A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 15. szám - A váltótelepités fogalommeghatározása

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 15. számához. Budapest, 1886. április 11-én. Köztörvényi ügyekben. A válóper folyama alatt is a férj nejének állásához képest tartást adni köteles, kivévén ha a nö indokolatlanul hagyta el férje házát. A férj durva és erőszakos bánásmódja nem elegendő ok arra, hogy a nö mogszüutesse a férjével való együttélést. Az aradi kir. járásbíróság (1885. február 28. 472. sz. a.) Simon Jenő ügyvéd által képviselt H. Józsefné J. Jusztina felperesnek Heeger Ernő ügyvéd által képviselt H. József alperes ellen ideiglenes tartás iránti perében következő Ítéletet hozott: Alperes köteles felperesnek havonkénti 24 frt tartásdíjat a felek között folyamatban levő házassági válóper jogérvényes befejezéséig megfizetni, stb. Indokok : Alperes kétségbe nem vonta, hogy a vele érvényes házasságban levő felperes tőle 1882. évi július 12-én eltávozván, a tényleges együttlakást megszüntette és alperes ellen az illetékes csanádegyházmegyei szentszék előtt a házassági válópert folyamatba tette, továbbá, hogy felperesnek tartás címén 1882. évi július 12-étöl mit sem adott. Miután pedig hazai törvényeink értelmében a férj nejét a házasság jogérvényes megszűntéig, sőt a házassági válóper folyama alatt is vagyoni és társadalmi állásához mérten, mindaddig, mig a nő vétkessége jogérvényes ítélettel megállapítva nincsen, illő eltartásban részesíteni köteles és D. János, U. Kornélia, W. Karolina és T. Ottilla tanuknak egymást összefüggöleg kiegészítő vallomásai törvényszerű bizonyítékot szolgáltatnak arra nézve, hogy felperes az alperessel való együttélést ennek erőszakos és durva bánásmódja miatt volt kénytelen megszüntetni és ezzel szemben az alperes által 10,913/1884. sz. a. bemutatott okmányok és általa hivatott tanuk, különösen pedig T. Ödönnek és. M. Gábornak már a felek tényleges együttlakásának megszűnte utáni időkben történt tényekre vonatkozó terhelő vallomásai bizonyítékot nem eredményeztek arra nézve, hogy alperesnek ezen bánásmódja felperesnek a házasság szentségével össze nem férő magaviselete által indokolt lett volna és miután végül alperes azt sem tagadta, hogy jelenleg 800 frt évi fizetéssel és lakbérilletménynyel javadalmazott első osztályú m. kir. postatiszt, ennélfogva, stb, A budapesti kir. itélő tábla (1885. június 9. 22,453. sz. a.) felperes tartási diját 16 frtban állapította, egyebekben stb. A in. kir. Curia (1886. március 18. 6,225. sz.) mindkét alsóbb bíróság Ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik, stb. Mert felperes önként hagyván el férjét s erre őt férjének a tanuk által bizonyított, de felperesnek sem életét, sem egészségét nem fenyegető bánásmódja nem jogosíthatván fel, annál kevésbé lehetett a kereseti kérelemhez képest alperest tartásdíj fizetésére kötelezni, mivel ez a periratok mellett felmutatott közjegyzői tanusitványnyal igazolta azt, hogy felperest a hazatérésre fölszólította, felperes azonban a hazamenetelt megtagadta. A perköltség kölcsönös megszüntetése azzal indokoltatik, mert felperes az alsóbiróságoknál kedvező Ítéletet nyert. Habár az előmutatóra szóló életbiztosítási bárca rendszerint a biztosítottnak hagyatékához nem tartozik ; azonban ha bebizonyittatik, hogy az ilyen előmutatóra szóló bárca a biztosítottnak haláláig annak kizárólagos birtokában volt, akkor az hagyatéki vagyont képez és mint ilyen az örökhagyó adósságai miatt jogosan lefoglalható. A budapesti I—III. kor. kir. járásbíróság: (1884. nov. 4-én 9,904. sz.) Cseke Kálmán ügyvéd által képviselt W. Amália felperesnek Szmik Lajos ügyvéd által képviselt W. Ferenc és társai ellen tulajdoni igény iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatott, stb. Indokok : Az 1881 : LX. t.