A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 12. szám - Beszámítási képességgel nem biró egyén ki a B.T.K. 84. §-a alapján javitó-intézetbe küldetik, bűnösnek mondandó-e ki az itéletben vagy felmentendő?

A JOG. 93 erö s a beszámitási képesség organikus, elválaszthatlan összefüggésben áll egymással; 2. hogy ha az egyik hiányzik valamely cselekvényből, ez ipso jure a másik létezését is kizárja. Ha az intentionális erő két eleme meg van — tudat s akarat — beszámítás is van, ellenkezőleg nincs. Vizsgáljuk már most a viszonyt, mely a beszámítás és bíinósség között van. Mint már fentebb is emiitettem, valamely cselekvc'ny bizonyos személynek csak akkor számitható be, ha az intencionális erö mindkét eleme meg van (tudat s akarat); nem említve itt meg azt, hogy a büntetőjogilag releváns akaratnak összefüggésben kell állani a phyzikai cselekvénynyel. »Und endlich muss die Kluft zwirchen Wille und That überbrückt werden durch das Urtheil, dass grade dieser Wille Ursache für diese That geworden ist. 1 A beszámítás kérdése fölött az érdemben itélő biró vagy bíróság (egyes és társas bíróság) határoz, ha kijelenti, hogy a vádlott beszámitási képességgel bír ; akkor ezen enunciaciót nyomban követi mint szükségszerű következmény a bűnösség megállapítása. »A beszámítás egyértelmű a bűnösséggel, ugy hogy midőn az mondatik ki, hogy valamely tett valakinek beszá mitható : ezzel az van kimondva, hogy azon személy a kérdéses cselekmény elkövetésében bűnös.* 2 Ha tehát valakire kijelenti a bíróság, hogy beszámitási képességgel nem bir, vagy hogy neki a cselekvény be nem számítható, akkor ebből a contrarió következik, hogy az illető nem bűnös — az nem lehet Ebből kitűnik ismét, hogy ezen két fogalom: beszámítás és bűnösség ép oly szoros összefüggésben áll egymással, mint az intencionális erő a beszámítással. B. T. K.-ünk a bűnösségnek mint föltétlen imperativu mát állítja, oda a büntetést, ugy hogy ha a bűnösség megállapíttatik, ez izoláltan a büntetéstől nem képzelhető. Vannak ugyan egyes esetek a törvényben, midőn a büntetés végre nem hajtatik (halál, kegyelem, elévülés); ámde ezek az esetek korántsem képeznek kivételt az általam most emiitett általános szabály alól; ha valamely a büntetést kizáró ok merül fel. azért a connexitás bűnös és büntetés között föltétlenül megvan, azzal a változással, hogy a bíróilag megállapított büntetés nem realizáltatik. A mint a mondottakból kitűnik: az intencionális erő, beszámítás, bűnösség és büntetés oly szoros összefüggésben állanak egymással, hogy ha az egyik léte megszűnik, ez a többi lételét is megszünteti. Az intencionális erő s beszámítás mint ok, ellenben a bűnösség és büntetés mint okozat szerepelnek itten. Ha ok nincs, okozat sem lehet; s viszont okozat ok nélkül nem képzelhető. Ezek alapján véleményem oda terjed, hogy ha beszámítás nincs, bűnösség se lehet; ha tehát a 84. §. alapján a kiskorú beszámitási képességgel nem bírónak jelentetik ki, akkor a büntetőjog alapelveinek s a logika szabályainak megsértése nélkül nem lehet az ilyent bűnösnek nyilvánítani, hanem azt a vád alól fel kell menteni. Ilyen határozott alakban van formulázva a német birodalmi B. T. K. 56. §-ának első alineája, mely következőleg szól: >Ein Angeschuldigter, welcher zu einer Zeit, als er das zwölfte, aber nicht das achtzehnte Lebensjahr vollendet hatte, einc straíbare Handlung begangen hat: ist freizusprechen uenn er bei Begehung derselbcn die z u r Erkenntniss ihrer Strafbarkeit erforderlichc Einsicht nicht b e s a s s «. Az osztrák bűnvádi eljárás 259. §-a hasonlóképen intézkedik: »Der Angeklagte wird durch Urtheil des Gerichtshofes von der Anklage freigesprochen : — —3. Wenn der Gerichtshof erkennt — — dass Umstánde vorliegen, ver') Dr. ISinding Normen IL 11. 