Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

54 — Iparjog. — Az egyhuzamban nyújtandó éjjeli pihenőidőnek megrövidítése a kézi téglaverésnél. 33. §. Olyan üzemekben, amelyekben a téglát kézzel verik, a tizenhat évesnél idősebb fiatalkorúak, valamint a tizennyolc éven felüli nők kizárólag a kézi téglaverés és a vert tégla felrakási munkálatainál már a reggeli négy órától kezdve foglalkoztathatók, feltéve, hogy foglalkoztatásuk az esti nyolc órán túl nem terjed és nekik napközben megszakítás nélküli legalább három órai szünet biztosíttatik. Tizennyolc éven felüli nőknek éjjel való foglalkoztatása a fogadókban (szállodákban, penziókban), vendéglőkben, kávé" házakban, kávémérésekben, tejivócsarnokokban és cukrászdákban. 34. §. A törvény 19. §-ának 1, bekezdésében nyert felhatalmazás alapján a belügyi és a népjóléti és munkaügyi miniszterekkel egyetértően megengedem, hogy fogadókban (szállodákban, penziókban) a szobaasszonyi és szobalányi teendők végzésére alkalmazott negyven éven felüli nők, továbbá a tízennyolc évesnél idősebb azok a nők, akiknek alkalmazása az egyidejűleg kibocsátott 155.102/1930. XI. számú rendeletem értelmében meg van engedve, esti tíz és reggeli öt óra között is foglalkoztathatók legyenek. Megengedem továbbá, hogy vendéglőkben, kávéházaikban, kávémérésekben, tej ivócsarnokokban, korcsmákban és cukrászdákban a vendégek kiszolgálására és a felírónői teendők végzésére alkalmazott huszonnégy éven felüli nők, továbbá a tizennyolc évesnél idősebb azok a nők, akiknek alkalmazása az egyidejűleg kibocsátott 155.102/1930. XI, számú rendeletem értelmében meg van engedve, végül az említett üzletekkel kapcsolatos konyhákban alkalmazott tizennyolc évesnél idősebb nők esti tíz és reggeli öt óra között is foglalkoztathatók legyenek. Az előbbi bekezdésben említett nők munkaideje, a munkaközi szüneteket nem számítva, egy-egy napon tíz óránál és egyegy héten hatvan óránál több nem lelhet (törvény 35. §. 1. bekezdés a) pont). A munkaadó gondoskodni köteles róla, hogy az első bekezdésben megjelölt üzemekben a nők a munkájuk által engedett szabadidőben leülhessenek.