A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 16. szám - A telekkönyvi novella

128 A J O G. birtokrendezések és tagosítások keresztülvitele sajátságos természeténél fogva kétségkívül complicáltabb eljárási módozatokat igényel, mint bármely más peres eljárás, de ebből nem következik, hogy az ily eljárás az alaposság örve alatt nehézkes, az előmunkálatokat inkább hátráltató, mint gyorsító s ugyanazért költséges, valamint az ily természetű ügyek ellátására illetékes bíróság rendes működését szükséges s céltalanul bénító legyen. Ennek pedig okvetlenül be kell következnie akkor, ha az előmunkálatok körébe tartozó oly cselekmények elővételénél a kiküldött törvényszéki tag személyes közbenjötte szükségeltetik, a melyek a tulajdonképeni bírói functiók nem tárgyai, a milyenek példakép a helyszínelések, az egyéni összeírások, a szükséges osztályozások és esetleges becslések foganatosítása. Igaz, hogy a kir. törvényszék kiküldött birói tagja a birtokrendezési s tagositási összes előmunkálatokban hivatalból és önállóan jár el s igaz, hogy az előmunkálatok vezetésére ő hivatott, a mint tagadhatlanul ő a lelke, ő kell hogy az legyen az egész eljárásnak, de ebből észszerűen még nem következik, hogy ő az előmunkálatokhoz sorolt mérnöki felvételek és területi kiszámítások s az ó állapotra vonatkozó birtokállás összeállítása s kimutatásánál személyesen közbenjárjon. A mint nem szükséges, hogy a kiküldött törvényszéki tag a mérnöki szakmába vágó egyéb műveleteknél személyes ellenőrzést gyakoroljon, ép ugy elesik annak a szüksége, s nincs is elegendő ok arra nézve, hogy a rendszerint hosszabb időt, néha heteket igénybe vevő, felette költséges osztályozási és becslési eljárás egész folyama alatt helyszíni tárgyalásokat tartson s illetve a szakértő becsüsök mindennapi működését az osztályok és mintaföldek felállítása iránt létesült megállapodásaiknak jegyzőkönyvbe való iktatása s az egyes földrészletek osztályszámainak az osztályozási jegyzőkönyvnek e célra szolgáló rovataiba való sajátkezű bevezetése által ellenőrizze, — szintén tudni való, hogy a most elősorolt szakmunkálatok során megszerzett, az úrbéri s tagosarányositási per felszerelésére megkívántató segédadatok és eszközök amúgy is a felek és szakértők közbenjötte mellett általa szabályszerűen hitelesíttetnek. A hitelesítési eljárás folyama alatt bő alkalma lévén az érdekelt feleknek a mérnöki felvétel s területi kiszámítások, valamint az osztályozás, esetleg földbecslés eredménye ellen észrevételeiket s kifogásaikat előterjeszthetni, mely panaszok megvizsgáltatván, a szükség ugy hozván magával előre bocsátandó szakértők közbenjöttével eszközlendő birói szemlék eredményéhez képest a hitelesítést megelőzőleg amúgy is birói elintézést nyernek. Ide járul még azon számbaveendő körülmény, hogy a törvényszéki kiküldött biró az előmunkálatok folyama alatt a működő mérnököt a határfelvételi, a hitelesítő mérnököt a hitelesítési, a szakértő földbecslőket a földbecslési, esetleg, ha úrbéri erdő elkülönítése, vagy pedig erdőosztás forog kérdésben, az erdészeti becsüsöket a szakmájukba vágó műveletekbe mindenkor a helyszínén bíróilag bevezetni s a megfelelő részletes utasításokkal ellátni köteles. Mindezekből kitűnik tehát, hogy a törvényszéki kiküldött birói tag az eljárás vezetését megtartja s hivatását híven s törvényszerűen tölti be még akkor is, ha a kérdés alatti osztályozási s becslési műveletekbe közvetlenül nem foly be, a mint másrészről az eljárási utasítás az 59. §-t kivéve nem is tartalmaz oly kathegorikus rendelkezést, mely szerint a törvényszéki kiküldöttnek kötelességül tétetnék az osztályozás és becslés eszközlésénél személyesen s szakadatlanul azon értelemben közreműködni, a mint ez a gyakorlatban bizonyára nem minden bíróságnál egyformán érvényesül; mert lehetetlennek tartom, hogy az igazságügyi kormányzatnak intentiója lett volna a különben kitűnő műnek elismert eljárási szabályzatba felvenni oly intézkedést, mely az igazságszolgáltatás érdekeit csorbítani, a birtokrendezések menetét megakasztani s a törvényszékek munkaerejét zsibbasztani, hogy ne mondjam absorbeálni képes. y

A telekkönyvi novella. * Irta: dr. TEEESZKY ISTVÁN, budapesti ügyvéd. Az igazságügyi bizottság az előzetes tárgyalás végett hozzá utasított 86. számú törvényjavaslatot annak fontosságához mért beható tárgyalás alá vette. A hiteltelekkönyvek életbeléptetésének az ingatlanokra vonatkozó jogok biztonsága és reálhitel megállapítása szempontjából való jótékony hatása oly általánosan el van ismerve, hogy ennek bővebb okadatolása feleslegesnek mutatkozik, és igy elegendőnek tartja a bizottság csupán azt hangsúlyozni, hogy különösen nálunk, a hol az ingatlan birtok a törzsvagyonnak, a jövedelemnek és a forgalomnak főfoutosságú tényezőjét képezi, a hiteltelekkönyvi intézmény fokozott fontossággal bir. A hitélteiét, könyveknek rendeleti uton való életbeléptetése, azon hiteltelekkünyvi rendszer, melyet az e tárgybeli rendeletek elfogadtak, a telekkönyvi intézményre