A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 14. szám - A kir. Curia büntetőjogi 51. számú döntvénye alkalmából. Válasz a Jogtudományi Közlöny Eszmei halmazat és magánlaksértés című cikkére

109 hatolás után önként elállna a lopás véghezvitelétől? Pedig a lopástól való önkéntes elállás nem enyésztethetné el a laksértést, ha az, az egyszerű behatolás által már elkövettetett volna. Azt tartom: Cscmegi Károly ur sem ítélné el. Midőn ekként kiemeltem amaz örvendetes jelenségeket, miket Csemegi Károly ur értekezésében nagyra becsülök: érzem, hogy kötelességem volna a >Jog« olvasóit tovább is kalauzolni ama fáradságos egybehasonlitás műveleténél, melyet kérésem rovott terhükre. Azonban nekem nem szabad áradoznom, nem szabad 27 hasábot nyomtatott betűkkel megtöltenem. Ha akarnám : sem tehetném, sok mindenféle oknál fogva, melyek közt Csemegi Károly ur bizonnyal a beható tanulmány és értelem hiányát fogná első sorban és legszívesebben említeni. De azt vélem, erre a kalauzolásra ezentúl nincs is többé szükség. A mit ellentétes nézeteink érdemének indokolására elmondhattunk : azt felhoztam én áradozón, a »Jog« 8. sz. — felemiitette classicus rövidséggel tisztelt ellenfelem a »Jogtudományi Közlöny« 13. számában. Nem vonok én abból vissza egy szót sem ma; igy tesz bizonyára Csemegi Károly ur is. Nem marad tehát egyéb hátra, minthogy mindkét ellentétes érvelés felől mindenki maga képezzen magának ítéletet, a ki teljesiti kérésemet s a két cikket csakugyan végig egybehasonlitja. Kövesse ennél az összeegyeztetésnél mindenki a neki tetsző módszert. Csak azt az egyet bátorkodom kérni, hogy az egybehasonlitás eredményéül adja meg kiki magának a következő kérdésekre a választ, tetszése és meggyőződése szerint: 1. Igaz: hogy V. K. a Curia 51. számú határozatát nem a törvénynyel, hanem csak a törvényjavaslat miniszteri indokaival tekinti ellentétben állónak ? Vagy az igaz: hogy éppen V. K. volt, a ki a »Jog«-ban kijelentette, hogy szó fér ugyan a kir. Curia 49. számú döntvényében foglalt amaz állításhoz, miként kétely esetében a tőrvényhozásnak iránytadó akarata a miniszteri indokolásból tudható meg; de szemben a kir. Curiával, nézete helyességének bizonyitása végett, V. K. jogosan vél erre az indokolásra támaszkodhatni, minthogy a kir. Curia ennek az indokolásnak nem tulajdonithat majd döntő, majd semminemű erőt? 2. Igaz : hogy a »Jog« cikke voltaképen, a kir. Curia határozatának címén, a »Magyar Igazságügy* ez idei I. füzetében Csemegi Károly urnák saját neve alatt megjelent >;Egység és többség« című értekezése ellen irányult? Vagy ellenkezően igaz az: hogy emez emiitett értekezés a »Jog« cikkében sem szóval, sem ráutalással, sem egyébkint még csak nem is említtetett? 3. Igaz: hogy V. K. a »Jog«-ban annak a hypothesisnek az alapján érvelt, hogy a laksértés és a lopás elkövettetett? Vagy ellenkezően az igaz: hogy V. K. a kir. Curia határozatát, épen az alapon nyilvánította tévesnek, mivel abban az esetben, melyet az 51. sz. döntvény keletkezését előidéző előzetes kérdés elhatárolt, a tettes a 1 a k s é rtés vétségét el nem követte? 4. Igaz: hogy V. K. a »Jog«-ban azt állította, hogy bűnhalmazat még akkor sem volna megállapítható, ha a tettes valósággal elköveti a laksértés vétségét és a lopás kihágását ? Vagy az igaz: hogy csak azt állította V. K. miként még az esetben sem volna megállapítható a magánlak megsértésének fenforgása, ha a tettes cselekménye kimerítené is mindazokat a tárgyi ismérveket, melyeket a B. T. K. 332. §-a eme vétséghez megkövetel, mivel ez esetben is hiányoznék az alanyi mozzanat, a magánlaksértés elkövetésére irányuló akarat, szándék és célzat, míg ellenben csak az alanyi és tárgyi mozzanatok egyesülése és eredményben megvalósulása alkothatja meg a büntetendő cselekményt s igy esetleg a bűnhalmazatot is ? 