Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)

— 85011931. M. E. sz. rendelet. — 15 teléseket egyébként a jelen rendelet alapján folyó értékesítési eljárás alatt foganatosított felosztásnál a kényszeregyességi hitelezőkkel egyenlő mértékben kell kielégíteni. Az adós kötelezettsége a kényszeregyességi hitelezők kielégítést nem nyert követeléseire nézve a kényszeregyességben megállapított mértékig, az új hitelezőkkel (4. §.) szemben pedig kielégítést nem nyert követeléseik egész összege erejéig továbbra is fennmarad. Ezek a rendelkezések nem érintik a szolgálati jogviszonyból eredő követelések kielégítésére fennálló szabályokat. 8. §. Az értékesítő szerv feladata, hogy az adós vagyonát biztosítsa, fenntartásáról, esetleg gyümölcsöztetéséről az értékesítésig gondoskodjék, a vagyont értékesítse és az értékesítéssel kapcsolatos szerződési okiratokat aláírja. Az értékesítő szerv evégből az adós vagyonát birtokába és kezelésébe veszi. Az adós vagyonához tartozó követelések és jogok érvényesítése végett az értékesítő szerv pert indíthat, az adós vagyonát érintő ily perekben pedig az értékesítési eljárás hatályának tartama alatt jogosult az adós helyett erre irányuló külön megbízás nélkül is eljárni. 9. §. Az értékesítést foganatosító szerv díjára és költségére nézve a 210/1928. M, E. számú rendelet 2. §-ában, a külön eljárási költségre nézve a 36.000/1927. I. M. számú rendeletben foglalt rendelkezések állanak. A vagyonfelügyelőt az értékesítésnél kifejtett ellenőrzésért a 210/1928. M. E. számú rendelet 2. §-ában meghatározott díjtételek egyharmadának megfelelő összeg illeti, ///. Vegyes és záró rendelkezések. 10. §. Az 1410/1926. M. E. számú rendelet 84. §-ának 1. bekezdése hatályát veszti és helyébe a következő rendelkezések lépnek: Az eljárást rendszerint nem lehet befejezetté nyilvánítani, mielőtt az adós az egyességben vállalt kötelezettségének eleget tett vagy mielőtt az adós minden igénybevehető vagyonát értékesítették. Korábban is befejezetté lehet azonban nyilvánítani az eljárást — a jelen rendelet 5. §-ának utolsó bekezdésében meghatározott eseten felül — a következő esetekben: 1. ha a 6.340/1927. M. E, számú rendelet alapján kikötött