A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 15. szám - A magyar börtönügy fejlődési története a jelen század kezdetétől. 3. r. - A házasságtörésről. 2. r.

118 A JOG. tehertételtől, megnyerné a kifizetett tételt megillető rangsorozatot. Az ausztriai javaslat ezt célozza, nálunk ez eddig lehetetlen; nálunk kénytelen a szegény birtokos tűrni, ha esetleg nem igen megy hitelezője fejébe a kölcsön conversiójának technikai menete, a mi rendszerint igy van, hogy meghiusítja adósának legszebb és vagyonilag is üdvös operatioit, holott a magánember, vagy a pénzintézet, mely hivatva van az ily vagyoni viszonyok karba helyezésére, ha megnyerhetné igy a rangsorozatot, elejthetné az adósra nézve is nem egyszer kétes eredményű hitelmüvelet közbeeső és a kölcsön realizálását nagyban megnehezítő cselekmények foganatosítását, Nem egy részletet lehetne felsorolni, ha e sorok keretébe tartoznék az ily conversionális természetű kölcsönök technicai nehézkességét beigazolni, csak a nem egyszer észlelt tapasztalásra kívánok utalni, fölemlítvén azt, hogy számtalan esetben a hitelt kereső félnek vagyoni viszonyai épen a szóban forgó intézmény hiányában szenvednek hajótörést. Nem nagy a megoldandó kérdés, melyet e szerény pár sorral szellőztetni kívántam, de elég fontos, semhogy elmulasztanám az alkalmat a hivatott körök figyelmét az érintett institutio behozatalára irányítani. i A házasságtörésről. Irta: Dr. BLASKÜ LAJOS, lugosi ügyvéd. y A büntetés súlya regebben két tényező hatása alatt szokott idomulni. Először annál súlyosabb a büntetés, minél szigorúbb és kegyetlenebb egyáltalában bizonyos népnél az egész büntetési rendszer; másodszor minél fontosabb és pótolhatlanabb egy bizonyos kor és nép nézete szerint a bűntény által sértett tárgy, tehát minél nagyobb a bűntett objectiv súlya. A bűntény alanyi oldala is szokott tekintetbe vétetni, különösen a kánonjog által, de az alanyi beszámítás tana még egészen fejletlen és aránylag kevés befolyással bir a büntetés meghatározásánál. Előbb emiitett két döntő tényező tehát megérteti velünk a házasságtörésnek általában súlyos büntetését. ') Az előző cikk a »Jog < 13. számában. Szerk. A keleti népeknél a polygamiát találjuk, a khinaiaknál és hinduknál ép ugy, mint a babyloni fogság előtt a zsidóknál is. Itt tehát a férj házasságtörést nem követhet el soha. A hűtlen feleség házasságtörése pedig a szolgai hűség megszegése. A kelet nem ismeri el a nőt egyenjogúnak. De azért a nő helyzete és jogi állása keleten sem volt mindenütt egyenlő. Igy a hinduknál a hajadon a leggyengédebb szeretet tárgya volt, a ki után epedni, a kit tiszteletben tartani a férfira nézve nem volt szégyen, hanem dicsőség. De azért a férjes nő állása mégis hasonló a szolga állásához. A nő házasságtörése itt is a szolgai hűség megszegése; megszegése azon férfiú irányában, a ki őt szeretete által melléje felemelte. A házasságtörő nő büntetése ennélfogva rendkívül kegyetlen volt. A házasságtörő nő büntetése mindig a halál; reudesen pedig nyilvános téren kutyák által szakittatik szét. Azon férfi pedig, a ki vele közösült, tüzhalállal lakolt. Hasonló volt a házasság felfogása és a házasságtörés büntetése a khinaiaknál is és hasonló a többi ázsiai népeknél, a hol a polygamia a legrégibb időben szintén divatozott és még Mózes törvényhozása által sem töröltetett el; csak a babyloniai fogság után tünt el a polygamia, helyt adva a monogamiának. De még a monogámia sem birt a zsidóknál a keresztény házasság lényegével. A zsidó házasságban is a nőnek viszonya a férjhez inkább szolgai viszony volt. A házasságtörő férj nem büntettetett, azaz nem is tekintettetett házassá gtörőnek ; a házasságtörő nő azonban kőhalállal lett büntetve. A mohamedánoknál a nő állása még alantiabb; ő itt csak eszköz a férfi kéjérzetének kielégítésére. Hogy itt a férj részérül még szó sem lehet házasságtörésről, az természetes A házasság törő nő azonban itt is halállal bűnhődik, mivel ő férje szemében értéktelenné vált, tehát meg volt semmisíthető. A korán szavai szerint »a nők szántóföldek, melyekre férjeik tetszésük szerint bemehetnek.