1. *) Anyaggyüjtemény I. k. 501. 1. mőge welcher die Strafbarkeit aufgehoben, oder die Verfolgung aus anderen als den unter Z. 1. und angegebenen Gründen ausgeschlossen ist«. A magyar bűnvádi eljárást szabályozó joggyakorlat is különben mindazon esetekben, a hol a beszámítás az akarat és választás szabadságának korlátozása miatt ki van zárva (jogos önvédelem ; ellenállhatlan erőszak és végszükség állapota) oda fejlődött ki, hogy ezen esetekben vádlott a vád alól felmentendő, de bűnösnek ily viszonyok között ki nem mondható. Ugyanilyen a gyakorlat azon esetekben is, a hol a beszámítás az öntudat hiánya folytán van kizárva (őrültség, nagyfokú részegség stb.). Ugy látszik az elsőbirósági gyakorlat ezen helyes szabály alól egyedül azon esetben tenne kivételt, midőn a kiskorú gonosztevő belátási képesség hiánya miatt a javitó-intézetbe küldetik. Ennek okát másban nem találhatom, mint abban, hogy a javitó-intézetbe való küldésnek bizonyos kijelen tésen kell alapulnia, ez pedig csak a bűnösség megállapítása lehet. Ez azonban nem helyes felfogás; mert a bűnösségnek egyedül jogilag lehetséges folyománya a büntetés; a javitó-intézetbe való elhelyezés pedig nem büntetés. »A szükséges belátással nem biró, de megromlott hajlamú ifjúnak nevelésre, javításra van szüksége Az állam átveszi a funkciót, melyet a szülők nem voltak képesek teljesíteni, az állam nem bünteti ugyan a belátással nem biró rossz indulatú ifjút: hanem neveli és javítja azt«. 3 A javitó-intézetbe való elhelyezés néma bűnösségnek, sőt ellenkezőleg a bűntelenségnek a következménye ; tehát ha valakit a 84 §. alapján javitó-intézetbe küldünk, az idevágó intézkedést meg kell előzni azon kijelentésnek, hogy a fiatalkori egyén nem vehető beszá m itás alá, tehát nem bűnös. Ezen kitérés után annak demonstrálásául, hogy mindazon esetekben, melyekben a büntetendő cselekmény beszámítása ki van zárva, vádlott bűnösnek soha, tehát a 84. §. második alineája esetén sem mondható ki, de a vád alól itéletileg fölmentendő, idézem a bűnvádi eljárási javaslat idevonatkozó 474. ij-át: »Vádlott fölmentendő: — — 4. Ha oly körülmények forognak fenn, melyek által a büntetendő cselekmény beszámítása ki van zárva«. — — Ez az általános kivételt nem ismerő szabály áll a B. T. K. VH-ik fejezetének mindazon rendelkezésére, mely a beszámítást kizáró okokról szól; tehát a 84. §-ra is. Az általam fejtegetett kérdéssel nem tisztán a forma tökéletességének megóvására törekedtem; van ezen kérdésnek még más oldala is. A joggyakorlat,' valamint a külföldi törvények mintájára a bűnv. elj. javaslat 476. §-a szerint »azon esetben, melyben vádlott bűnösnek mondatik ki, a követelt magánjogi el tétel iránt az Ítéletben szintén intézkedés teendő«. Tehát vádlott a kártérítési összegben azért marasztaltatik el, mert a vádbeli cselekményben bűnösnek találtatott; itt n e m a büntetés kívántatik meg, mert ez a bűnösségnek jogi következménye, hanem tisztán a bűnösség. Már most, ha a beszámitási képességgel n e m biró kiskorút bűnösnek jelentjük ki, akkor a magánjogi elégtételben is marasztalni kell; és itt kidomborodik a materiális jog szempontjából is releváns anomália. A B. T. K. 84-. §-a ugyanis a beszámitási képességgel nem biró ifjaknak két kategóriáját állítja fel. Az elsőbe tartoznak azok, a kik nem rossz hajlamúak ; tehát javitó-intézetbe sem küldetnek; hanem meghagyatnak a családban a szülők nevelése alatt. A második kategóriába azok tartoznak, a kik rossz hajlamúak s épen ezen okból az állam— a társadalom érdekében, mely minden individiumtól az erkölcs 3) Anyaggyüjtemény I. k. 527. 1.