A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 11. szám - Az egyházi javak a magyar jog rendszerében. 7. r.

42 A J OG. mi önmagában kártalanítást, illetve a szerződés meg nem tartása ból az azt megtartó félnek ez által okozott kárnak megtérítését feltételezi. Tekintve továbbá, hogy ezen ügy ehezképest kártérítésnek s felülvizsgálat tárgyát képezőnek veendő. Mindkét alsóbb bírósági Ítélet az egész előző eljárással együtt az 1881. 59. t.-c. 39. §. e) és o) pontja alkalmazásával, j illetve hivatalból megsemmisíttetik s felperes keresetének a kikötésnél követelt szabad választás folytán más kir. járásbíróság előtti érvényesítésére esetleg biróküldés kieszközlésére azért | utasittatik; mert több bírói tagból álló járásbíróságnál is, ha oly per forog fenn, melyben maga a járásbiró a ptrs. 59. §. szerint érdekeltnek és a biráskodástól elzártnak veendő, ezen érdekeltség a prttás 57. §• alá vonatkozó oly körülmény, melynek alapján biróküldésnek van helye és miután olynémü érdekeltség a prtás 56. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésnek szem előtt tartásával 1 hivatalból figyelembe veendő, miután továbbá jelen perben is maga a járásbiró lépett fel felperesül, minélfogva a vezetése alatti ; járásbíróság más bírói tagja ennek elbírálásából fennebb előadottaknál fogva elzártnak tekintendő : Mindkét alsóbb bírósági Ítéletet az egész eljárással együtt a prtás felhívott szakaszai értelmében megsemmisíteni kellett. A per vitelével megbízott ügyvéd mindaddig, míg az általa ügyfele részére behajtott pénzekről nem számol, a perben felmerült díjait s költségeit nem követelheti s e tekintetben kivétel' uek akkor sem lehet helye, midőn az ügyvéd az ügyvédség gyakorlatától visszalép. A m. kir. Curia: (Kollár Pál ügyvéd mint Paul Kálmán ügyvéd engedményese, felperesnek — 13. Károly ellen 134 frt 34 kr. ügyvédi díj iránti perében. 1889. január 21. 1,135/85. sz. a.) Telekkönyvi követelések átkeblezésénél a követelés fennállása ellen irányzott érdemleges kifogás nem emelhető. A dicső-szent-mártoni kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság: (1884. október 24. 1,830. Darkó Akos törvényszéki ügyész által képviselt M. . . . közönségének, Calutin Simon ügyvéd által védett Th. Dénes s társai elleni zálogjog telekkönyvi átkeblezése iránti ügyében.) Felperes azon kereseti zárkérelmével, hogy 1871. október 8-án kelt betáblázási okmány alapján a zálogjog 3,055 frt erejéig alpereseknek a buzás-bessenyői 12. s 211. számú tjkvekben felvett birtokaira M. város javára átkebeleztessék elutasittatik, stb. stb. . . . Indokok: Bárha Th. Dénes alperes az 1871. október 8. kelt betáblázási okmány szerint megengedte, hogy M. Márk haszonbérlőért a felperes közönség biztosítása tekintetéből 3,055 frt buzás-bessenyői birtokára betábláztassék, de az oszt. p. t. k. 1,351. §-a szerint oly kötelezettségeket, melyek jogosan soha fen nem állottak, vagy már megszűntek, sem elvállalni, sem megerősíteni nem lehet. Már pedig, hogy M. Márkus és M. város közönsége közt 1871. december 18-án létrejött haszonbéri szerződés soha érvényessé, jogerőssé nem vált, azt világosan bizonyítják a m. kir. belügyminisztériumnak 1873. július 3-ról 25,130, 1873. december 8-ról 50,458. sz. alatt kelt leiratai. Tehát, ha a szerződés jogerejü nem volt, abból biztosítékot nyújtani ígért alperesre nézve épen nem származhatott jogérvényes kötelezettség. Továbbá az oszt. ptk. 1356. §. szerint a kezes, vagy biztosítékot nyújtó egyén előlegesen is perbe vonathatik ugyan, de csak azon esetben, ha a hitelező hanyagsággal nem v á d o lt at h a t i k. Már pedig, hogy felperes közönség nyilván hanyagsággal vádoltathatik, ezen haszonbér szerződési ügyben, mert a fentidézett miniszteri rendeletekből is kitetszőleg, bárha az árverési feltételek felterjesztése után az 1871. május hó 27-ről 12,627. számú belügyminiszteri rendelet által figyelmeztetve volt, hogy az árverés eredményét a haszonbéri szerződéssel együtt mutatta be oda ; ezen rendeletnek még 1873. december 8 án, tehát két év alatt sem volt elég téve. azaz a haszonbéri szerződés nem lett felterjesztve jóváhagyó megerősítés végett. És ennélfogva a felperes közönségnek ezen hanyagsága s hogy a fenti belügyminiszteri rendeletből kitetszőleg oly javadalmakat is adott bérbe haszonbérlőnek, melynek használatára ma8"a sem volt jogosítva, okozta a haszonbéri szerzőtlés megsemmisülését és az ezen szerződésből következett perlekedéseket. Tehát a felperes városi közönség ezen eljárása következtében semmisülvén meg a M. Márkkal kötött haszonbéri szerződés, ezzel alperes Th. Dénes biztosítási kötelezettsége is megszűnt és így minthogy az alperes által kért tanúkihallgatás, valamint a felperesi képviselő által érintett, a m.