine einmalige Handlung einen dauernden, rechtswidrigen Zustand erzeugt; hierher gehört z. B. die Doppelehe, der Diebstahl u. s. w. Der rechtswidrige Zustand kommt als weitere 6) Értekező ur itt helytelenül idéz. Tippelskirch (Goltdanimer Archiv XX. 171. s köv. 1.) az általam előadott nézet értelmében megkülönböztet »f o r t w i r k e n d e« és »f o r t d a u e r n d e Verbrechen« között. »Zustandsverbrechen« nála mást jelent, mint L i s z t-nél és több más szerzőnél, kinek nomenclaturáját követtem. Érti alatta a folytonos bűntett egyik alfaját: élet- vagy tűzveszélyes cikkek tartását, hatósági hitelesítéssel el nem látott hossz- vagy űrmértékek használását stb. Mint minden új tannál, itt is a terminológia ingadozó. A különböző elnevezés dacára azonban a lényeg iránt egyetértés uralkodik, 7j Kommentár, Berlin 1880. 297. 1. 8) Das Strafgesetzhuch für das deutsche Reich, Berlin, 1885. 186. I.