vonatkozó anyagi és alaki jogszabályaink nem mindenben felelnek ugyan meg a célszerűség követelményeinek sőt sok esetben gyökeres javítást és helyesbítést igényelnének; de mégis nagyban és egészben oly alapokon nyugszik hiteltelekkönyvünk rendszere, a mely mellett egyelőre legalább az ingatlanra vonatkozó jogok biztonsága és a reálhitel megállapítása elvontan véve kielégitőleg elérhető lett volna. De a concrét viszonyok közepette azon kielégítő eredmény sem éretett el, a melyet a telekkönyvi intézmények az elfogadott rendszer és a megállapított jogszabályok mellett való életbeléptetésétől várni lehetett volna. Az elért eredmény ezen fogyatékossága leginkább azon okra vezethetü vissza, hogy a telekkönyvi felvételek, a helyszínelés nem elég szabatossággal eszközöltetett, hogy a telekkönyvi ügyek kezelésére nem elegendő gond fordíttatott, hogy elegendő szakképzett telekkönyvi bíráink és telekkönyvvezetöink nem voltak és főleg, hogy a telekkönyvi intézmények életbeléptetésekor nem tétettek megfelelő incézkedések az iránt, hogy az intézmény fontossága s a telekkönyvi jogok megszerzése körüli mulasztásnak sérelmes következményei a néptudatba átmenjenek. Ezeknek s főleg az utóbbi körülményeknek tulajdonítandó, hogy az intézmény jó ideig idegenszerű maradt és hogy a nép az intézmény fontosságáról, az e téren való mulasztások sajnos következményeiről csak hosszú idő múlva, csak akkor szerzett tudomást, a midőn a mulasztásoknak igen szomorú, családokat tönkre tevő következményei vidékenkint, községenkint fel-feltünedeztek. Időközben a részben eredetileg és hibásan felvett s a népszerű figyelmeztetés elmulasztása folytán ki nem igazított telekkönyvek az által, hogy az élőkközötti birtokváltozások telekkönyvi bejegyzése igen gyakran elmulasztatott és az által, hogy hagyatéki eljárásunk fogyatkozásai és a hagyatéki ügyeknek kivált a telekkönyvek életbeléptetését közvetlenül követő években igen laza kezelése következtében az öröklés folytán való birtokváltozásui nagy része telekkönyvileg keresztül nem vitettek, — úgyszólván országszerte oly állapotba jutottak, hogy a telekkönyvi állapot a tényleges jogosultsági állapottól igen sok esetben eltér, hogy ingatlanok í—5, sőt több kézen is mentek keresztül a nélkül, hogy ezen birtokváltozásoknak csak egyike is telekkönyvezve lenne és épen ezen körülményre való tekintettel a telekkönyvi állapotnak a tényleges birtokállapottal rendes uton való egyeztetése ma már csak hosszadalmas, nehézkes és költséges uton eszközölhető. Hiteltelekkönyveink hátrányára szolgál azon körülmény is, hogy azok a kataszteri birtokívekkel összhangzásba nem hozattak ; mert azon körülmény, hogy az ingatlanoknak kataszteri birtokíve a telekkönyvekkel rendszerint nem azonosítható, hogy a térmérték, helyrajzi szám s az ingatlan megjelölése rendszerint össze nem egyeztethető eltérést mutat, az ingatlanoknak hitelképességét jelentékenyen csökkentette. Az előterjesztett törvényjavaslat ezen észlelt hiányokon kíván segiteni akkor, a midőn az ideiglenes telekjegyzőkönyvek helyett az állandó jellegű betétek szerkesztését oly módon szándékolja eszközöltetni, hogy az új betétek, a földadó könyvei az állandó kataszter adataival megegyezőleg szerkesztessenek és hogy a betétek szerkesztésével egyidejűleg a tényleges birtoklás és a telekkönyvi bejegyzés közötti összhang lehetőleg helyreállittassék. Ezeken felül a törvényjavaslat az érvényben levő telekkönyvi rendeletek némely intézkedéseinek megváltoztatására is kiterjed, s rendelkezéseket vesz fel azon célból, hogy jövőre a telekkönyvi állapotnak a tényleges jogosultságtól való nagyobbmérvű eltérései a lehetőségig megelőztessenek. Az igazságügyi bizottság feltétlenül helyesli a törvényjavaslatot, anynyiban, a mennyiben az a telekkönyvi betéteket a földadókönyv és az állandó kataszter adataival megegyezőleg kívánja szerkeszteni s a mennyiben a betétek szerkesztésével kapcsolatban a telekkönyvi bejegyzés és a jogszerű tényleges birtoklás között összhangot a lehetőség szerint helyreállítani törekszik. A mi a telekkönyvi betéteknek a földadókönyv és az állandó kataszter adataival megegyező szerkesztését illeti: ez, figyelembe véve különösen az igazságügyi bizottság által helyesléssel fogadott azon intézkedést, hogy a betétek szerkesztése fokozatosan az állandó kataszteri felmérés befejezése s illetőleg a korábbi felméréseknek kiigazítása után fog eszközöltetni, kétségtelenül hatályos tényező lesz arra, hogy a tulajdonnak és másnemű dologi jogoknak biztonsága és a földbirtok hitelképessége fokoztassék ; meg fogja szüntetni az ez idő szerint tényleg fenforgó mindazon nehézségeket, melyek a telekkönyv és földadókönyv tételei azonosságának kimutatása körül felme* A szerző szívességének köszönjük, hogy e cikket, mely a képviselőházhoz e tárgyban az igazságügyi bizottság által csak néhány nap előtt beterjesztett jelentés egy részét képezi, már most közölhetjük. Ezen egész jelentés pedig Te leszky István előadó kitűnő tollából származott. A szerkesztőség.