-vásárhelyi kir. járásbíróságnál levő végrehajtási iratok átkérése, ezen átkeblezési ügyre vonatkozólag szükségesnek nem mutatkozott, felperes közönség átkeblezési kérésével elutasítandó volt, stb. A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla (1885. február 26. 654.) Az elsöbiróság ítélete helybenhagyatik. Mert nincs kimutatva, hogy felperes városi közönség és M. Márk közt létrejött haszonbéri szerződés az illetékes felsőbb közigazgatási hatóság által jóváhagyatott volna. De sőt a kir. belügyminisztériumnak 1873. évi 25,130. szám alatt kelt leiratából ennek épen ellenkezője tűnik ki. Minthogy pedig az emiitett haszonbéri szerződés felsőbb jóváhagyás nélkül érvénybe nem léphetett és mivelhogy egy érvénytelen szerződésből származtatott kötelezettség a ptk. 1,351. értelmében zálogjogilag nem biztositható, mindezeknél fogva s azon okból is, mert a M. . . városi közönség által M. Márk ellen folytatott perben keletkezett legfőbb itélőszéki Ítélet csakis az azon perben állott M. Márkkal, nem pedig Th. Dénes alperessel szemben is irányadó és mert e zálogjogi biztosíték kizárólag csakis a felperes várost illethető haszonbéri követelésre nézve nyújtatott; ilyen követelés pedig egy érvénytelen haszonbéri szerződésből nem származhatott, a kért átkeblezésnek a telekkönyvi rts. 35. a) pontja értelmében hely adható nem volt. A m. kir. Curia (1885. dec. 28. 4,603.) Mindkét'alsóbb biróság ítéletének megváltoztatásával az 1871. október 8 án kelt betáblázási okmány alapján a zálogjog 3,055 frt erejéig alperes Th. Dénesnek a bessenyői 12. sz. tjkvben A — 1—25 s 28—52. sz. a. s a 211. sz. tjkvben felvett 1124. hrsz. íekvőség 3/8 részére, ugy K. Márton s K. Julianna alpereseknek a 82. sz. tjkvben előforduló 863. számú ingatlanára a M. . . . város közönsége javára az 1874. aug. 18-án nyert elsőbbséggel átkebeleztetni, egyszersmind a bejelentési íven 1. sorszám alatti feljegyzés törültetni határoztatik, stb. Mert a betáblázott követeléseket tárgyazó bejelentések körüli eljárásnál, a tkvi rts 35. §. a) — c) pontjai értelmében csak a követelés, illetőleg aláírás valódiságára, a követelés megszüntetése, vagy átváltoztatására és a betáblázásnak a kijelölt fekvöségekre való hatályára vonatkozó kifogások érvényesíthetők; ez irányban pedig Th. Dénes alperes a tárgyalás során határozottan elismerte, hogy az 1871. október 8-án kiállított betáblázási okmányt aláirta, hogy a K. megyei betáblázási könyvbe felperes város javára a dologi zálog nyerése tekintetéből betábláztatott, annak a kijelölt fekvöségekre való vonatkozását sem tagadja, a követelésnek fizetés általi megszűntét állítja ugyan, de ezen állítása a hivatkozott jogerejü Ítélet, illetve a felmutatott végrehajtási végzés által van megcáfolva, különben is alperesnek lett volna kötelessége bizonyítani, hogy felperes város a kérdésben levő haszonbérletből származott követeléseire nézve kielégítést nyert s annak folytán a p. t. k. 469. §-a szerint a zálogjog is megszűnt; mert továbbá kétséget nem szenved ugyan, hogy oly kötelezettséget, a mely érvénytelen szerződésből származtatik, sem átvállalni, sem megerősíteni, tehát zálogjogilag biztosítani sem lehet, de a jelen esetre vonatkozólag ezen törvényes szabály nem alkalmazható, mert jogerejü bírói Ítélettel is kimondatott, hogy habár a kérdésben levő haszonbéri szerződést, .miután azt a m. k. belügyminisztérium meg nem erősítette, felperesi közönség továbbra is fentartani köteles nem volt, de alperesre nézve a haszonbéri i szerződés az árverési feltételek értelmében a bérlet átvállalásával azonnal kötelezővé vált, s hogy azon időre nézve, mely alatt ai j peres a bérlet tárgyát birta s a bérbe vett jogokat gyakorolta, a j tényleg fenállott haszonbéri viszonyból jogok és kötelezettségek \ származtak; ezen Ítélettel pedig a föadós kötelezettségi viszonya állapíttatván meg. az, a mennyiben a kezesség, mint mellékszerI ződés és a főkötelezettség egymással kapcsolatban állanak, itt is tekintetbe veendő; s mert végül alperes nincs elzárva attól, hogy azon perben, mely által a jelzálogilag biztosított követelés behajtása céloztati nek, a követelés fenállása ellen vagy a felperes város állított : mulasztásai vagy a bérlemény egy részének elvonása indokából I kezesség elenyészte iránti kifogásait, érvényesíthesse; de mindezen