* (Szokolay ford.) — Amint látjuk : a keleti népeknél, habár különböző fokozatokban, a nő állása a házasságban szolgai viszony és a szolgai hűség megszegésének büntetése mindig a halál. Az átmenetet a keleti jogfelfogástól és társadalmi állapotoktól a nyugatiakra a görögök közvetítették. Itt az állam a monogamiát ismeri ugyan el; de a mint az egyén abszorbeáltatott az állami mindenhatóság által, ép ugy a házasság is állami intézménynek tekintetett és akkép rendeztetett. A házasság az állam oltalma alá helyeztetett, mint oly intézmény, mely alkalmas az államnak egészséges polgárokat produkálni. Innét az állam domináló befolyása a házassági élet rendezésére és innét az állami cél elérésére vonatkozó különböző felfogásokhoz képest, a házasságnak is különböző felfogása. Annyi általában el van ismerve, hogy TÁRCA. A magyar börtönügy fejlődési története a jelen század kezdetétől. *) Irta : dr. LÁSZLÓ ZSIGMOND, igazságügyi miniszteri tanácsos, Budapesten. — A »Jog« eredeti tárcája. — \/ (Harmadik közlemény.) A magyar börtönügy történetének második részeként azon időt jelöltük meg, melyben Magyarország osztrák uralom alatt állott. 1852-dik évi szeptember 1-én az osztrák büntetőtörvény uralma, és azzal együtt a különféle szabadságvesztés - büntetések különböző végrehajtása (fogház, szigorú fogház, börtön, szigorú börtön) Magyarországon is behozatott. A börtönök feletti felügyelet a megye-főnökökre (administratorok) bízatott, de korlátozott mértékben a törvényszéki elnökök által is gyakoroltatott. A börtönöket kevés kivétellel régi rosz és alkalmatlan helyiségeikben hagyták és csak a lehetőséghez képest osztották be akként, hogy a büntetési rendszernek, ugy a hogy, megfelelhessenek. Miután pedig ezen rendszer nagyobb szigort követelt, mint az addigi positiv törvénynyel nem szabályozott gyakorlat, nem sokára érezhetővé vált a börtönök hiánya, és ez okból eleinte a súlyos büntetésekre elitéltek: várakban katonák őrizetére bízattak (Arad, Szeged, Pétervárad, Munkács), később azonban egyéb erősített épületek, beszüntetett kolostorok és más kincstári épületeket alkalmaztak és ezeket a legszükségesebb átalakításokkal országos fegyintézetekké tették. Igy keletkezett azon időben (l85ő—1858.) a még ma is létező fegyintézet Illaván, Szamos*) L. az előbbi közleményt a »Jog<' IS. és 13. számaiban. Szerk. Újváron, Vácott, Lipótváron, Mária-Nosztrán és Nagy-lényeden. Munkács is elvesztette lassanként nagyrészt csak politikai foglyok részére szolgáló vár jellegét és közönséges bűntettesek fegyházává lőn. Azonban sajnos, hogy mindezen fegyintézetek alakításánál csak arra tekintettek, hogy minél több fegyencet helyezzenek el ; de észszerű büntetésvégrehajtásra nem is gondoltak. Magánzárkákra nem fektettek súlyt, ugy hogy némely fegyintézetnél egyáltalában nem volt ily zárka ; de a közös háló- és munkatermek oly nagyok voltak, hogy azokban többnyire 30—40, sőt 60 fegyenc is lett elhelyezve. Ezen körülmény, mely a fegyencek osztályozását lehetetlenné tette, továbbá az, hogy ezen intézetek igazgatóiul többnyire nem szakférfiak, hanem katonai szolgálatban érdemeket szerzett személyek alkalmaztattak, és végül ezen igazgatók rendkívüli szigora, szomorú következményeket szült, melyek számos szökési kísérletben és a fegyencek lázadásában nyertek kifejezést. A mária-nostrai és nagy-enyedi női fegyház a szürke nénék vallásos egyesületének vezetésére bízatott. A fegyencek élelmezése és munkaerejük kihasználása nyereséghajhászó vállalkozók kezeibe adatott, a mi az állapotot a fentemiitett országos fegyintézetekben csak rosszabbá tette. Ezek után bátran állithatjuk, hogy ezen második korszak börtönügyünkre szerencsésnek alig nevezhető, és hogy azon állásponttal szemben, melyet a magyar törvényhozás már 1843. évben elfoglalt, határozott visszaesésre mutat. Rendeletek, melyek a börtönügy javítását célozták, de egyszersmind az ép most kimondott Ítéletünket megerősítik, nem hiányoz tak azon időben sem, és példaként csak kettőt emiitünk, melyek közül az első foglyokkal általában, a másik pedig a politikai foglyokkal való bánásmódot tárgyazza.