5. Igaz: hogy V. K. azt állította a »Jog«-ban: két törvénysértés nem állapit meg bűnhalmazatot? Vagy az igaz : hogy ezt V. K. soha és sehol sem mondotta ? 6. Mpndotta-e V. K. a >Jog«-ban, hogy laksértés akkor nem forog fenn, ha az más cselekmény elkö vetés é! nek céljából kővettetett el, bár törvényes ismérvei megvannak? Vagy az igaz, hogy ezt V. K. nem állította? 7. Helyes és a valóságnak megfelelő-e a »Jogtudományi Közlöny* emez, ide szószerint átvett idézete: »V. K. ur azt állítja, hogy az által, mert egy idegen ember, minden jogosultság nélkül, éjnek idején másnak spárga-csomóval bekötött kamaráját, ezen csomó feloldásával és a tolózár félrehuzásával felnyitja és azon kamarába bemegy, nem jő létre a magánlaksértésnek a B. T. K. 332. §-ában meghatározott vétsége ? Vagy az igaz: hogy V. K. ezeket a szájába adott szavakat sem a »Jog<-ban, sem egyebütt nem mondotta? 8. Igaz: hogy V. K. nézete szerint a laksértés vétségéhez okvetlenül szükséges a tulajdonosnak, közvetlenül a bemenőhez intézett szóbeli tilalma és ezt a szóbeli tilalmat, eme nézet szerint, sem felirat, sem jel, például szál vasnak az ajtó két végéhez erősített két nyílásba beillesztése nem pótolhatja? Vagy az igaz: hogy ezt ilyen alakban V. K. nem állította és csak annyit mondott a »Jog«-ban, hogy a vélelmezhető (nem tehát j felismerhető) akaratnyilvánítást tételes törvényünk nem helyezte büntetőjogi oltalom alá, miről ahhoz, hogy a tilalomnak mindig szóbelileg kell nyilváníttatni, talán mégis kissé igen nagy az ugrás ? 9. Igaz: hogy V. K. állításainak, miket a »Jog«-ban közzétett, igazi foglalatja általános, elvi formulázásban csak az lehet: hogy >ha valaki egy enyhébb büntetendő cselekmény céljából még egy súlyosabb büntetendő cselekményt is e lkövet: csupán a célzott cselekmény jön birói megítélés és büntetés alá?« És igy igaz lehet-e: hogy V. K. »előre megtanítja a gyilkosokat a legrettenetesebb bűntetthez arányosított halálbüntetésnek, egy másik bűntett elkövetése által való kikerülésére, s ez által a haramiák félelmét előre eloszlatva, a gyilkosságokat, valamint a rablásokat mintegy provocálja?« Vagy az igaz: hogy ez a szörnyű veszedelem V. K. tanításából nem következhetik, minthogy ez azt vallotta a »Jog«-ban, hogy minden szándékosan, céltudatosan és a szándékot fedő eredménynyel véghezvitt bűncselekmény, a B. T. K. 1. §-ánál fogva, törvényes büntetésével büntetendő és a bírónak csak gyártani nem szabad önkényesen bűncselekményeket ? 10. Igaz: hogy V. K. tévesen támaszkodott Hálschnerre annak meghatározásánál, melyik alkotó elem hiányában nem állapitható meg soha eszmei bűnhalmazat, mivelhogy ugyanez a Hálschner; System des Preussischen Strafrechtes című munkájának 489—529. lapjain leghatározottabb ellenzője az eszmei bűnhalmazatnak s igy arra törekedik, hogy az anyagi bűnhalmazat javára az eszmei bűnhalmazat esetei a legszűkebb körre szoríttassanak ? Vagy az igaz: hogy Hálschner tanának épen Csemegi Károly ur nyitott utat törvénykönyvünkbe, a midőn a miniszteri indokolásban ezeket irta meg: dgaza van Hálschnernek, ki azt mondja: Eine ideale Concurrenz wird nur angenommen werden können, wenn ein und dieselbe Thátigkeit den Thatbestand mehrerer Verbrechen enthált und z u g 1 e i c h vom Handelnden auf die Verwirklichung dieser mehreren Verbrechen bezogen wurde?c És igaz-e, hogy ezt ; az idézetet V. K. a »Jog«-ban csak mint a miniszteri indokolásból átvettet és igy közvetve egyenesen Csemegi Károly úrtól eredőt emiitette fel ? De talán már elég is ebből ennyi, hogy a két lap, két ellentétes állításainak érdemleges indokolásában mindenki kellően eligazodhassék. A többit mindenkire magára bizom. A mi azonfelül foglaltatik Csemegi Károly ur cikkében: