Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

— 150.44311930. ü. M. sz. rendelet. — 41 a jogát, hogy a törvényben közelebbről megjelölt orvosi bizonyítvány alapján, amellyel igazolja, hogy a szülés hat héten belül várható, vagy koraszülés veszélye forog fenn, felmentését kérhesse a szolgálat alól, valamint a munkaadónak, ugyancsak a törvény 36. §. 1. bekezdésének b) pontjában megszabott büntetés terhe alatt azt a kötelességét, hogy ilyen kérelemre a nőt a szolgálat teljesítése alól azonnal felmentse (8. §. 1. bekezdés). 3. Végül a szülés utáni hat hetet követő négy hét alatt sem köteles a nő szolgálatot teljesíteni, ha a törvényben megszabott orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy a terhesség vagy szülés következtében oly beteg, hogy munkába nem állhat (8. §. 2. bekezdés). Betegségről lévén szó ebben az esetben, mely az általános jogszabályok értelmében is mentesít a szolgálat teljesítése alól, a törvény eltekint büntetésnek kilátásba helyezésétől az olyan munkaadóval szemben, aki az ilyen beteg nőt mégis foglalkoztatja, illetőleg a szolgálat alól azonnal fel nem menti. Ha a törvény erről az utóbb említett esetről mégis különösen is megemlékszik és ha a betegség igazolására ebben az esetben a megszabott orvosi bizonyítványt kívánja meg, teszi ezt azért, mert az ilyen betegségben szenvedő nőt a jelzett négy heti időtartamra, ha nem is büntetőjogilag, de magánjogilag ugyanolyan különleges védelemben részesíti, mint a szülést megelőző és követő hat hét alatt. Ez a különleges magánjogi védelem pedig abból áll, hogy a munkaadó az alatt az idő alatt, mely alatt a nőt a szóbanlevő rendelkezésekre tekintettel nem szabad foglalkoztatnia, vagy azt a szolgálattól fel kell mentenie, vagy az a szolgálat teljesítését megtagadhatja, a nőnek nem mondhat fel, ha mint az az esetek legtöbbjében várható, a jelzett törvényi előfeltételek fennforgásáról tudott, vagy ha arról őt a nő élőszóval való felmondás esetében azonnal, más módon való felmondás esetében pedig annak közlésétől számított nyolc napon belül értesíti (8. §. 3, bekezdés). Ennek a feltételnek fennforgása esetében a munkaadónak felmondása a szülést megelőző hat hét és a szülést követő hat, illetőleg tiz hét alatt hatálytalan, vagyis olybá veendő, mintha meg sem történt volna. És pedig nem csupán abban az esetben, ha a munkaadó a felmon-