-c. 66. §. tüzetesen csak a kedvezményezettet illető életbiztossági összeget vonja el a biztosított adósságai miatti végrehajtás alól, kiterjesztvén ezen intézkedését azon egyedüli esetre, ha a kedvezményezett névszerint kijelölve nincsen, az általánosságban megjelölt örökösre. A 2. B. alatt becsatolt biztosítási bárca azonban egyszerűen a bemutatót jelzi kedvezményezettnek; tehát a törvény fentjelzett kedvezményét csakis mint az ügyiratokból kitűnik, a pesti takarék- és előlegezési társulat, »oszt rák-magyar általános tisztviselő-egylet szövetkezet korlátolt felelősséggel" nevű cég veheti igénybe, mint kinek birtokában a szóban forgó bárca lévén, azt a biztositó társulatnál bemutatta és az illető összeget felvette. Ebből őt illető követelését kielégítvén, miután nála a felesleg néhai W. Oszkár több rendbeli hitelezőitől lefoglaltatott, ezen fenmaradó összeget a végr. törvény 126. §-ában körülirt eljárás végett ezen kir. járásbíróságnál bírói letétbe helyezte. Mindezek folytán azonban ezen összeg nem tekinthető) mint most már kizárólag felperest, mint néhai W. Oszkár egyedüli örökösét illető olyan biztosítási összegnek, mely a már többször emiitett kedvezmény alá esik, mert mihelyt a bemutató kedvezményezett őt illető jogáról lemondott, a fenmaradt összeg ugyanazon szempont alá esik, mint az örökhagyó egyéb hagyatéka, azaz első sorban a hagyatéki terhek kielégítésére fordítandó. Ezek alapján felperes keresetével elutasítandó volt, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1885. február 16-án 1,955. A kir. járásbíróság ítéletének megváltoztatása mellett felperes keresetének hely adatik s a lefoglalt 1.250 frt 30 kr. életbiztosítási összeg s ennek a letétben felgyűlt kamatja a zár alól felmentetni és felperes részére kiadatni rendeltetik, stb. Indokok : A kereset tárgyát azon életbiztosítási összeg egy része képezi, mely a felperes néhai édes atyja, W. ()szkár által 1875. június 11-én Bécsben az osztrák-magyar hivatalnok egylettel kötött életbiztosítási ügylet folytán nevezett W. Oszkár halála után kifizettetett. Ezen összeg pedig nem tekinthető a n. W. Oszkár hagyatékához tartozó értéknek, mert ő a biztosítási ügyletet, a kötvénynek tartalma szerint, nem kötötte a maga javára s nem tartotta fenn az iránt halála esetére való rendelkezési jogát s ennélfogva kétségtelenül egy bár meg nem nevezett más személy javára szolgál az. S ha nincsen is a biztosítási kötvényben a kedvezményezett megnevezve, sőt nincsen az sem kifejezve, hogv az örökösök javára köttetett, mégis csak az örököst lehet kedvezményezettnek elfogadni, mert a kötvény tartalma szerint ki van zárva az arra intézett célzat lehetősége is, mintha n. W. Oszkár a halála után leendő hitelezői kielégítésére kívánt volna értéket biztosítani. Azon körülményből pedig, hogy n. W. Oszkár halála előtt a biztosítási kötvényt tartozása fedezése végett a biztositó hivatalnok-egyletnél fedezetkép lekötötte, felperes igényének alaptalanságára következtetni nem lehet; mert ha jogosítva volt is n. W. Oszkár a biztosítási ügyletet elterhelni, ebből nem következtethető az, hogy a fenmaradt értékre nézve hitelezői legvenek a jogosultak. Ezeknél fogva felperes igénye az 1881. évi LX. t.-c. 66. §. értelmében megállapítandó volt, stb. A m. kir. Curia (1886. évi március 2-án 7,548. sz. a. A budapesti kir. tábla ítélete az ügy érdemében megváltoztattatik és felperest keresetével elutasító elsöbiróság ítélete hagvatik helvben, stb. Indokok : Mert ámbár az 1881. évi LX. t.-c. 66. s|-nak első bekezdése tüzetesen csak azon esetekről rendelkezik, melyekben az életbiztosítási kötvényben valamely meghatározott személv, va°-v a biztosítottnak örökösei, jóllehet minden közelebbi megjelölés nélkül vannak megnevezve, mind a mellett az sem szenved kétséget, hogy az előmutatóra szóló életbiztosítási bárca is már iogi természeténél fogva a biztosítottnak hagyatékához rendszerint szintén nem tartozik, azonban még sincs kizárva annak lehetősébe, ho°-v az előmutatóra szóló életbiztosítási bárca a biztosított hatna tékához tartozó vagyont képezzen, nevezetesen azon esetben, °ha bebizonyittatik, hogy az előmutatóra szóló életbiztosítási bárca a biztosítottnak haláláig annak kizárólagos birtokában volt, ava^v